2011. ápr. 30.

Boogie a zongorán


Én amúgy tényleg azt képzeltem, hogy én nem fogok megöregedni.
Vagy legalábbis nem ÚGY, mint az összes többiek. Majd egyszer, a távoli jövőben hirtelen csinos nagyi leszek, de valahogy nem kell megérnem az átalakulás szomorúságát. Meg is voltam sértődve, mikor feltűnt, hogy az arcom csak akkor mutat jól, ha erős lófarkat kötök a fejem tetejére.
Emlékszem, milyen „szánalmas” volt, mikor a szüleim annak idején a Pajer Öcsit meg a Harangozó Terit csápolták. Hol volt az az Abbához meg a Boneym- hez képest! Öreg, divatjamúlt zenék voltak, kérlek szépen. Ők meg a maguk harminc egynéhány évével nem is érthettek a modern világhoz- ez meggyőződésem volt.
Felnőttem… de ez még nem vészes. Voltam ifjú… ezzel sincs gond. Az lett gyanús, mikor kezdte csípni a szemem, ha 18 éven aluliak tegezni kezdtek. (Ma már az csípi, hogy a 21- 22 évesek sem mernek tegezni).
Szóval van egy olyan pont, mikor fiatalból fiatalossá változik az ember. Nem mindig vesszük ezt észre. Vagy nem akarjuk észrevenni. Ha pedig nehéz elviselni, akkor jönnek a gyerekeim, akiknél mindig vigaszt találok. Nekik legalább szép vagyok még most is. Dicsérnek is rendületlenül:
- Imádom, hogy olyan puha az arcod, anya. Csak a dédinek(!!!) van még ilyen finom, puha bőre.
És ha még ez sem volna elég, hát hozzáteszi:
- Sokkal jobb a bőröd, mint az enyém.
- Jobb???
- Igen, az enyém túlságosan kemény és ruganyos.
Aztán később az autóban megszólal egy dal… Szerintem annyira friss és vidám! Egy LGT. A Boogie a zongorán. Én pedig felhangosítom és egy nehéz nap után ordítom kifelé az autó ablakán: „Szerintem nagyon nehéz gyermekkorom volt…” és így tovább. Szinte feltöltődöm tőle. Mint alig néhány éve.
Ekkor azonban a szemem a visszapillantóra téved és meglátom a gyerekeim arcát. Nem is tudom a megfelelő szót erre: Talán döbbent… sajnálkozó. Ahogy egy tomboló öregasszonyt szokás nézegetni, aki elképzelhetetlen ősi távolságokból halászik elő zenének alig nevezhető zörejeket, hogy aztán elveszítse a józan eszét, s illetlenül azt képzelje, hogy valaha ő is volt ifjú és tüzes. Tudod, kemény és ruganyos.


8 megjegyzés:

hanga írta...

Kitartás, nálunk régen egy református lelkész mondta mindig, amikor megszólította a 'népet': kedves fiatalok, és régóta fiatalok!

Azonnal magamévá is tettem, ajánlom szívből neked is! :)

Angela írta...

De jópofa!

Zsuzsi írta...

Sok kis régen becsukott dobozkát nyitottál most ki a lelkemben... Kár, hogy messze vagy és nem ismerjük egymást, úgy érzem, jól tudnánk beszélgetni...

stali írta...

Tudod, van a csecsemőkor, a gyerekkor, a fiatalkor, a felnőttkor, no meg a "jól nézel ki, drágám"
És ha te azt tudnád, mennyire nem számít. De még fiatal vagy, tehát nem tudod. No, csak érd meg!

Gilyannkata írta...

Jaj Doris, drága Doris, úgy beszélsz, mintha már a hetvenes éveidet járnád. Nehéz elhinni, hogy húsz év után csak öregszik az ember. De azért, fel lehet húzni azt a rádiót, és igen is énekelni, tiszta szívből. Nem baj ha egyesek néznek, ha többszőr megteszed, akkor már megszokják, és akkor lesz furcsa, mikor már nem teszed. A lelkünk mindig fiatal lesz Doris, és kiváncsi, de a test, az bizony, bizony. sima és bársonyos, de már nem annyira feszes és ruganyos. Tudod, mi az igazi művészet? Tudni, szépen megöregedni. Puszi.

chanson írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
stali írta...

Viszonylag gyakran megyek keresztül Kecskeméten. Eszembe is jutsz, máskor is, de OTT feltétlenül!

Névtelen írta...

If you get high school cholesterol, it is fat, essentially.
For more their Wellness approximately, they are a great deal more than unforced to get important changes in their lifestyles.

Fibrates don't me put this all together for you.

Here is my page; high cholesterol natural ldl remedies

Related Posts with Thumbnails