Karácsony

Örök közhely, hogy a gondolatnak ereje van, és azt vonzzuk magunkhoz, amin a legtöbbet morfondírozunk. Ezt tudja az emberek legtöbbje, mégsem alkalmazzuk, vagy ha igen, akkor jobbára pusztító gondolatokkal mérgezzük magunkat. Gyakran gondolunk arra, ami úgysem (!) sikerülhet, gondolunk a szegénységre, betegségre... minden olyasmire, amit nem szeretnénk magunknak. Nem gondolunk viszont azokra a dolgokra, amik örömet hozhatnak  nekünk.
Ez arról jutott eszembe, hogy a karácsony közeledtével egyre inkább előtérbe kerülnek nálunk ezek a vágyak, és a fiúk gyakran témáznak a leendő ajándékaikon. Természetük szerint különbözően. Ott van például a céltudatos, kitartó Ákos fiam. Igazi példája lehetne azoknak az agykontrollos és sikertanító könyveknek, amik arról szólnak, hogy miképpen képzeld el, rajzold le a kívánságodat, gondolj rá nap nap után, hogy végül elkezdd vonzani magadhoz. Ákos írja a levelét a Jézuskának, szó szerint azzal kel és azzal fekszik, hogy a leendő karácsony estén gondolkodik. Elképzeli, ahogy a templomból megjövünk, szól a zene, égnek a gyertyák, és a fa alatt ott várják a kincsei.
Ezzel ellentétben Nagyfiam viszi tovább a családi karmát, ami úgy szól: nem hiszem el, hogy velem ez megtörténhet, én úgysem kaphatom meg, inkább el is felejtem, és hagyom a pislákoló vágyat kihunyni. Ez ugyanis még mindig kevésbé fáj, mintha a vágy után a csalódás következik.
Ugyanazokat látom rajta, amiket én is ösztönösen megélek nap mint nap. Már miért is sikerülne? Hogy is gondolom ezt?
Szóval arra gondoltam, hogy ezek az attitűdök ott eldőlnek a karácsonyoknál. Vágyakozni fárasztó dolog. Igénybe veszi az elmét a folytonos álmodozás, képzelődés, így igazán kijár érte a jutalom. Milyen csodás lenne, ha sikerülne mindhármuk vágyait teljesíteni (teljesen normális, kedves ajándékokra vágynak), és megerősíthetnénk őket abban a hitben, amit amúgy folyton szajkózunk nekik: Ha elég erősen vágyakozol valami után, akkor azt el is éred bizonyosan. Nyilván később, nagyobb korukban  majd a vágy mellé oda kell tenniük a munkát is, de gyerekként a pozitív gondolkodás megerősödhet bennük (vagy nem) ezekkel a karácsonyi előkészületekkel (vágyom rá, gondolok rá és lám,  megkapom).
Nekem is van vágyam (megint egy új), amiben hiszek, amiért küzdök- már csak azt kell beprogramozni, hogy meg is tudom valósítani.
Nem. Több vágyam is van. Az egyik és legfontosabb, hogy a fiúk vágyait teljesítsem. Hogy a gondolat hatalmába vetett hitüket bizalmukat ne veszítsék el (illetve kapják vissza). Merjenek álmodni, vágyakozni, hinni abban, hogy bármi sikerülhet, és ne gondolják, hogy méltatlanok arra, hogy elérjék a céljukat.