Ősz ez tényleg

És én rajongok érte.

Még egy nap

Csak egy pillanatra vagyok itt, mert ki sem látszom az életből, ráadásul nagyon beteg is vagyok (Nem, nem, nem mondunk olyat, hogy "beteg vagyok", mert azzá is válunk. Max. annyit mondhatunk, hogy sem fogni, sem járni nem tudok a nap nagy részében, és ez az új hobbim.Szórakoztat a fájdalom- azt mondjuk. Majd elunom ezt is.)
Lényeg, hogy ezt meg kell mutatnom:

Gyönyörűek szerintem.
Imádok gyerekeket fotózni. Milyen kár, hogy nem értek hozzá!
Még egy napom van velük.

Néhány fotó, ó, ó

Ezt a gyönyörűséges képet kaptam az ovisoktól az állatkerti kirándulásunk után. A képre kattintva kicsit nagyobban is látszik, bár egy ilyen fotó nem mutat semmit a valósághoz képest. Végül az irodának adományoztam.

Fájó szívvel.

Szükségesnek éreztem megörökíteni őket is.
A hajuk alatt cukorka van, és eddig úgy tűnik, a gyerekeknek nagyon bejött ez a... tökfej- projekt.




Íme, a madaraim! Ez az etető fejmagasságban, a háztól kb. 5 méterre lóg a szomorú eperfán, és ők így is itt vannak. Abcolute megbíznak bennünk, és cseppet sem törődnek a jelenlétünkkel.


Hát nem csodálatos??? (Ez egy ironikus felkiáltás akart lenni.)

Ez pedig itt a tavunk! Igen, mondhatom, hogy szinte már elkészült. Ahogy erre régebben utaltam, a kert romokban, fű sehol, mindent újra kell telepíteni. Viszont hamarosan abban a kráterben víz fog csillogni, liliomok, és vizifüvek lengedeznek, békák hupákolnak, aztán egyszer majd a fű is kinő, a cserjék megerősödnek, egyszóval augusztus táján már fáklyafényes meztelen fürdőzést szeretnék rendezni abban a lyukban. Egy úszó asztalon fog előttem a pezsgő ringatózni, és tojok majd a világra nagy ívben, úgy bizony.


Háromszoros hurrá mr. Darcynak, aki egyedül ásta ki az egészet!
Őrült, tiszta őrült...