tag:blogger.com,1999:blog-9904940078634972582024-03-13T16:09:21.425+01:00Doris NaplójaAngelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.comBlogger413125tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-27782174814209481222011-04-30T23:50:00.002+02:002011-04-30T23:50:58.252+02:00Boogie a zongorán<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">Én amúgy tényleg azt képzeltem, hogy én nem fogok megöregedni.</div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">Vagy legalábbis nem ÚGY, mint az összes többiek. Majd egyszer, a távoli jövőben hirtelen csinos nagyi leszek, de valahogy nem kell megérnem az átalakulás szomorúságát. Meg is voltam sértődve, mikor feltűnt, hogy az arcom csak akkor mutat jól, ha erős lófarkat kötök a fejem tetejére.</div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">Emlékszem, milyen „szánalmas” volt, mikor a szüleim annak idején a Pajer Öcsit meg a Harangozó Terit csápolták. Hol volt az az Abbához meg a Boneym- hez képest! Öreg, divatjamúlt zenék voltak, kérlek szépen. Ők meg a maguk harminc egynéhány évével nem is érthettek a modern világhoz- ez meggyőződésem volt.</div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">Felnőttem… de ez még nem vészes. Voltam ifjú… ezzel sincs gond. Az lett gyanús, mikor kezdte csípni a szemem, ha 18 éven aluliak tegezni kezdtek. (Ma már az csípi, hogy a 21- 22 évesek sem mernek tegezni). </div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">Szóval van egy olyan pont, mikor fiatalból fiatalossá változik az ember. Nem mindig vesszük ezt észre. Vagy nem akarjuk észrevenni. Ha pedig nehéz elviselni, akkor jönnek a gyerekeim, akiknél mindig vigaszt találok. Nekik legalább szép vagyok még most is. Dicsérnek is rendületlenül:</div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">- Imádom, hogy olyan puha az arcod, anya. Csak a dédinek(!!!) van még ilyen finom, puha bőre. </div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">És ha még ez sem volna elég, hát hozzáteszi:</div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">- Sokkal jobb a bőröd, mint az enyém.</div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">- Jobb???</div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">- Igen, az enyém túlságosan kemény és ruganyos.</div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">Aztán később az autóban megszólal egy dal… Szerintem annyira friss és vidám! Egy LGT. A Boogie a zongorán. Én pedig felhangosítom és egy nehéz nap után ordítom kifelé az autó ablakán: „Szerintem nagyon nehéz gyermekkorom volt…” és így tovább. Szinte feltöltődöm tőle. Mint alig néhány éve.</div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">Ekkor azonban a szemem a visszapillantóra téved és meglátom a gyerekeim arcát. Nem is tudom a megfelelő szót erre: Talán döbbent… sajnálkozó. Ahogy egy tomboló öregasszonyt szokás nézegetni, aki elképzelhetetlen ősi távolságokból halászik elő zenének alig nevezhető zörejeket, hogy aztán elveszítse a józan eszét, s illetlenül azt képzelje, hogy valaha ő is volt ifjú és tüzes. Tudod, kemény és ruganyos.</div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><br />
</div>Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-63918872898829094942011-03-20T22:05:00.001+01:002011-03-20T22:15:52.572+01:00Szőröstül- bőr nélkül<div style="text-align: justify;">Nem vagyok eltűnve egyáltalán, csak nagyon dolgozom. Nevet is azért váltottam, mert a másik oldalt már a saját nevemen üzemeltetem. Mindegy, "dorisos" bejegyzés mostanság ritkábban van.</div><div style="text-align: justify;">Azért van olyan gondolat, ami nem fér oda. Ami túlságosan privát. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Mondjuk a próbatételekről.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Micsoda lelki gyakorlat lehet a kutyám például- ez valami elképesztő. Rengeteg dolgot át kell mostanában értékelnem általa és naponta százszor s megfordul a fejemben a kérdés, hogy vajon mire készít fel most ez a helyzet. Mert az bizonyos, hogy nem önmagáért való. Ennek a kutyának már rég nem kellene élnie, ő pedig mégis itt van mellettem, hogy segítsen engem. </div><div style="text-align: justify;">Tanulok tőle és általa.<br />
Önfegyelmet, áldozatkészséget. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Soha életemben nem ápoltam senkit.</div><div style="text-align: justify;">Soha nem kellett a saját iszonyomat, félelmemet, viszolygásomat legyőzni egy másik élőlény érdekében. Eddig.</div><div style="text-align: justify;">Az történt, hogy a drága Lala nagyon beteg lett úgy egy hónapja. Utolsó pillanatban megműtötték, megőrizték az életét, de a szepszistől már nem tudták megmenteni. A belső mérgezés következtében most fokozatosan elveszti a bőrét, amitől horrorisztikus látványt nyújt. El sem hinné senki, hogy ebből az állapotból még fel lehet gyógyulni. Én sem hinném, ezért aztán többször kértem az orvost, hogy legyen őszinte hozzám a kutyát illetően, de ő mindig újra és újra megerősít, hogy érdemes küzdeni érte. Szerinte nincs életveszélyben a kutyám, amit el kell hinnem, mivel nem jelez fájdalmat és a körülményekhez képest elég élénk is. Én azonban rosszul vagyok, ha ránézek. Mégis fogom az ecsetelő folyadékot, nagy levegőt veszek és nekilátok újra, és újra és újra az ápolásának. Perelineket varrok, kötést cserélek rajta, a kezemből etetem, éjjel meg ott van az ágyam mellett és ha moccan, már nyúlok le, hogy a fülét simogassam. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Minden nap próbára tesz ez a dolog. Olyat teszek, amiről nem hittem volna, hogy képes vagyok rá. Nincs is ezzel baj. Lala minden idegszálával csüng rajtam, tűr minden babrálást, ápolást, sőt, gyakran odasántikál hozzám, és mikor leguggolok hozzá, sután befordítja a hátát a kezem alá. Mintha felkínálná magát nekem és a segítségemet kérné.</div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;">Az orvos azt mondta, olyan mértékű a roncsolódása, hogy többé nem lesz szőre. Először megriadtam: Te jó ég! Hogyan lesz az akkor? A napfény, a hideg... Hogyan tudom megóvni majd? Azután az a makacs optimista- idealista énem elővette szablyáját és nagyot suhintott a sötét felhők közé. Kiabált, hogy ő majd megmutatja, mi lesz akkor! Ha a sors így rendelte, akkor Lala öltözködni fog. Sőt, saját márkát fog teremteni. Mondhatni, Lala egy divatdiktátor lesz. Lalának saját ruhakollekciói lesznek. Saját parfümje! </div><div style="text-align: justify;">Lalából szupersztárt fogunk csinálni. </div><div style="text-align: justify;">Nem azért, mert nincs jobb dolgunk. </div><div style="text-align: justify;">Azért, mert Lala legyőzte a halált, a mérgezést és általa én is erősebb lettem. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Most meg fekszik a kosarában a vitorla füleivel és csak néz rám a gyönyörű szemeivel. Én pedig újra azon gondolkodom, vajon mire akar felkészíteni?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div>Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-13128452803691918712010-12-15T13:22:00.000+01:002010-12-15T13:22:09.756+01:00Karácsonyi ajándékomTe jó ég! Ez a <a href="http://mollyblooom.blogspot.com/">Molly mama</a> meg azt írta már egy jó ideje, hogy írjak arról, mit is szeretnék Karácsonyra.<br />
Jó.<br />
Azt szeretném Karácsonykor, hogy egy melegvizes medencében bámuljam a lábujjamat, ahogy az oxigénes habok közül lassan kibújik és integet. Ott visongjonak a gyerkőcök mellettem ugyan, de kellő messzeségben, hogy ne halljam a zajukat. Csak a zubogást akarom hallani. Azt is elintézhetné a Jézuska, hogy ne érezzem ezt a késpengével hasogatós fájdalmat többé a karjaimban- ujjaimban, vagy legalább küldjön valakit, aki megmondja, mitől van. Legyen hó is még több, és idő. Annyi idő, amibe belefér még az én életem is. Olyan kapkodásmentes világot szeretnék, meg hogy ne legyen mindig minden késésben, és a késés miatti lelkifurdalásom is eltűnjön. Legalább karácsonykor- ha lehet.<br />
Hoz ilyet a Jézuska? Dehogy! Én viszont rajta vagyok az ügyön.Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-88419013240294588712010-12-15T13:08:00.000+01:002010-12-15T13:08:58.966+01:00Ágos- bogos lombkoronánIgen, lassan kezd hiányozni a privát írás is. Néha legalábbis. Mikor mások privát írásait olvasom, olyankor mindig.<br />
Kérdezik tőlem mások, hogy most akkor hol vagyok én abban a történetben, amit éppen élek. Mikor van arra időm, hogy magammal foglalkozzak. Én pedig azt szoktam olyankor mondani, hogy nem tudnék úgy magammal törődni, ellazulni és elégedett lenni, vagy rálegyinteni dolgokra, ha közben azt tudnám, hogy nem tettem meg mindent valakiért, akiért felelős vagyok. Hát ez ilyen. Persze őrült szerencse, ha az érte tevés egyben felüdülés, szórakozás és önmegvalósítás. Olyankor pedig nehéz szétválasztani, hogy érte van az úgy, vagy értem is legalább annyira.<br />
Pár hete még sírtam a tehetetlenségtől, ma pedig állítólag kivirultam az új feladatoktól. Vajon tudnék így virulni, ha mindazt nem tettem volna meg, amit megtettem?<br />
Talán ez a blog volt a bemelegítés... több évnyi tanulás, felkészülés arra, hogy most úgy tudjam a dolgaimat végezni és megfogalmazni, hogy az másoknak is jó legyen.<br />
És vajon ha látnál egy könyvet, aminek a főszereplője egy rőt hajú kisfiú, aki szemlesütve, magányosan ballag minden délben hazafelé, s egy követ rugdal maga előtt senkinek nem nézve az arcába, és a neve Nap Levente, akkor megnéznéd- e merre visz az útja? Ágos- bogos lombkoronán, Nagyarc Úr sötét birodalmán, Ki nem buggyanó könnyek tengerén át küszködve a vállán csücsülő Szivárlánnyal, aki mindig megsúgja neki, hogy merre tovább. Vajon hány gyerek olvasna erről a fiúról?<br />
Vajon van- e értelme mindannak, amit csinálok? Hát nem tudom. Az én vállamon is üldögél valaki és navigál: most erre, most arra. Megyek utána, mert azt gondolom, így helyes. Hogy úgy lesz- e, majd a végén kiderül.Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-37873099845977067672010-11-14T08:55:00.000+01:002010-11-14T08:55:55.654+01:00Kamuznak!Eddigi elveimet átlépve az elmúlt hetekben hírlevelek tömegére iratkoztam fel, hogy tanuljak. Ahonnét indultam, egyszerű képlet volt, ám olyan dolgokra bukkantam, hogy ma már képeznem kell magamat a gyerekek érdekében is, de azért is, hogy népszerűsítsem, ismertté tegyem az ötleteimet. Egyik weboldalról pattanok a másikra, ha eszembe jut valami, váltok, keresgélek. Az elvem az, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben most beengedek minden információt, és majd eldöntöm, melyikért leszek hajlandó fizetni. Azt gondolom, nincs időm arra, hogy a mások által már megszerzett tudást magam járjam ki, ha van lehetőség, és megtanulhatom őket. A hírleveleket teszt gyanánt válltam be. Aki ezekben értékelhető tudást ad, azzal majd tárgyalok tovább is.<br />
Eddig nem találtam ilyet. Van azonban, amit megtanultam általuk. Hogyan lehet látszólag terjedelmes e- bookban hosszú oldalkon keresztül a semmiről írni. Hantázni, blablázni, süketelni, beetetni, rabolni a páciens idejét- türelmét elhitetve vele, hogy ebből majd bármit is profitálhat. Sorban hullanak ki a lehetséges csatornák, mert nyilván az ilyen hantázóknak egy forintot sem fogok utalni a másik, már nem ingyenes e- bookjukért, a tanfolyamukért, ami- az ő szavaikkal élve- forradalmian új tudáshoz juttatja az olvasót.<br />
Nem hiszek nekik. Maradnak a könyvek, a tapasztalatok és az igazi tanfolyamok. A tudás azonban olyan víz, amely nagyon apró érként indul, s ha belegázolva követed, lassan úgy érzed majd, elsodor az árja. Duzzad egyre vastagabbra, mert egyre több forrás kapaszkodik bele és hizlalja erősebbre. <br />
Pontosan ez az, ahonnét minden útkeresésemet elindítom. Ez az öröm dolgozik bennünk, mikor tanulunk. Ennek kellene a gyerekekben minden reggel zubogni, mikor elindulnak az iskolába. Mindig, mikor egyik könyvet veszem a másik után, arra gondolok, azt a megoldást kellene megtalálni, amivel ezt az eufóriát adhatnám át a gyerekeknek. Nem könnyű, mert rengeteg dologgal kell szembe menni. Ha a módszer működik is, ott a környezet ellenhatása: tanárok, iskolarendszer, stressz, szülők... igen, a szülők. Ahogy én magam is ellensége vagyok a saját elveimnek, mikor tudom, hogy mi az, amit nem kellene megtennem, mert káros, mégis megteszem. Nem mindig tudok megbirkózni az indulataimmal, elvárásaimmal, félelmeimmel. <br />
Az egyik legfontosabb, amit megtanultam ezekben a hetekben: Hogyan NEM fogok majd hírleveleket írni a leendő feliratkozóimnak (bizony, két- három hét múlva indul a saját weboldalam!). Hogyan nem fogok e- bookot készíteni gyanútlan látogatóimnak. Bizonyos, hogy nem fogom az erőmet kamu rizsákra fecsérelni, hogy a leveleim a harmadik alkalom után a kukába kerüljenek. Minden, amiért most én küzdök, hamarosan elérhető lesz valódi tudásként. Emiatt azonban itt jóval kevesebbet vagyok, helyette tevékenykedek <a href="http://figyelemzavar.blogspot.com/">ITT</a>, már egy egészen más rendszer szerint.Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-65585887400651201542010-11-10T09:56:00.001+01:002010-11-10T09:56:39.040+01:00KapukNem nagyon van időm mostanában ide írni, mert erőteljes munkában vagyok, hogy végre felépítsek egy olyan világot, ami csak az enyém. Az én ötletem, az én munkám, az én keresetem. Ezen ügyködöm, miközben próbálom a gyerekeimet is terelgetni a jó irányba. Úgy értem a jó irányt, hogy jól érezzék magukat. Valamit másképpen csinálok mostanában, és ettől olyan lett minden, mintha Pandora szelencéjét nyitottam volna fel. Ebben a 'másképpen'ben benne van a tanfolyam, benne van a pszichológus, benne van néhány elengedés, amin túl vagyok (túl vagyok?). Próbálom levetkőzni a megfelelési kényszereimet, és jobban szeretni magam- ezzel a többieket is.<br />
Szeretni sokféleképpen lehet (haha, megint itt egy bazi nagy bölcsesség, amit sikerült ennyi idő után felfedeznem). Bárkit megkérdezel, szereti- e a gyerekeit, a férjét, testvérét, azt fogja mondani, persze, ez nyilvánvaló. De vajon jól szereti- e őket? Én azt hiszem, nem jól csináltam ezt, bár még mindig sokkal jobban, mint sokan mások. Még mindig nem csinálom teljesen jól, de már nem is akarom tökéletesen. Ettől a nem akarástól elkezdett egészen tűrhetően működni a dolog. A fiaimmal legalábbis. Azt akarom, hogy könnyedebbek legyenek, nyugodtabbak. Nem akarom ezt a szorongás- karmát továbbadni nekik, amiben én élek. Próbálom tehát felszabadítani őket (saját kisugárzásom börtönéből), ennek köszönhetően egyre nyíltabbak, és látnom kell (engedik látni) a sok elnyomott félelmüket, szorongásukat és szomorúságukat. A gyerek lelke hihetetlenül színes és változatos, de senki ne gondolja, hogy csak üde sárgák és rózsaszínek tarkítják. Minden nap van valaki, aki mellém bújik a félig lehúzott redőnyű hálószobában, hogy kiöntse a szívét. Minden nap van egy meglepődésem arról, mennyi kérdés foglalkoztatja őket. A sok idő, ami együtt töltünk, a sok dolog, amit együtt csinálunk kinyitotta őket, és már nincs megállás. Az iskolai gondjaik (milyen hihetetlenül sok van!), a testvérféltékenységeik, azok a félelmek, amik az apjukra és rám irányulnak (eléggé egészségesek vagyunk- e, boldogok vagyunk- e, stb.) Talán jókor jött ez a változás, mert a Nagy most kezd kamaszodni, most dől el, bizalommal lesz felém, vagy végképp bezárkózik. A többiek is követik lassan. Most kell résen lennem, hogy soha ne veszítsem el őket.<br />
<br />
Ha az embernek több gyereke van, hajlamos lesz rá, hogy tömegként kezelje őket. Egyben látjuk őket, és egy- egy emberke csak akkor tűnik ki a "gyerekeim" kategóriából, mikor valami különös történik vele. Amíg látszólag rendben vannak, addig mindent együtt csinálunk. Ha viszont valamelyik kilóg a sorból, elkezdünk rá több energiát fordítani, és igazából csak akkor kezdjük alaposan megismerni. Ha mindegyikük felé odafordulunk, kiemeljük egy- egy kicsi időre a "gyerekeim" halmazból, kiderül, hogy a csendes, jó gyerek, az okos, értelmes fiatalember tépelődik, válaszokat keres, és szüksége van rád. Csak nem akart szólni. Nem akart zavarni. Aztán a másik is érkezik. Aztán azt veszed észre, hogy minden egyes napra jut valami alapos elbeszélgetni- való. A kapcsolatotok pedig elkezd egy teljesen új szintre emelkedni.Rengeteg idődet felemészti, sok gondolkodást igényel, és egyáltalán nem biztos, hogy kényelmes. Nincs viszont választás. Ha a kaput megnyitod, akkor már nem lehet visszazárni. Az nem volna tisztességes.<br />
Ugye, milyen érdekes a világ? Pár hete még a fiam iskolai gondjain siránkoztam, s azóta millió tervvel gazdagodtunk. Soha nem tudjuk, hogy az, ami éppen most történik, vajon merre indít bennünket.Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-55504303910433796932010-11-02T07:12:00.000+01:002010-11-02T07:12:40.089+01:00Karácsony<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TM-ph7PudfI/AAAAAAAAF6s/tvi_C5ud8NM/s1600/P1050670.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TM-ph7PudfI/AAAAAAAAF6s/tvi_C5ud8NM/s320/P1050670.JPG" width="320" /></a></div>Örök közhely, hogy a gondolatnak ereje van, és azt vonzzuk magunkhoz, amin a legtöbbet morfondírozunk. Ezt tudja az emberek legtöbbje, mégsem alkalmazzuk, vagy ha igen, akkor jobbára pusztító gondolatokkal mérgezzük magunkat. Gyakran gondolunk arra, ami úgysem (!) sikerülhet, gondolunk a szegénységre, betegségre... minden olyasmire, amit nem szeretnénk magunknak. Nem gondolunk viszont azokra a dolgokra, amik örömet hozhatnak nekünk.<br />
Ez arról jutott eszembe, hogy a karácsony közeledtével egyre inkább előtérbe kerülnek nálunk ezek a vágyak, és a fiúk gyakran témáznak a leendő ajándékaikon. Természetük szerint különbözően. Ott van például a céltudatos, kitartó Ákos fiam. Igazi példája lehetne azoknak az agykontrollos és sikertanító könyveknek, amik arról szólnak, hogy miképpen képzeld el, rajzold le a kívánságodat, gondolj rá nap nap után, hogy végül elkezdd vonzani magadhoz. Ákos írja a levelét a Jézuskának, szó szerint azzal kel és azzal fekszik, hogy a leendő karácsony estén gondolkodik. Elképzeli, ahogy a templomból megjövünk, szól a zene, égnek a gyertyák, és a fa alatt ott várják a kincsei.<br />
Ezzel ellentétben Nagyfiam viszi tovább a családi karmát, ami úgy szól: nem hiszem el, hogy velem ez megtörténhet, én úgysem kaphatom meg, inkább el is felejtem, és hagyom a pislákoló vágyat kihunyni. Ez ugyanis még mindig kevésbé fáj, mintha a vágy után a csalódás következik.<br />
Ugyanazokat látom rajta, amiket én is ösztönösen megélek nap mint nap. Már miért is sikerülne? Hogy is gondolom ezt? <br />
Szóval arra gondoltam, hogy ezek az attitűdök ott eldőlnek a karácsonyoknál. Vágyakozni fárasztó dolog. Igénybe veszi az elmét a folytonos álmodozás, képzelődés, így igazán kijár érte a jutalom. Milyen csodás lenne, ha sikerülne mindhármuk vágyait teljesíteni (teljesen normális, kedves ajándékokra vágynak), és megerősíthetnénk őket abban a hitben, amit amúgy folyton szajkózunk nekik: Ha elég erősen vágyakozol valami után, akkor azt el is éred bizonyosan. Nyilván később, nagyobb korukban majd a vágy mellé oda kell tenniük a munkát is, de gyerekként a pozitív gondolkodás megerősödhet bennük (vagy nem) ezekkel a karácsonyi előkészületekkel (vágyom rá, gondolok rá és lám, megkapom).<br />
Nekem is van vágyam (megint egy új), amiben hiszek, amiért küzdök- már csak azt kell beprogramozni, hogy meg is tudom valósítani.<br />
Nem. Több vágyam is van. Az egyik és legfontosabb, hogy a fiúk vágyait teljesítsem. Hogy a gondolat hatalmába vetett hitüket bizalmukat ne veszítsék el (illetve kapják vissza). Merjenek álmodni, vágyakozni, hinni abban, hogy bármi sikerülhet, és ne gondolják, hogy méltatlanok arra, hogy elérjék a céljukat.Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-37624533011612839682010-10-29T08:31:00.003+02:002010-10-29T09:33:23.019+02:00Nők Lapja nekemAhol dolgozom, az egyszerűen gyönyörű. Lassan térdig járunk a falevelekben,a nap pedig még hozzáteszi a maga varázsát. Nem bírok ellenállni a zörgő avarnak, folyton benne kell csatangolnom,és hallgatni a zizegését.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TMnPnzankVI/AAAAAAAAF4M/TSXYpzRoQeo/s1600/P1050546-1.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://1.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TMnPnzankVI/AAAAAAAAF4M/TSXYpzRoQeo/s200/P1050546-1.JPG" width="150" /></a></div>Ez itt az egyik kedvenc helyem. Annyi szín van egy rakáson, hogy szinte lehetetlen befogadni. Szívesen sétálok itt, mikor a fiúkért megyek (akik már csak délig vannak iskolában).<br />
Néhány napja is a látványban gyönyörködtem, mikor a padon egy könyvet vettem észre. Nem akartam hinni a szememnek. Egy 1971- es Nők Lapja évkönyv volt.<br />
Szépen megálltam, nézelődtem, hátha van itt valaki, csak én nem látom. Aztán felvettem, lapozgattam, a szemem sarkából lestem (periférikus látás fejlesztése, hoppá!), rám kiabál- e valaki, hogy egy ilyen értékes, muzeális darabot készülök elcsenni.<br />
Hát nem. Nem jelentkezett senki, én meg bevágtam a táskába, és uzsgyi!<br />
Azóta olvasgatom, és imádom.<br />
<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TMnPta3fSrI/AAAAAAAAF4Q/uSllfmBHhJ0/s1600/P1050549-2.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="161" src="http://3.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TMnPta3fSrI/AAAAAAAAF4Q/uSllfmBHhJ0/s200/P1050549-2.JPG" width="200" /></a>Emlékszel ezekre a ruhákra? És az a betűforma, azok a képek, amik voltak ezekben a könyvekben! A lelki segély, ahová az elhanyagolt háziasszonyok írtak tanácsért. Döbbenettel olvastam például, hogy már akkor is ismerték a rákot, tudták, hogy a dohányzás káros az egészségre, és próbáltak is kampányolni. Én teljesen azt gondoltam, hogy ezek az információk a nyolcvanas években kezdtek nyilvánvalóvá válni. Azért hihettem így, mert az én magam akkor hallottam erről..<br />
Én gyerekkoromban mindig féltem. Hogy mitől, az összetett és sok minden benne van, de például emlékszem arra, mikor a hidegháború a tetőfokán volt, és folyton arról volt a beszéd, hogy miképpen pusztul el a föld, ha valami félreértés miatt valaki megnyomja a gombokat, amik az atombombákat fogják indítani. Vagy csak nekem volt ez ekkora probléma? Tudom, hogy folyton ezen agyaltam. Elképzeltem, ahogy elevenen elégek, és a tesóm is, meg mindenki. Őrület volt.<br />
Mikor ez a könyv megjelent, én 1 éves voltam. Gyakorlatilag nem is éltem még, mégis imádom a hetvenes éveket. Ugyanazt az őzike szemet festem magamnak, mint az akkori nők, és a ruhákat, bútorokat is szépnek látom. Különös.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div>Erre például tisztán emlékszem: <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><a href="http://1.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TMpnf8ZdYEI/AAAAAAAAF4c/UWaZx_5iPHE/s1600/mek.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://1.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TMpnf8ZdYEI/AAAAAAAAF4c/UWaZx_5iPHE/s200/mek.JPG" width="150" /></a><br />
<br />
<br />
Melinda sampoo! <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Legkedvesebb nekem a könyv címlapja:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TMpoNEForzI/AAAAAAAAF4k/-VeghjsUL28/s1600/n%C5%91k.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://2.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TMpoNEForzI/AAAAAAAAF4k/-VeghjsUL28/s200/n%C5%91k.JPG" width="133" /></a></div>Elég sokat nézegetem, és felfedeztem, hogy ezen a képen a nőnek vannak kis szarkalábai! Ráadásul a fogsora sem tökéletes! A haját is megkuszálta a szél!<br />
Nem tökéletes!<br />
Hoppáré!<br />
Kérlek szépen, ha ma előveszem az újságokat, nézem a ragyogó címlapokat, akkor az 50 éves celebeken nem látom nyomát a változásnak. Olyanok, mint 30 évvel ezelőtt. Aztán felmegyek az Erzsébet kilátóba tavasszal, és bökdösnek többen: Nézd'a, ott van ezmegaz, én pedig nem ismerem meg az illetőt, mert egy konkrétan lelakott öregasszonyt (bocs tőlük) látok.<br />
Ez jó? Neki biztos, hisz így kevesebb autogramot kérnek tőle.<br />
<br />
Ez a kép szép. Hihető.<br />
Kaptam.Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-14605996302863247422010-10-27T14:39:00.001+02:002010-10-27T14:43:17.337+02:00Gyógyuló<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/Sb8zTtAzh-I/AAAAAAAAAD8/VahaIrlJryU/s1600/utazo.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/Sb8zTtAzh-I/AAAAAAAAAD8/VahaIrlJryU/s1600/utazo.jpg" /></a></div>A pszichológusom (khm... igen, most van egy ilyen affektálós hajlengetés) azt mondja nekem mindig, hogy szerinte fan tasz ti kus nő vagyok. Jó van na, tudom, hogy ez a dolga, mert neki kell engem erősíteni, de a technikáját akkor is nagyon bírom. Először jól meggyúrja az embert, szépen leomlasztja a védőfalait, aztán bedob egy ilyen csali falatot.<br />
Egy akármilyen hétköznapon ezt a mondatot meg se hallod. Hallod persze, de nem úgy igazából. A füled hallja, belül nem hallod. Csak akkor hallasz ilyeneket, ha ezt is érzed. Különben mosolyintasz, legyintesz, és kész. Mikor azonban az érzések mélyére mész valakivel (amit én speciel nem szoktam csinálni), akkor bejutnak a vékonyodó falak résein ezek a szavak. Elkezded hallani (a szíved hallja), ahogy mondja, hogy légy büszke magadra, mert más ember mindennek a felétől megroppanna, te meg tehetséges, szép, okos, blablabla (igen, ez is az ön!el!nem!fogadás tünete, mikor a saját értékeid fölött így átblablázol) ember vagy. Hogy tanul tőled ő is- ezt mondja. Hmmm... mit is? Furcsa egy eset lehetek, nyilván, hehe. És persze eszedbe sem jut közben, hogy emberként tanul tőled, hanem csak addig jutsz el, hogy mint ESET lehetsz számára érdekes.<br />
Nem baj.<br />
Röpülsz.<br />
És a harag is mintha engedne.<br />
Mintha a nap is sütne, pedig valójában az eső esik.<br />
Eszedbe is jut valami. Ráírsz egy régi ismerősre, aki amúgy meg olyan okos és klassz ember, hogy nem is mered mérni magad hozzá, mert mindig azt gondolod, hogy mindaz, ami a te fejedből kipattan, az csak valami különös véletlen szerencse lehet, de bezzeg MÁSOK (például ő), ők aztán tényleg tehetségesek. Szóval írsz neki, mert rég beszéltetek, és ahogy megy a szó ide- oda, eszedbe jut valami (persze véletlenül), ami remek ötletnek tűnik. Írod neki, mutatod, mire gondolsz, közben persze biztosítod, hogy nem kell részt vennie benne, nem haragszol, ha nem (mintha már előre a "nem"re készülnél), de nézze meg a témát, mert ő ért ehhez, és ha úgy véli, hogy...Induljunk el együtt!- mondod neki egy nagy levegőt véve. Persze még hozzáteszed (hogy biztosítsd magad egy esetleges elutasítás esetére), hogy nem kell igent mondani, csak ha hisz abban, hogy ez jó ügy. És akkor ő azt mondja- írja: hiszek benned. Érted? Ezt így.<br />
Te, ott a képernyő előtt nem tudod elképzelni, hogy ez a mondat egy ilyen ragyogó- esős napon mekkora adag orvosság.<br />
Én sem tudom elképzelni. Mert azt sem sejtettem, mennyire beteg vagyok.Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-30766448491928874542010-10-24T22:05:00.002+02:002010-10-24T22:12:27.226+02:00Befejeztük, és indul valami újKész. Remek volt. Mostantól tudok vizsgálni és terápiázni olyan gyerekeket (vagy éppen felnőtteket), akiknek az idegrendszeri fejlődésében valami picit félrement, elakadt, és emiatt kerültek nehéz helyzetbe. <br />
Tényleg alig várom, hogy elkezdhessem, sőt, ez a két hétvége újabb ingert (stimulácót- ahogy Kulcsárné Pannika mondaná) adott arra, hogy talán tanítani is jó lenne. Úgy kipróbálnám egy csapat picivel a rendszeres tornázást, és azokat a tanítási ötleteimet, amik az elmúlt évek során megértek bennem!<br />
Majd meglátjuk, hogyan lesz. Azért az is furcsa, hogy míg tanultam, arra gondoltam, merre kellene továbblépni. Jóga, kineziológia, agykontroll- mind tökéletesen illik a rendszerbe, kiegészítője kézzelfogható és misztikus énünknek, egyben a mozgásterápiának, melynek amúgy is van egy mélyre néző szemlélete. Az, hogy azt mondja, nem a gyerekkínzás a megoldás, hanem a mélyben lapuló fejlődési blokkok szintre hozása, már eleve egy komplexebb gondolkodást kíván, mint a "tessék többet gyakorolni, anyuka!" szemlélet. Az, hogy ebbe beépítjük a gyermeki stresszek oldását (azokét, amik olyan erősen ott vannak még a felnőtt életünkben is, hogy mikor egy egyszerű kis gyakorlattal oldani kezdik, az ember zokogásban tör ki miattuk), hogy a gyereket működő egészként szemléljük, mely egésznek része az anyukája, a múltja, az álmai és a félelmei... Hát mindez valami egészen üdítő azok után, amiken a fiam, és vele én is keresztülmentünk. <br />
Szóval gondolkodtam, hogy nem állhatok meg itt, mert ez így kevés. Tovább kell lépni, fejlődni és tanulni. De merre? Kineziológia? Gyógymasszázs? Vagy csak a drámajáték hozzáillesztve a terápiához? Mi legyen? Aztán este mit hallok a tévében? Egy cikket az agykontrollról és az elme hatalmáról.<br />
Van kérdés?<br />
Nincs. El van döntve. Jógázni hamarosan elkezdek- ez kell nekem is, és kell a terápia miatt is, hogy még inkább megismerjem az ősi mozgásainkat, mellé pedig záros határidőn belül egy agykontrollos könyvet szerzek. Azt hiszem, erre kell indulni.<br />
<br />
Ps: Köszönöm a leveleiteket, igen jól estek, és igen el is érzékenyültem tőlük (amúgy is nagyon bőgős vagyok mostanában). Úgy terveztem eredetileg, hogy ezt az előző bejegyzést ma este leveszem. Vannak néha ilyen egynapos posztok, amik megszületnek, aztán mennek titkosba. A leveleket olvasva, és a könnyimet törölgetve pedig azt gondoltam, bármennyire "veszélyes" egy ilyen írást nyilvánosban hagyni, végül mégis maradjon. Ezt érzem most, de holnap talán már nem. Bizonyosan sokan mások is éreznek olykor ilyet, akkor hadd maradjon így, leírva. Elég volt már az önbecsapás, a felmentések keresése, a rejtőzködés. Ami fáj, az fáj. Aztán megyünk tovább, hisz- mint ahogy Pannika mondta-, legnagyobb kárt bennünk a düh és az önsajnálat teszi.Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-2145563247457765012010-10-24T07:20:00.002+02:002010-10-24T07:31:32.773+02:00Az útEgyre inkább kezdem azt hinni, hogy mindaz, ami a fiammal történik, az leginkább értem történik. Azért, hogy elinduljak a saját megismerésem útján. A tanfolyam (mozgásterápia) persze gyerekekről szól elsősorban, de én is voltam gyerek, így hát rólam is. Az én foltjaimról is. Az én rég elfelejtett nehézségeimről is. Az én nyomoromról is.<br />
Nem jó ezzel szembenézni. Szörnyen tud fájni. Azt is megtanultam, hogy könnyű addig megbocsátásról beszélni, míg az ember nem látja, hogy mekkora sebeket ejtettek rajta mások, mikor még kicsi volt, védtelen, és nem tudott kiállni magáért. Mikor arra sem volt bátorsága, hogy megszólaljon.<br />
Míg tudtam azt mondani könnyedén, áh, nem volt akkoriban egyszerű, addig egészen könnyű volt. Most, mikor szóhoz sem jutok a felismerésektől, akkor kezdek el fulladozni.<br />
Pont most kerültem ide, mikor amúgy is kezdek összeomlani. Talán ez sincs véletlenül. A legfurcsább, hogy közben a gyerekem elkezdett gyógyulni, valószínű, hogy néhány hét- hónap alatt rendbe tud jönni akár magától is.<br />
Ő igen.<br />
Én pedig eldönthetem, hogy tovább is élek így (Kérdezed, hogy mi az az "így"? Hát így! Állandó kételyek között, napról napra dühösebben, azzal a titkos képpel magamról a szívem mélyén, amit évtizedekkel ezelőtt egy füstös konyhában vertek a fejembe arról, hogy egy lúzer vagyok. Értéktelen kis ... ezt le sem bírom írni. Olyan vagyok, akit még szeretni sem lehet)<br />
Vannak ilyen eldugott babáim, amikkel a tudatalattim játszadozik, és mikor előveszi őket, a fejem leblokkol, és csak azt hajtogatja: egy senki vagy. Mehet ez így tovább, vagy lehet olyat, hogy felépítek egy szabadabb életet, amiben már elhiszem, hogy tehetséges vagyok. Mindkét út nehéz. Főleg így, hogy ezt a mérhetetlen dühöt érzem már egy ideje.<br />
Nem tudok mit írni. Furcsa dolgok történnek velem, furcsa helyzetekbe kerülök, furcsa emberekkel találkozok. Minden képlékeny körülöttem.<br />
A tanfolyam ma véget ér, és félő, hogy csak elindított valamit, én pedig itt maradok most egyedül, és képtelen leszek megoldani a helyzetemet. Addig eljutottam tudásban, hogy a mozgásterápiát elkezdhessem. Azt már értem valamennyire. Ez azonban csak az út legeleje. Magamat (a képet, amit magamról láttam) most veszítettem el. Merjem- e a lábam tovább rakosgatni, vagy csukjam be a szemem, és ne vegyek tudomást arról, hogy itt vezet egy ágas- bogas ösvény is, ami hívogat? Ha elindulok, az is furcsa lesz, mert az út felülírja a kapcsolataim jó részét, kezdve rögtön a szüleimmel és befejezve a saját gyerekeimnél.<br />
Azt tudom, hogy ami most van, az nem jó, és az már fáj is. Ha a stresszt oldom, akkor nem fáj annyira, viszont kibukkannak azok a félelmek, amiket eddig el tudtam takarni. Ez aztán a pszichodráma!<br />
<br />
Néha azt gondolom, nincs visszaút, néha meg azt, túl késő már ehhez.Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-88886189780868811872010-10-16T20:45:00.003+02:002010-10-16T20:50:34.338+02:00Változnak az idők<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLnqjCcdqDI/AAAAAAAAF1c/BdmQIrh8e5s/s1600/P1050532.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://1.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLnqjCcdqDI/AAAAAAAAF1c/BdmQIrh8e5s/s200/P1050532.JPG" width="150" /></a></div><br />
<br />
<br />
Változnak az idők. Néha észre sem vesszük, mikor változik meg körülöttünk a világ. Körbefordulunk, és már nem azt látjuk, amit tegnap.<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a> <br />
<br />
<br />
<a href="http://1.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLnq8T_LBtI/AAAAAAAAF1g/h5m_AYURzw4/s1600/P1050538.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://1.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLnq8T_LBtI/AAAAAAAAF1g/h5m_AYURzw4/s200/P1050538.JPG" width="150" /></a><br />
Mintha megváltoztak volna a színek, hangok, illatok.<br />
<br />
<br />
Nehezen fogadjuk az új világot. Megszoktunk valamit, és most azt elveszítjük. Ragaszkodnánk hozzá, mert tudjuk ugyan, hogy a változás jót is hozhat, mégis félünk tőle.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><a href="http://2.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLnsuxJGfdI/AAAAAAAAF1k/10RC700wmcU/s1600/P1050537.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://2.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLnsuxJGfdI/AAAAAAAAF1k/10RC700wmcU/s200/P1050537.JPG" width="150" /></a><br />
<br />
Csak bizakodni tudunk, hogy mindaz, ami történik, nem cél nélkül való megkínzatás, nem oktalan fájdalom, hanem valami magasabb rendű erő útmutatása.<br />
<br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLntgNPSiuI/AAAAAAAAF1o/i6vpTg98SDQ/s1600/P1050539.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://2.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLntgNPSiuI/AAAAAAAAF1o/i6vpTg98SDQ/s200/P1050539.JPG" width="150" /></a><br />
<br />
<br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLnuH6JbJoI/AAAAAAAAF1s/lmjCdMks5lU/s1600/P1050533.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://2.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLnuH6JbJoI/AAAAAAAAF1s/lmjCdMks5lU/s200/P1050533.JPG" width="150" /></a>A várakozás, a küszködés elveszi az erőnket, kifacsar, elsorvaszt.<br />
<br />
<br />
<br />
Szétszóródunk. Az álmaink köddé válnak, a gondolataink kuszák. Bezáródunk, és tapogatózunk valami kiút után. <br />
<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLnukITYbcI/AAAAAAAAF1w/XVQUY6PBttw/s1600/P1050534.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://3.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLnukITYbcI/AAAAAAAAF1w/XVQUY6PBttw/s200/P1050534.JPG" width="150" /></a><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Magányosak vagyunk. Ellenségeket látunk magunk körül. Idegeneket, akik túl boldogok hozzánk képest.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLnvx4TdolI/AAAAAAAAF10/FwR-QXLZ6Us/s1600/P1050535.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://4.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLnvx4TdolI/AAAAAAAAF10/FwR-QXLZ6Us/s200/P1050535.JPG" width="150" /></a></div><br />
Aztán vagyunk valahol, találkozunk néhány jó emberrel, még talán barátokat is találunk, de eszmetársakat bizonyosan, érdekes gondolatokat bizonyosan, új utakat bizonyosan.<br />
Megerősítést.<br />
Hitet.<br />
Erőt.<br />
Bizakodást.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLnxWpufpBI/AAAAAAAAF14/eAAOafqTpJA/s1600/P1050540.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://2.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLnxWpufpBI/AAAAAAAAF14/eAAOafqTpJA/s200/P1050540.JPG" width="150" /></a></div><br />
<br />
És akkor gyanakodni kezdünk, hogy a sok változás nem pusztulást hoz, hanem új magvakat érlel...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div>Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-66453302305499910552010-10-14T21:58:00.001+02:002010-10-14T21:58:59.583+02:00BizalomMég gondoltam, gyorsan feldobom a tejberizst, aztán a fúk az apjukkal jó puhára főzik, én meg addig elszaladok a kozmetikushoz, hisz holnap már itt az új kazán is, így kissé kiengedhetek (a hidegtől és a félelemtől, hogy valahogy nem lesz meg a tél előtt). Feldobom a rizst- jó sokat, hogy reggel, a maradékból felfújt is lehessen, majd elrohanok. Egy órával később aztán ott áll a rizs a kerámián félig főtten, és Bobi mosolyog rám elnézőn:<br />
- Jaaaj, anya, hát mit tettél bele?- Csak csóválja a fejét szánakozva.<br />
- Mit tettél te abba a rizsbe?- Így az apja.<br />
- Én láttam, hogy előveszed azt a zacskó sót...<br />
- Láttad anyádnál a zacskót, és nem szóltál?<br />
Nem szólt. Úgy gondolta, ha só, akkor az is jól van. Biztos úgy van jól.Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-48471769072279205602010-10-14T16:21:00.005+02:002010-10-14T21:19:33.829+02:00Csak a nevetés maradt...Van itt a fejlécben ez a<a href="http://www.citatum.hu/kereso.php?kereses=k%E9t+szam%E1r"> szolgáltatás,</a> amely minden napra véletlenszerűen feldob egy idézetet. Már megfigyeltem, hogy az esetek nagy részében olyan idézet jön, ami éppen passzol a naphoz, az eseményekhez, mindahhoz, ami velem történik. Igen, ez olyan véletlenszerű.<br />
Vagy mégsem.<br />
<blockquote>"Két szamár találkozik egy oszlophoz kötve egy vadnyugati városban. Egyikük hátán nincs más, csak egy nyereg. A másik az aranyásó szamara, zsákokkal megrakodva, táborozó- és főzőfelszereléssel és négy huszonöt kilós, érccel teli zsákkal. Háta harmonika szerûen legörbül a teher alatt. A városi szamár így szól: No, te aztán jó sok terhet cipelsz. Mire az aranyásó szamara ezt mondja: Teher? Miféle teher?"<br />
<div class="s">(Stephen King)</div></blockquote>Az különös legalábbis, hogy már tényleg annyira fáradt vagyok, hogy minden szóra és gondolatra sírnom kell, miközben azért mégsem sírhatok, mert örökké nem sírhat az ember. Nem tud egy igazit sírni, hát szíre szóra kibuggyan belőle egy apró darabja a nagy- nagy fájdalomnak.<br />
<br />
Sok- sok egyeztetés után ma jutottam el a <a href="http://dorisnaploja.blogspot.com/2010/10/kerdojelek.html">beszélgetésre</a>, amiről írtam is már. Na, persze, rólam beszéltünk, de aztán nagyon gyorsan más is lett. A betegség, a fájdalmaim, aztán nyilván a gyerek. Sírtam megint, mert most azt kell siratnom, hogy mennyire boldogtalan is ő, meg hogy sorozatban hallom vissza MOST, hogy tavaly mennyi megalázás, és bántás érte. És én ezt nem tudtam. Nem szóltak a szülők, akiknek a gyerekei elmesélték otthon, nem szólt Bobi sem, én pedig elfojtottam a gyanúmat.<br />
Sírok most mindig, és csak vergődök, hogy valamiképpen kárpótoljam, helyrehozzam a sok szomorúságért, amit át kellett élnie. Persze te azt mondanád, hogy túlfeszülöm a dolgot, ami igaz is- éppen ezért mondom, hogy fáradt vagyok, mert nem tudom már ezt irányítani. Beszélgettünk mindenfélékről, a terveimről, a mentőakciómról, amit tervezek, az ötleteimről, munkáimról...és a gyerekekről.<br />
Meg a betegségről.<br />
Arról, hogy hol a lábam fáj, hol meg a karom, vagy a hátam.<br />
Aztán megint másról.<br />
És sírtam.<br />
De megint nem úgy, ahogy szeretnék, hanem úgy, mikor igyekszel visszanyelni gyorsan, mert abszolut nem alkalmas semmi rá, hogy most itt szabadjára engedd az érzéseidet.<br />
Akkor ő azt mondta: "No, te aztán jó sok terhet cipelsz! Nem csoda, ha fáj már belé mindened.<br />
Teher? Miféle teher?"<br />
<br />
Később a nyári gyerekváros miatt bementem az iskolába, ahol rendezni szeretnénk. Egy iskola, amilyenből talán négy van az országban. Egy igazi befogadóiskola a Bobihoz hasonló gyerekeknek. Kis létszámban, erre kiképzett tanárokkal, terápiákkal, elfogadással, szeretettel, beírások nélkül egy teljesen újszerű tanítási módszerrel. És ahogy beszélgettünk, egyszer csak azt mondja nekem az igazgatónő, hogy őneki lesz jövőre egy állása, ahová szeretne engem meghívni. És én meg azt mondtam neki: na, jó, ezen elgondolkodom, de tudd azt, hogy én már soha többé nem fogok úgy tanítani, ahogy azt mások csinálják. Én azt egyetlen gyerekkel sem teszem meg, amit az enyémmel tettek. Hát hogyan akarnál tanítani?- kérdezte ő. Én meg elmeséltem neki. És akkor azt mondta, szeretné nagyon, ha jönnék, és éppen így tanítanék. Csinálna helyet Bobinak is, ott lehetnénk együtt, egész nap. Az egész intézményben 100 gyerek van, a tanárok név szerint ismerik őket. Hétfőre meghívott egy belső továbbképzésre, és óralátogatásokra, hogy tájékozódjak, és érleljem a gondolatot.<br />
Én meg kijöttem, és persze sírtam megint.<br />
Hogy ilyen van.<br />
Hogy talán ez is ilyen iránymutatás nekem, és segítség, hogy végre egy szösszenettel kisebb teher nyomja már a lelkemet.<br />
Persze bőgtem, hát hogyne bőgtem volna...<br />
<br />
<div style="text-align: center;"><object height="175" width="200"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/gS6VnId97K0?fs=1&hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/gS6VnId97K0?fs=1&hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="200" height="175"></embed></object></div>Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-35481005948499502182010-10-11T16:15:00.005+02:002010-10-11T16:19:02.672+02:00Zsiga föstő festMost mondjam azt, hogy már egy ideje minden azon munkálkodik, hogy rosszul érezzem magam? Hogy tegnap este kilyukadt a kazánunk, ami azt jelenti, hogy kb. 150 000 Ft kellene, hogy tudjunk fűteni? Hogy fogalmam sincs, hogy oldom meg. Ez már itt tényleg sok nekem.<br />
Ma van az utolsó nyugodt napom a héten, holnaptól hajtás- szerintem be sem jelentkezem- majd hétvégén tanfolyam. Igen, végül úgy döntöttünk, hogy a tanfolyamot meg kell csinálni. Bobi miatt elsősorban, másrészt azért, mert munkát ad a kezembe. De hogy kazán miből lesz?<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLMWz85vzFI/AAAAAAAAFz0/TU5xWbVy-j0/s1600/P1050476.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://3.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLMWz85vzFI/AAAAAAAAFz0/TU5xWbVy-j0/s200/P1050476.JPG" width="150" /></a></div><div style="text-align: center;">Azért van jó is. Könyves Vasárnap volt nálunk. Programok, kézműveskedés, nyüzsi. </div><div style="text-align: center;">Szeretem ezt. Szeretem, hogy a gyerekeim szeretnek olvasni és érdeklődnek a világ dolgai után. </div><div style="text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLMW1IdrEjI/AAAAAAAAFz4/jBZ6sn9vCds/s1600/P1050492.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLMW1IdrEjI/AAAAAAAAFz4/jBZ6sn9vCds/s320/P1050492.JPG" width="240" /></a></div><div style="text-align: center;"></div><div style="text-align: center;">A legfőbb meglepi mégis egy gyönyörűséges előadás volt arról, hogy hogyan lettek színek a világban...</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div style="text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLMW2JiW6oI/AAAAAAAAFz8/EregrvvGboY/s1600/P1050494.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLMW2JiW6oI/AAAAAAAAFz8/EregrvvGboY/s320/P1050494.JPG" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"></div><div style="text-align: center;">Hogy a sok szörnyeteg (a mumus, a lidérc, a zöld lific és mind az összes többiek) éppen olyan félősek és szomorúak, mint kicsi Zsuzsi, akit a felnőttek halálra rémítettek. Magányosak ezek a szörnyek, mert minden gyerek retteg tőlük. </div><div style="text-align: center;">Csak kicsi Zsuzsi nem, aki legyőzi a félelmét, hogy megvigasztalhassa őket.</div><div style="text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLMW3w7BAaI/AAAAAAAAF0A/G99-Uj4Yw3o/s1600/P1050499.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TLMW3w7BAaI/AAAAAAAAF0A/G99-Uj4Yw3o/s320/P1050499.JPG" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"></div><div style="text-align: center;">Arról is szólt a mese, hogy nem kell másnak mutatnunk magunkat, hogy barátokra leljünk, mert biztos van valaki, aki éppen olyannak akar szeretni, amilyenek vagyunk. </div><div style="text-align: center;"></div><div style="text-align: left;">Egyszerűen elbűvölt a mese, a zene, a hangulat, ez az apró kis bábművész, akinek a hangja olyan szépen kifejezett minden érzést. Köszönet az élményért a <a href="http://www.tintalo.hu/">Tintaló Társulás</a>nak. Ismét egy szelet Kecskemétből ( a világból), amit eddig nem ismertünk. Jól elraktározzuk a fejünkben, hogy ők is vannak, és szeretjük őket. Hátha találkozunk még <strike>dolgozhatunk együtt velük</strike>.</div><div style="text-align: left;"><br />
</div><div style="text-align: left;">Ps: A hetem tehát elég zsúfolt lesz, a tanfolyam és egyebek miatt pedig erőteljesebben építem a másik<a href="http://figyelemzavar.blogspot.com/"> blogot</a>. Mindenkinek, aki segít az ismertségben, és blogokon, iwiwen, akárhol terjeszti, előre is köszönet érte. Terveim vannak vele, de ez a legkevesebb. Bobi is egyedül van, és már vele én is. Minél több emberrel tudunk tapasztalatot cserélni, a köd annál gyorsabban oszlik. Föstöm én is színesebbre az életünket...</div><div style="text-align: center;"><br />
</div>Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-12040681876964571572010-10-09T07:37:00.002+02:002010-10-09T07:46:08.133+02:00Nyomok<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div>Újabb szépséges élmény!<br />
<br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/Se_sOQgTsTI/AAAAAAAAAPM/ssVjx4qKpw4/s1600/41.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://2.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/Se_sOQgTsTI/AAAAAAAAAPM/ssVjx4qKpw4/s200/41.jpg" width="127" /></a>Mindenki vágyik rá picit, hogy halhatatlan legyen, tovább élhessen másokban, vagy legalább nyomokat hagyjon maga után.<br />
Én is erre vágyom. Az összes munkám, a blogjaim, az ötleteim mind arról szólnak, hogy érzéseket váltsak ki az emberekből, az életüket valami módon szebbé tegyem, vagy megkönnyítsem. Persze nem tudhatom, hogy ez tényleg megtörténik- e, illetve milyen mértékben vagyok jelen a mindennapjaikban. Ha néha kapok erre visszajelzést, az boldoggá tesz.<br />
<br />
Tegnap voltam a stúdióban, ahol majd mozgásterápiát kell tartanom, hogy megbeszéljük a vezetővel (nevezzük A- nak), hogy tudok- e majd foglalkozni a gyerekekkel, és ha igen, mi módon. Azért az hozzátartozik a történethez, hogy ez a feltétel nélküli megkeresés azért is van, mert ez a lány (bocs, nő) valamikor egy párhuzamos osztályba járt, mikor én tanítottam, és... na ezt majd később.<br />
Szóval beszélgetünk ott vele, mikor beröppen egy gyönyörű, fiatal fiú (bocs, férfi), aki valaha negyedikesként bekönyörögte magát a nagyokhoz a színjátszó csoportomba, majd elvégezte a Vörömarty gimnáziumot, aztán... na, ezt is majd később. Szóval Máté be, és nagy boldogan üdvözöl, hogy na, most akkor mit csinálok, és hogyan, és mekkora csoda, hogy itt vagyok, mert éppen ma beszélgetett a mindegykivel (szintén színjátszóm volt), hogy milyen boldog világ volt az, mikor minden délután mentek drámára, és együtt voltak, beszélgettek, és közben játszhattak színpadon. Erre beleszól A. is, hogy neki is az volt a legnagyobb élmény, mikor a március 15- re készültünk, és a keringőt tanultuk, ő pedig színpadra állhatott. Hogy valamikor akkor ült be a fejébe, hogy neki színpadra kell menni. Most több tánciskolát üzemeltet az országban, díjazott versenytáncos. Én pedig nem is emlékeztem arra, hogy vele is "dolgoztam" (arra a darabra több osztályból szedtünk össze gyerekeket). És a fiú? Szintén versenytáncos, és most ugyan nem vették fel a színművészetire , mert "csak" 17- ként zárta a felvételit a 450 jelentkezőből, de most gyakornok a TV2- nél, és jövőre újra megpróbálja az egyetemet.<br />
Azt mondja, milyen jó, hogy itt lát, mert játszani kell, ez fontos, és nehogy abbahagyjam.<br />
<br />
Mert az ember nyomokat hagy.<br />
Jókat, rosszakat.<br />
Nagyon kell vigyázni, kivel mit teszünk (főképpen, ha gyerek az illető), mert lehet, hogy kitörölhetetlen foltot hagyunk a szívében. Vagy éppen végleges irányt mutatunk neki. Megtesszük, és még csak nem is emlékszünk rá, melyik volt az a pillanat, ami bevésődött a lelkébe. <br />
<br />
Ps: És ez a kis elmélkedés akár<a href="http://figyelemzavar.blogspot.com/"> ide</a> is kerülhetett volna.<br />
Kedves pedagógus társadalom.Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-28807773390851472062010-10-07T16:14:00.001+02:002010-10-07T18:46:46.322+02:00"A" projektmanager (ez én lennék) leveleSzia,<br />
<br />
Csatoltam egy újabb verziót. Megtennéd, hogy beleírod, kikre gondolsz tutira, aztán én meg az enyémet, és akkor látjuk, hová nincs még semmi. Nézik már a K-ban is, úgyhogy szerintem bőven megleszünk.<br />
<br />
Üdv: D.<br />
<br />
Ja, Lesznek tallérok is. Holnap többet tudok.<br />
<br />
Mindegy. Még ma úgyis felhívlak, és ezeket mind elmondom. Ha addig olvasod a levelem, legalább tudsz gondolkodni rajta. Ha meg nem, akkor utólag legalább ráerősítek az elmondottakra.<br />
<br />
Üdv: D.<br />
<br />
Ps: Projektmanagernek a pályázatíró cég Gucci táskás vezetője illetett, mikor előadtam neki a terveimet. Ebből gondoltam mindjárt, hogy nem lehet ez olyan ócska elképzelés.Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-35560554005705146652010-10-07T08:22:00.003+02:002010-10-07T08:31:32.588+02:00Napfényes napok<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/SgZeHVe3duI/AAAAAAAAAWM/_ja0Fls4O0g/s1600/Ugyes72.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="196" src="http://1.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/SgZeHVe3duI/AAAAAAAAAWM/_ja0Fls4O0g/s200/Ugyes72.jpg" width="200" /></a></div>Remek. A nap végre kisütött, és ma is hasonlókat várhatunk. A napfény pedig pozitív változásokat hoz magával. Olyat például, hogy hosszasan beszélgettem tegnap <a href="http://dorisnaploja.blogspot.com/2010/09/lenyegi-lenyeg.html">azzal a bizonyos drámatanárral</a>, aki már az első pillanatokban elbűvölt annak idején. Csak úgy vége volt az órának, mikor odajött hozzám, hogy mennyire szereti a fiamat, és jobb, ha készülök rá, hogy Ákosból színészt farag- ehhez ragaszkodik. Szerinte nincs is ilyen kreatív gyerek másik.<br />
Állok elébe, és hurrá. Én is látom már régóta, hogy ez az ő útja. Ez, vagy más, de mindenképpen olyasmi, ahol az érzéseit, gondolatait ki tudja játszani- rajzolni- zenélni magából. És miután ez nem egy egyszerű szakkör, hanem művészeti iskola, még esélyes is, hogy egy jó kis dráma tagozatos középiskola beugorhat utána. Na, jó, na, jó, ne szaladjunk előre, hisz csak negyedikes, az isten szerelmére!<br />
Aztán mondja nekem azt is, hogy "Te! És a Bobi? Ő otthon <u>is</u> ennyire zárkózott?"<br />
Hát nem. Nem az. Otthon biztonságban érzi magát, és gyönyörűen, választékosan beszél. És akkor elkezdett mesélni róla (is). Róla!!! Arról a gyerekről, akit gyakorlatilag észre sem kellene vennie, hisz nem beszél, nem játszik, csak megfigyelő a drámaórán. Aztán hazajön, és azt mondja: hú, de jó volt! Arról mesélt nekem G. "néni", amit lát Bobin (tudod, olyan na'vi- san lát ő. Nem úgy, mint a felnőttek, hanem, mint a kék lények ott, a Pandorán).<br />
Beszéltünk aztán mindenfélékről, és alig tudtam elszakadni tőle, mert őrületes a kisugárzása, az energiája, a gondolatai, a hite. Remek, remek! És LÁTJA a gyerekeimet! Utánuk megy, konzultál a tanítónőkkel, érdeklődik... fontos neki. Még ez a körömrágós, szótlan, szomorú kisgyerek is.<br />
<br />
Azon gondolkodtam, hogy mégiscsak különös, hogy most (MOST) találkozom egy csodás drámatanárral, egy elhivatott mentálhigié(nő)- vel, mikor a legnagyobb tervem forgatom a fejemben. Egy gyermeksegítő központ megnyitásán gondolkodom. Egy fejlesztős- tanulós- játszós- beszélgetős- kuckós helyen. Itt ez a nagy irodaház szinte üresen, én pedig egész nap bent vagyok. Szívem csücske lehetne egy menedék az ilyen Bobi- féle kisklambóknak.<br />
Igen, tudom, ne álmodozzak már! Ne képzelődjek, mikor ugye tegnap még a munkámat akartam feladni, hogy Bobihoz alkalmazkodjak. Még az sem lehetetlen, hogy ez az egész éppen, hogy összefügg, és majd szépen kikerekedik a végső megoldás. Még ez sem lehetetlen.<br />
<br />
Azért az is jó, hogy eddig azt láttam Atibin, hogy szerinte ez annyira nem is biztos, hogy jó ötlet. Ez a fejlesztő központ. Vannak ilyen gyerekek, Doris? Lesz erre kereslet? Mondta ő, hogy így meg úgy, de mélyebben nem érdekelte a tervem, mert nyilván azt gondolta, ez csak az én kínom. Tegnap aztán mást döntött. Befolyásolta ebben, hogy délután felhívtak, hogy novembertől számítanának rám, mint mozgásterapeutára ott, a lakhelyünkön. Jelenleg nyolc gyerekkel kellene foglalkozni, de már vannak újabb jelentkezők.<br />
Láttam a megdöbbenést szeretett főnököm arcán, mikor ezt elmondtam neki (pontosabban hallotta a beszélgetést). Meglepődött, hogy tényleg szüksége van a gyerekeknek segítségre (és a szülőknek is). És hogy lehet, hogy elmegyek máshová. Mert azért tudom én, hogy nem hiszi igazán, hogy három gyerekkel, ennyi idősen csak úgy megy a munkakeresés(találás) pikpakra. Persze mindig meglepődik, mikor hívnak innen is, onnan is.<br />
Nem baj. Elnézem neki, mert nagyon fiatal. Majd megtanulja ő is. Majd ha odaér, elfogadja, hogy nem ér véget az élet 30 fölött sem. A fiatalság nem dicsőség, csak múló álom.Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-43046957690261756412010-10-05T14:09:00.000+02:002010-10-05T14:09:28.323+02:00Rossz ez, mer' ősz van<div style="color: #b45f06;"><a href="http://kiseri.blogspot.com/">Loptam</a>!</div><br />
<div style="text-align: center;"><object height="255" width="300"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/6tW92uVLtts?fs=1&hl=hu_HU&border=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/6tW92uVLtts?fs=1&hl=hu_HU&border=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="300" height="255"></embed></object> </div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: left;">Ps: Megjegyzem, dolgozom ám, csak a megosztott figyelemnek köszönhetően blogot ápolni is van időm. No, meg bámulni ezt a mocskos esőt. Piszkosul esik. Hiába, ősz van... </div>Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-25008429345763680582010-10-05T08:59:00.000+02:002010-10-05T08:59:28.690+02:00Kérdőjelek<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/SfIcpPLFEkI/AAAAAAAAAPU/6r6M_IzsxMY/s1600/banthatatlan.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://1.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/SfIcpPLFEkI/AAAAAAAAAPU/6r6M_IzsxMY/s200/banthatatlan.jpg" width="156" /></a></div>Ej, hát megyek akkor önismereti tréningre. Ez már le van beszélve- még csak időpontokat kell találni, mikor azt az egy órát magamra szánhatom.<br />
Na, akkor elmesélek valamit, ami miatt a bizalmatlanság bennem van az ilyesmikkel szemben: <br />
Mikor Nagyfiam született, néhány hónap múlva egy picit megőrültem. Talán a felelősség tört rám túl nagy erővel, vagy valami más oka volt a sirámaimnak- ez azóta sem derült ki. Olyanoktól kezdtem félni, hogy majd meghalok valami miatt, és nem tudom felnevelni a gyerekemet. Féltem autóba ülni, és elég sokat sírtam. Érdekes válfaja ez a szülés utáni depressziónak, mivel nem a gyerek ellen fordultam, hanem inkább magam ellen. Őt féltettem rettenetesen.<br />
Valaki ajánlott akkor egy "fantasztikus" terapeutát, aki majd meghallgat, ellazít, és segít, hogy átlássam a saját érzéseimet. Na, jó, elmentem (nagyon sok pénzért). Volt ott egy sezlony, szottyadt gyertya egy kávéscsésze alátéten, és persze ez a nő, aki meg akart menteni engem. Lefeküdtem az ágyra, kapcsolt valami zenét, égette a gyertyát, és kérdezett valamit. Én meg, mint a "hülyegyerek" bőgni kezdtem. Persze a nő nagyon büszke volt a tudományára, hogy micsoda erőket szabadított fel bennem, és mesélni kezdett- magáról. Lassan megnyugodtam, a nagy terapete meg csak darálta a magáét- magáról.<br />
Gondolkoztam, mi a francot keresek itt? Minek jöttem ide, ha még a zenét se hallom jól ettől a libától? Nagyon mérges... nem, nem, úgy mondják tudományosan: frusztrált lettem, de persze nem szóltam semmit (mert akkoriban még nem volt ekkora pofám, mint most <strike>se</strike>- azért), csak kivártam a végét az egy órának, majd elhúztam onnét, és megoldottam a gondjaimat. Szépen benyeltem, és kivártam, míg elmúlik. Ahogy az összes azt megelőző, és azóta keletkező problémával is ezt tettem.<br />
Mivel a mostani jelentkező valahogy egészen másképpen áll a dolgokhoz, mint az előző, így heti egy óra beszélgetést engedélyeztem magamnak. Azt mondja, most tanulta ezt a mentálhigiénét, és kell neki a gyakorlat, ezért nem is kér pénzt, csak beszélgetést (mondom, hogy nem kell semmit tennem, és időről- időre megtalálnak az érdekes emberek).<br />
Szimpatikus, és bizalmat ébreszt bennem, ha valaki nem azonnal pénzről kezd beszélni egy ilyen helyzetben. Azt képzelem ugyanis, hogy akkor talán az elhivatottság is munkál benne. Én is így állok a legtöbb dologhoz (meg is van az eredménye- szegény vagyok, mint a templom egere), ezért az ilyen embereket kedvelem.<br />
<br />
Jellemző, hogy már most azon szervezkedek, hogy majd milyen módon foglalkozhatok mozgásterápiával úgy, hogy valami pályázati lehetőséget kihasználva a gyerekeknek ne- vagy csak alig- kerüljön pénzbe, nekem mégis adjon annyi bevételt, hogy Bobit kivehessem az iskolából három évre legalább.<br />
Úristen, most, hogy leírom ezeket, az jutott eszembe, hogy nem is csoda, ha kiborulok néha. Annyi dolog van, amiért kockázatot, felelősséget kell vállalnom nap mint nap... Nem nekem való ez! De ezek nélkül meg üres lenne az életem. Ez a nyomasztó, egyben szükségszerű nyugtalanság az első kérdőjel a fejem felett, amire választ kell találnom.Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-84145638235256807012010-10-04T14:21:00.001+02:002010-10-04T14:27:40.124+02:00Néha nem is tudjuk, hogy mi fáj belülJó, attól még, hogy nem látszik, attól még nekem is megvannak a gondjaim, a problémáim, a kételyeim. Én is elfáradok és félek néha. Van úgy is, hogy én sem veszem észre, hogy valami baj van. Azt hiszem, minden rendben, közben meg nem is. A lélek azonban ad jelzéseket akkor is, ha mi mélyen elrejtenénk a gyengeségünket.<br />
<br />
Van a gmailnek a csevegő programja. Ezt tudja mindenki, aki használja a programot. Arra a csevegőre tudsz fotót tenni, üzenetet, akármit. Én zenét szoktam feltenni. Hol ezt, hol azt attól függően, éppen milyen kedvem van.<br />
Jött ma egy levél. Azt mondja, van <a href="http://www.youtube.com/watch?v=62zOkgkPkeg">az a dal</a> a sok kérdőjellel. Néha kirakom, néha leveszem. Talán annyira változó a hangulatom?<br />
Miii? Ki vagy? Mit akarsz? Mindegy... egy nő, akivel váltottam pár levelet, akit hivatalból láttam olykor, aki szülőtárs... IDEGEN.<br />
Változó, igen.<br />
Ő meg mentálhigiénás valamicsoda <strike>agykurkász</strike> (ezt se tudtuk), és szívesen meghallgat, ha úgy érzem, ez jót tenne.<br />
Jaj.<br />
Most ő segítségnek lett küldve, vagy cselnek, vagy miért? Félretegyem a gyanakvást, a félelmet a kitárulkozástól, és alávessem magam annak, hogy valaki belém lásson (A blog ilyenkor nem számít, és ott is vannak titkok... Milyen titkok? Olyan nagyok, hogy magam sem tudom őket, csak érzem, hogy itt vannak bennem, és megfojtanak.)?<br />
<br />
A mentállady bejelentkezése jelzés értékű. Arról jelez, hogy aki küldte (tudod: "aki" küldte), tudja, hogy segítség kell (még ha én nem is gondolom), és jelzés arra, hogy nem vagyok egyedül (még ha úgy is érzem).<br />
Most akkor írok neki.<br />
<br />
<div style="text-align: center;"><object height="217" width="250"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/HuMtaH2iOBA?fs=1&hl=hu_HU&rel=0&color1=0xe1600f&color2=0xfebd01&border=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/HuMtaH2iOBA?fs=1&hl=hu_HU&rel=0&color1=0xe1600f&color2=0xfebd01&border=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="250" height="217"></embed></object> </div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: left;">Ps: Természetesen a dal szövege nincs összefüggésben velem, de a hangulat... az utánozhatatlanul édesen szívsanyargató. </div>Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-37599008595349939402010-10-02T08:59:00.003+02:002010-10-02T13:55:37.893+02:00KüszködésFájdalom ide vagy oda, október elsejére be volt írva egy pilisi kirándulás. Ha törik, ha szakad, oda el kell menni. Nem mondom, hogy nem volt kedvem. Kedv az mindig van. Csak féltem attól, hogy majd menet közben mozgásképtelenné válok. Mivel a csoport délután érkezett Dömösre, én hajnalban felraktam a fiúkat a buszra, és otthon múlattam az időt, míg Atibi megérkezett értem. Valamit nagyon jól csinálhattam, mert végül ő ment fel a Rám szakadékba (hogy kíméljen), én pedig a kocsiban maradtam, illetve az íjászfelszerelésre vigyáztam. Majd megpukkadtam mérgemben, ugyanis reggel még ott volt kezemben az Alapozó Terápiás könyv, hogy magammal vigyem, de később leraktam valahová azzal, hogy egy kalandtúrára felesleges ilyesmit vinni. Most aztán ott álltam egyedül a hegy lábánál egy fecni papír, toll, betű nélkül. Egy darabig az autóban heverésztem, majd úgy döntöttem, valameddig mégis bemegyek a szakadékba. A fájdalom így is úgy is eljön, akkor meg minek kímélni magam?<br />
Fotóztam.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TKbQg4I-s4I/AAAAAAAAFwY/5Xqb7jiU4To/s1600/P1050358.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TKbQg4I-s4I/AAAAAAAAFwY/5Xqb7jiU4To/s320/P1050358.JPG" width="240" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TKbQYPekMEI/AAAAAAAAFwU/lGgN4Stt7JE/s1600/P1050364.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TKbQYPekMEI/AAAAAAAAFwU/lGgN4Stt7JE/s320/P1050364.JPG" width="240" /></a></div><div style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TKbQNjGkGRI/AAAAAAAAFwQ/hZkt7oWFY9s/s1600/P1050344.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TKbQNjGkGRI/AAAAAAAAFwQ/hZkt7oWFY9s/s320/P1050344.JPG" width="240" /></a></div><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TKbSRzlcnAI/AAAAAAAAFwc/Qc3GcTipBw4/s1600/P1050351.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://2.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TKbSRzlcnAI/AAAAAAAAFwc/Qc3GcTipBw4/s200/P1050351.JPG" width="150" /></a></div><br />
Valamikor írtam a <a href="http://dorisnaploja.blogspot.com/2010/06/fak-es-emberek.html">fákról</a>, akiket meg szoktam mutatni a gyerekeknek.<br />
A természet olyan szépséges dolgokat produkál! Olyan példamutatásra képes! Ez a fa gyakran eszembe jutott tavasszal, mikor Visegrád környékét letarolta az időjárás. Szinte biztos voltam benne, hogy kimosta a rengeteg eső, és már valahol a többi törmelék között hever felfűrészelve.<br />
Hát nem! Itt van. A gyökerei szabadon ölelik a sziklát, kapaszkodnak, és igyekeznek tápanyaghoz jutni. Levelet bontott, és él.<br />
Nagyon örültem neki, hogy újra láthatom.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TKbUoE3pZTI/AAAAAAAAFwg/0T_29j0iN1Y/s1600/P1050355.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://1.bp.blogspot.com/__Ch-Sq3NyIg/TKbUoE3pZTI/AAAAAAAAFwg/0T_29j0iN1Y/s200/P1050355.JPG" width="150" /></a></div><br />
Találtam valaki mást is. Mivel tényleg rengeteg fa kifacsarva, majd összevágva végezte, az erdő most teli van korhadó törzsekkel és szabadon álló gyökerekkel. Az élet azonban ott is kisarjad, ahol már nem is hinné az ember. Az akarat, a láthatatlanul keringő energiák bármire képesek. Kérdés persze, hogy bennünk ott vannak- e ezek ez erők, vagy ez az élni akarás csak a gondolkodásra képtelen életek sajátja? Mert ha átlátod a lehetőségeid és a korlátaid, akkor kezdesz azon tűnődni, hogy képes vagy- e megbirkózni egy feladattal, túlélni, újra nekilendülni. Egy fa nem mérlegel, csak élni akar mindenáron. Eszébe sem jut, hogy feladja a küzdelmet.Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-20898581202582987792010-09-30T20:59:00.001+02:002010-09-30T21:04:20.395+02:00Tehetek róla???- Nagyon nagy baj van. Nagyon mérges leszel.<br />
- Ajaj! Biztos vagyok benne, ha már így kezded.<br />
- Voltunk egy unalmas helyen, és már nem bírtam, hogy csak ott állunk... És az Andi néni olyan gonosz volt, mert egyest adott magatartásból!<br />
- Egyest magtartásból??? Egyest kaptál magatartásból? Ez nagy baj. Tényleg mérges vagyok. Fogadjunk, dumáltál. A fene egye meg! Ugye, hogy mindig megsértődsz, mikor szólok, hogy ne dumálj egyfolytában, de most láthatod, hogy más is szól érte. Nem az Andi néni gonosz, hanem tudni kell viselkedni.<br />
- De csak álltunk ott, miközben egy mikrofonba beszéltek. Még hallani sem lehetett semmit, mert belefújt a szél a mikrofonba, és amúgy is el volt romolva az egész. Engem megbüntetnek, pedig még azt sem tudom, mik a szabályok ebben az iskolában.<br />
- Épp csak azok, amik bárhol másutt.<br />
- De nem tehetek róla, hogy mindig vicces dolgok jutnak eszembe, mikor csendben kell lenni!Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-44214075518563060702010-09-30T15:57:00.002+02:002010-09-30T17:28:58.899+02:00Figyelj rám!Elkezdtem akkor. <a href="http://figyelemzavar.blogspot.com/">Minden a figyelemzavarról</a>, saját kínjaink, útkeresés, és tanulás. Igyekszem játékokat, tanulási lehetőségeket felkutatni, alkalmazni, és ezeket összegyűjteni az oldalon. Ezzel szétválik a privát, illetve a "szakmai" blog. <br />
Későbbiekben az oldalsávból lesz elérhető a képre kattolva.Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-990494007863497258.post-6603118712073064222010-09-29T21:19:00.004+02:002010-09-29T21:35:32.986+02:00Megvan már a baj!Megvan már, mitől fáj mindenem idestova kettő hónapja! Hát ma aztán megtudtam a megoldást. Neeem, nem az a sunyin megbújó gyulladás, amit még a vérvizsgálat sem mutat ki- ezt elmondta a nőgyógyász, miután meglengette orrom előtt a vizsgálati papíromat, hogy bizonyítsa: nincs rákos elváltozásom.<br />
Ott legalábbis.<br />
De ne reménykedjek, hogy ez lenne a nyitja a fájdalmaimnak, mert nem úgy van, úgyhogy menjek csak további vizsgálatokra.<br />
Jó, hát ezt hallva rögtön átrohantam a körzeti orvoshoz, s elmondtam, hogy a helyzetem legutóbbi látogatásom óta nem javult, sőt, mostanság esténként már egyik kezemmel fogom a másikat, és imígyen kavargatom a paprikás krumplit.<br />
Szegény doktornő! Csak meredt a képernyőre (vagy rám szánakozva), melyen a vérképem púposkodott, és csóválta a fejét:<br />
- Nem értem, nem értem. Olyan ez az eredmény, akár egy húszévesé. Ennek pedig mutatnia kellene, ha elváltozás van a szervezetben.<br />
Ismer már vagy 6 éve. Akkor kértem át hozzá a papíromat, mikor egy lábon hordott tüdőgyulladás zavart be hozzá az ügyeletre munka után. Beugrós voltam gyes mellett a suliban, miközben mr. D. Németországban dolgozott. Húztam, halasztottam az orvoshoz menést, mert tudtam, hogy nem lehetek beteg. Egyedül vagyok, itt vannak a gyerekek, a munka, a felelősség. Felelőtlenül odázgattam hát a vizsgálatot, míg aztán lázban égve végül beestem hozzá. Már vette is a telefont, hogy mentőt hívjon, én meg sírtam. Miért sír?- kérdezte. Mert nagyon rosszul vagyok- ezt bírtam neki mondani. Addig nem nyafogtam, pedig már két hete szenvedtem. Végül persze nem kellett kórházba mennem, de ágyban feküdni, és telefont magam mellett tartani igen.<br />
Meggyógyultam, és átkértem a papírokat hozzá.<br />
Mert sírtam nála, és ő törődött velem- azért.<br />
Aztán évek múltak el, s én nem mentem orvoshoz.<br />
Egy hajnalban azonban szörnyű hascsikarásra ébredtem. Délig nem tudtam a házból kimenni, olyan fájdalmaim voltak, és persze minden kijött belőlem. Ez eltartott egy hónapig. Közben elmentem hozzá vizsgálatra, ő pedig kért egy vérképet, ami extra jó lett (nyilvánvalóan), csak éppen addigra már átlátszó lettem a rengeteg fogyástól.<br />
- Nem, értem, nem értem- csóválta a fejét és meredt a képernyőre megint. Később azt mondta, kell egy jó kis tükrözés- az majd megmutatja, mi van odabent. Papírt adott, előjegyzést, én pedig hazamentem, elolvastam, mi vár rám, és eldöntöttem, hogy nem vagyok beteg. Tükrözés elmaradt, s másnaptól elmúlt a hasmenés.<br />
Ez volt 4 vagy 5 éve.<br />
Most voltam nála újra. Augusztusban, mikor ez az egész kezdődött. Kért vérképet, és adott fájdalom csillapítót, hogy próbáljuk ki azt. Ma visszamentem hozzá, s ő csak nézett tétován. Beutalt a reumatológiára- bár hozzátette, az nem lehet, hogy "olyanom" legyen, hisz a VÉRKÉPEN látszódna, ha ízületi gyulladásom van. Bármilyen gyulladást látni kellene azon a képernyőn, de nézzem meg! Nézzem csak, milyen jók az értékek. Mert a VÉRKÉP mindent megmutat... Azért mégiscsak menjek el fogászati góckutatásra, mert AZT a gyulladást viszont nem mutatja ki. Mást mindent, de a fogászatit, azt nem. Amúgy pedig nem vagyok feszült mostanában? Nem stresszelek többet az átlagnál?<br />
- Nem. Ez a stressz már így van, mióta megszülettem.<br />
- Mer' az is tud ám ilyeneket produkálni!- és sajnálkozva néz rám. Nyomogatja az ízületeimet, kérdezget, mit érzek, milyen szokott lenni, mikor már nagyon fáj. A tudat is képes ilyet tenni- mondja, és felír egy homeopátiás <u>nyugtatót(!).</u><br />
Remek. Tehát valószínűleg ideges vagyok. Mitől lennék az? Hacsak attól nem, hogy esténként nem tudok mozogni.Angelahttp://www.blogger.com/profile/09333199299594679758noreply@blogger.com13