2009. júl. 31.

Blogdolgok

Most akkor jó ez itt, avagy mégse nem?

Néhány napja olvasgatom ezt az oldalt. Sok érdekes dolog van itt blogokról, a blog természetéről, bloggal kapcsolatos "szakmai" fogásokról. Azt mondja:

"Mindemellett ott van a kukkolás élménye is, mikor a blogcelebek életét éppúgy nyomon követjük (ezúttal a hozzájárulásukkal, sőt, közreműködésükkel), mint ahogy elolvassuk a nyomtatott és online sajtó bulvár rovatát a fodrásznál. Ettől lesz a bloggerből három dimenziós személy, ettől érezzük úgy, hogy ismerjük őt - ismeretlenül is."

Na, éppen így érzem magam egy ideje. Úgy érzem, mintha be lenne kamerázva az életem. Szórom itt kifelé az ilyen- olyan okoskodásaimat, a gyerekeim elmélkedéseit, az egereim szerelmi életét, a vakondom aknamunkáját, vagy éppen -amire most készülök- a kertem csodálatos fejlődését (Jaj, Doris, hát ki a francot érdekelne néhány túlsúlyos dinnye heverészése!)... Szóval mélázgatok itt nem éppen szabad, de ráérő időmben úgy, hogy közben fogalmam sincs, kik látják, és mit gondolnak róla(m).

17 megjegyzés:

márta írta...

1. Ennyi sok állandó olvasóval nagyon népszerű lehetsz, de tényleg. Nekem soh'se lesz ennyi, de nem is vágyom rá, szóval nem erre vágyom.
2. Az jó, ha az állandó olvasókhoz már feliratkoztam? ( mondjuk, most éppen nem látom sehol...) És a Google Reader-be is beállítottalak.
3. Az emberek nagyon lusták. Én például elvárom, hogy sok kommentet kapjak, de nekem ne kelljen írjak.
4. Én is úgy gondolom, hogy ami minőségi, az önmagában is megállja a helyét. Attól függetlenül, hányan olvassák. Vagy hányan reagálnak rá, de azt elismerem, nehéz ezt elhinni, ha nem nagyon reagálnak.
5. Én is jobban szeretem a mostani stílusodat.
6. Akkor én most beültem kicsit melléd a kirakatba, hogy legyél olyan egyedül.
7. Szia!

imre írta...

Attól függ. Általában véve a reklám konkrétan többet számít, mint maga a "termék" (l. mai rohanó világunk, stb.), de ez azért függ a megcélzott "piactól" is. Ha sok olvasót akarsz, akkor aggresszíven marketingelni kell, de ez azzal is jár, hogy annak a sok olvasónak a többsége hülye lesz. Marketing nélkül kevesebb, de talán értelmesebbek.

A kommentszám egyébként valószínűleg azon is múlik, hogy a bloghun gyakran kerültél címlapra, és egy csomó ember így talált meg. De szerintem akit igazán érdekel, amiket írsz, azok feliratkoztak a feedre, és most is olvasnak, a többiekért meg nem biztos, hogy annyira kár. Az igazi gond az, hogy új olvasók itt nehezebben találnak meg.

Ami pedig a csak olvasó, de hozzá nem szóló embereket illeti, na ez mondjuk egy érdekes kérdés. Egyszer amolyan szociológiai kísérlet gyanánt egy bizonyos fórumon elkezdtem fosni a szót, és mindenhez hozzászóltam, amiről bármi apróság is eszembe jutott, akkor is, ha én magam is teljesen lényegtelennek tartottam. Ettől egy csapásra népszerű lettem (vagyis hát nem én, hanem az ott használt álnevem), és nem tudtam eldönteni, hogy ennek most örüljek, vagy éppen hogy végtelenül lehangoljon.

Blanche írta...

Én pl. azért nem szoktam nagyon kommentelni, mert
1. Néha nem tetszik, ha például a saját blogomban osztja valaki az észt, neadjisten kioktat. Én sosem akarok ilyen lenni.
2. amúgy sem vagyok egy szószátyár típus, így csak akkor írok, ha valami fontos mondandóm van.
Mindemellett napi szinten olvaslak, imádom az írásaidat, érdekes és különleges személyiségnek tartalak. Nekem főleg a fiúkkal kapcsolatos bejegyzéseid tetszenek. Sokszor eszembe jut, hogy ha majd egyszer anya leszek, én is ilyen anya szeretnék lenni. A kirakat-dolog meg? Nem teszed úgy placcra az életedet, ahogy sokan mások. Nem hiszem, hogy félelemre okot adó támadási felületet hagynál magadon. Akik téged olvasnak, gondolom kedvelnek is. Úgyhogy nincs miért aggódnod szerintem.

Lepkevár írta...

Szia Doris!

Én épp ma vettelek fel a nyilvános linklistámra, pedig akkor még nem is olvastam ezt a bejegyzést. :) Amúgy sokszor gondolkodtam már én is ezeken a dolgokon, hogy kell-e, jó-e a blog, hol leveszem a fotókat, hol visszarakom, aztán arra jutottam, hogy ez az egész nekem fontos, MUSZÁJ írnom, ez amolyan terápia, jobban érzem magam tőle. Az még plusz pozitívum, ha esetleg másoknak is tetszik és esetleg írnak is.

grey írta...

Kedves Doris!

Igen én tipikusan az a fajta rendszeres olvasód vagyok, aki mindig olvas, de sosem ír. Valahogy egyszerűen nincs rá késztetésem. Másoknál is így vagyok jelen. Ilyen vagyok. Szeretem olvasni mások gondolatait, és nagyon kedvesek nekem, belül tovább is dolgoznak bennem, de ritka, hogy ráveszem magam, hogy írjak. De ne érezd magad egyedül! Szeretem a gondolataid, a humorod, az életfelfogásod! És szeretem ahogy hozzájuk illeszted Szegedi Katalin gyönyörűséges alkotásait! Köszönöm, hogy olvashatlak!

menetszel.freeblog.hu írta...

Nos, én is kitettelek "kirakatba", mert tetszenek a gondolataid, sokszor magamraismerek, és leírod azt is amit pl én nem biztos hogy bevállalnék...
Kommentelni meg csak azért, hogy kommenteljek, nem szoktam, esetleg ha úgy érzem valami érdemi infóm van a dologhoz... A "névtelen kukkolás" szerintem itt a neten abszolút normális dolog... A net publikus, bárki olvashat ha nem tiltjuk le, a net előtt ez a fajta publikusság kevesek kiváltsága volt, akik újságokban jelentethették meg napi-heti-havi rendszerességgel a gondolataikat. Most sokaké, rengetegen vannak akik jól írnak, győzi az ember olvasni...

Névtelen írta...

Én is valami olyasforma vagyok,mint grey. Szeretem olvasni a dolgaidat, és nagyon hiányozna, ha nem tehetném.
langi

ritarozi írta...

Na, akkor még én is jól ideírom, hogy mennyire szeretem olvasni a naplódat!
Mostanában többször is felvetődött bennem, hogy többet egy sort se írok a blogomba, hogy becsukom, szüneteltetem miegymás. Aztán mindig írok még egy bejegyzést. Egyedül a kirakatban. ;)

bogárka írta...

Én rendszeresen olvaslak, de például csak a napokban kommenteltem (azt hiszem) először. Szeretem az írásaidat és úgy gondolom nem az a lényeg hányan kommentelnek hanem az hogy az írásaiddal naponta hány embernek szerzel örömet. 2 komment vagy 94 derűs arc? Elgondolkodtató...

bogárka írta...

Most még így fél11kor eszembe jutott valami, mégpedig az, hogy én is blogspotos vagyok és nagyon szeretnék olyan modult beilleszteni ami a legutolsó egynéhány kommentet mutatja oldalt. Nálam az alapmodulokban sajna csak angol progi van.Te honnan szedted a tiédet doris??

Doris írta...

márta: Köszi. Ugye, hogy a komment ilyen fura dolog? Én is ritkán írok, de ha én nem kapok soha semmit, akkor furán érzem magam. Viszont hazudnék, ha azt mondanám, jó volt a sok komment. Annak a fele tényleg csak lényegtelen dolog volt. Valahogy a kettő közt jó. Néha egy kevés érdekes.

imre: Azt hiszem, nem pontosan fogalmaztam. Nem annyira a számok hajhászása érdekel, hisz akkor nem hagytam volna ott a bloghut, ahol- ahogy írtad is, már megvolt a "helyem" (még ha elég kétes értékkel bír a bloghu főoldala), szóval inkább ez a "szóljatok hozzám" vágyam volt már.

Blanche: Én is olvaslak Blanche, és elmondhatom, hogy soha nem voltam ilyen komoly, céltudatos és felelős gondolkodású nő. Szerintem sokkal jobb anya leszel nálam.

lepkevár: Többször volt már blogos beszélgetésem erről. A blog megváltoztatja az embert. Az írás rendszerez, fejleszt, mindenképpen jobbá tesz. Én rengeteget változtam, és épp mostanában gondolkodtam, hogy vajon miért is őrzöm még mindig hét lakat alatt az ismerősök elől. Nagyon régóta nem írok olyasmit, amivel visszaélhetnének. Te nem ismersz régóta, így nem tudhatod, hogy nálam is terápiának indult a napló. Azóta rendbe jöttem, csak épp a blog maradt.

menetszél: Más úgy a "kukkolás", ha néha jön visszajelzés. Úgy én biztonságosabbnak érzem. Valamit látok az olvasókból én is.
Egyetértünk abban, hogy nehéz követni a blogvilágot. Van sok jó blogger, viszont van rengeteg nagyon gyönge, és sokan elfáradnak a keresgélésben. Még ma is sokan gondolják, hogy a bloggerek idióták.

langi: Látod, azt sem tudtam, hogy Te itt vagy még :-)

ritarozi: Na, majd akkor én is írok nálad, hogy ne legyél annyira egyedül :-) Ugye, hogy felvetődik az emberben, hogy vajon érdemes- e? Nekem ne mondja senki, hogy a blogban nincs exhibicionizmus, igazolás keresés, várakozás a másik ember reakcióira.

bogárka: Jó, hogy megszólaltál, mert rólad sem tudtam semmit.
A kommentdobozt keresem, mindjárt be is linkelem a segítséget.

Doris írta...

bogárka:
http://dorisnaploja.blogspot.com/2009/03/furcsa-egy-gyerek-komolyan-mondom.html

a kommentek között ott a segítség!

Levena írta...

Szia Doris!

Ezzel az érzéssel én is hasonlóan vagyok: a visszajelzések hiánya elbizonytalanít. Aggódni kezdek, hogy talán ennyire borzasztó, amiket írok? De aztán arra gondolok, hogy ugyanakkor mit művelek én magam olvasóként: követek tizenvalahány blogot, esténként elolvasom a legfrissebb bejegyzéseket, megírom a sajátomba ami a szívemet nyomja - s ezzel már el is megy rengeteg idő. Néha szeretnék írni, de csak görgetem magam előtt a megírandó kommenteket is. Aztán ha tényleg fontosnak érzem, akkor egyszer csak rászánok 1-2 estét, és visszamenőleg is reagálok arra, amire feltétlenül szeretnék. Vagy néha csak azért, hogy megmutassam, itt vagyok, figyelek, és érdekel, amit a blogoló ír. Olyasformán, mint amikor beszélgetésben (hallgatásban) az ember csak annyit mond olykor, hogy "igen, értem" :) De igyekszem kerülni az "én is" jellegű kommenteket - aki téged olvas, azt nem az érdekli, hogy énvelem mi van. Akkor érdemes hozzászólni, ha valóban hozzá is tudok tenni valamit. Bár biztos nem mindig csinálom jól, néha túl sok karaktert ütök le talán feleslegesen :)

Nekem volt egy időszakom az életemben, amikor úgy éreztem, nagyrészt az mentett meg, hogy mások megosztottak velem egészen személyes tapasztalatokat is. Az írás pedig nekem is terápiás jellegű. Eleinte csak visszajelzésre, megerősítésre vágytam. Aztán egy időben úgy tűnt a visszajelzések alapján, hogy ahogy nekem jó volt azelőtt, úgy másoknak is segíthet az, ha megosztom bizonyos érzéseimet, tapasztalataimat. És igen, jónéhány év után rájöttem, egyáltalán nem vagyok én olyan introvertált személyiség mint addig gondoltam, csak egyszerűen mindent magamba fojtottam. Vagy talán egyszerre vagyok mindkettő, és némileg még exhibicionista is... És a blog erre is jó: először csak álnév alatt, s ennek hatására lassanként a való életben is egyre inkább tudom vállalni magam. Az ismerősök meg jobb, ha nem tudják... Mert akivel úgy érzem, hogy lehet, azzal úgyis elbeszélgetek mindarról, amiről írok... És ha ismerős olvassa visszajelzés nélkül a blogom, azért szinte mérges is vagyok - úgy érzem, visszaél a bizalmammal, ha csak leskelődik, de semmit nem reagál az írásaimra.

A te blogod azért szeretem olvasni, mert annyi mindenről írsz, amiről addig nekem eszembe sem jutott elgondolkodni. Amit magamtól észre sem vettem volna. Vagy csak figyelek: hát ilyen (is) az élet? Ritkán tudok hozzászólni, mert kevésnek érzem magam hozzá, és csak tanulok a soraidból.

Jó, hogy írsz, Doris.

bogárka írta...

Köszönöm az erőfeszítésedet megmentésem érdekében, de vagy én vagyok meglehetősen béna, vagy az erők fogtak össze ellenem de a 2. lépés valahogy nem jön össze.Nem igazodom el a 10, 100, és yourblog problémán ezért azt mondja gép ha ilyen buta vagy bogár akkor nem is kell neked kommentdoboz... Hüpp-hüpp.

Doris írta...

levena: Hát, köszönöm akkor a Hsz- nélküliséget, ha így gondolod. De azért jó így néha, ha lát valamit visszafelé az ember. Elvégre ha nem volna ilyen bennünk, akkor nem nyilvánosan írnánk.

bogárka: Nem tudok mit tenni, csak javasolni, hogy próbálkozz. Lehet, hogy nem jó helyre írtad a kódot. Livi azt írta akkor, hogy neki át kellett picit alakítania, nekem meg egy az egyben működött. Talán a használt sablontól is függ.

Doris írta...

A 10, és száz a megjelenő kommentek számát, és a kiírt betűszámot jelöli!

Andi írta...

Doris,

En olvaslak is, meg neha irok is.
De pl nem tudom, te olvasol-e meg engem? :) Nem baj, ha nem, valaszolni sem kell (bennem olyan sokszor felmerul, hogy vajon KIK olvashatnak? MIERT olvasnak? Jo lenne tudni...

Udv,
Andi

Related Posts with Thumbnails