2010. márc. 10.

BarátNŐk

Lassan megszokom, hogy mennyire jó barátok vagyunk Norahval. Ő legalábbis ezt képzeli. Mindig, mikor elmeséli, hogy a gyereke miként törte le a mosógép programkapcsolóját, vagy hogyan purcant ki a cirkója, vagy miért öntötte a mellére a forró olajat, akkor úgy képzeli, hogy mi remek barátok vagyunk. Megosztunk egymással minden aprócska titkot! Ő megoszt velem minden rám nem tartozó, magánjellegű eseményt, és gondolatot, miközben fel sem tűnik neki, hogy ez nem kölcsönös, SŐT!
Akkor is barátságra gondol, mikor ruhát kér tőlem kölcsön (EGY JELMEZBÁLRA!!!).
Kedvel engem, és törődik velem. Például megjegyzi, hogy szerinte a tejszín, amit a kávémba töltök, már romlott, csak éppen nekem fel sem tűnik. Aztán ajándékot hoz a gyerekeimnek - az ő gyerekei kinőtt, kidobott apróságait, melyek a lomtalanításkor kerültek elő. Ettől nálunk ő előlép egy csodálatosan kedves, nagylelkű "nénivé", míg én szar anya vagyok, hisz míg ő gondol a gyerekeimre, addig én 3 napja csak ígérgetem, hogy cipőt veszek a fiamnak. Amúgy meg töröm a fejem, és bizakodom, hogy most, mikor majd a tavaszi nagytakarítás a nyakamba szakad, talán én is találok valami apróságot, amit elvihetek az ő gyerekeinek (egy 10, és egy 14 éves lánykának) ajándék gyanánt. Mondjuk, egy nővé operált G.I. Joe baba elég jó meglepetés lenne?
És most már neki is kell valami. Most, hogy már kaptam én is tőle, képzelt barátságunk zálogaként egy kedves, figyelmes apróságot.
Hogy mit???
Egy 65 A- s (?) melltartót, melynek a pántja rég elveszett, a bélését pedig két ügyes hasítás után valaki kiszedte belőle. Hm. A méretem 75B, mely jelzésről fogalmam sincs, mit jelent, hisz valaha egyszerűen magamhoz szorítottam egyet a sok fehérnemű közül, és ami passzolt a hegyekre (dombokra...khm...úgy értem, homokdombokra), azt megtartottam. 20 éve 75B- st hordok, mely nem túl nagy, ám még avatatlan szemek szerint is nagyobb (sokkal nagyobb), mint a 65- ös.
Mit is adhatnék a barátnőmnek, amivel hasonlóképpen boldoggá teszem majd? Talán egy használt tanga? Mostanság úgyis kihíztam egyet- kettőt. Mióta nem dohányzom.
Amiért persze mérhetetlenül irigyel engem.

13 megjegyzés:

Orsi írta...

Jó az ilyen barátság! Nekem is vannak ilyenek! Esetleg ha olvassa ezt a bejegyzést akkor rájön, hogy mi a dörgés! :)

Lepkevár írta...

Ezen mekkorát röhögtem!! :DDD Régebben valamelyik női fórumban olvastam hasonlókat, amikor a leghülyébb karácsonyi ajándékokról volt szó.

(Egyébként a méretezésnél a szám a mellkasméretet jelöli, a betű pedig kosárméretet. Alapjáraton az enyém is 75B-s. :))

metikus írta...

Nekem inkább nem is kell barátnő! :)

enigma írta...

kellenek ilyen emberek is...körénk...én biztos vagyok benne

Doris írta...

Orsi: Erre mindig vigyáztam, hogy ne olvassák ismerősök a blogomat. És micsoda szerencse, hogy ezt betartottam! Számtalan helyen olvastam már, hogy valakinek az ismerősei miatt támadtak kellemetlenségei.

Lepkevár: Csak tippeltem, de ezek szerint jól, mikor 65 A- t írtam, ugyanis tényleg nagyfiamra lenne jó az a melltartó.

metikus: Ezt mondom időről időre: Barátnő nem kell! Valahányszor a közelébe kerülök a lehetőségnek, hogy legyen, mindig csúfos csalódás a vége.

enigma: Arra gondolsz, hogy kellenek, különben kevesebbek lennénk ezekkel a Duma Színházba illő történetekkel? Hm. Ha meggondolom, a bosszúságon túl mindig megnevettet a barátnőm. És még vannak ilyen emberek. No, és rajtam is sokan nevetnek, biztosan.

Névtelen írta...

Csak azt nem értem, miért áldozol időt egy ilyen emberre? Miért nem mondod a szemébe, ha valami nem tetszik, miért itt kell kitárgyalni? Volt egy kísértetiesen hasonló ismerősöm, néhány húzása után egyertelműen tudtára adtam, hogy nem akarom vele tartani a kapcsolatot. Az élet túl rövid...

Doris írta...

Egy 40 éves embernek hiába mondasz valamit a szemébe, sokat már nem fog változni. Ha valaki tapintatlan, az már ilyen is marad. Ha elkezdem "nevelni", csak az időmet pazarlom, konfliktusok keletkeznek, melyek aztán elveszik a munkától az energiát. Merthogy egy kollégát elkerülni nem lehet. Amúgy meg érdekes a "kitárgyalás" kérdése. Én azt gondolom, hogy amíg név nélkül írsz egy emberről, ráadásul kiderül, hogy valójában ez egy embertípus, hisz mondtad, hogy te is ráismertél egy ilyenre a saját életedből, addig nem adott emberen csámcsogás. Amiket ez a nő csinál, az vicces, szórakoztató, ezzel együtt bosszantó is. Néhányszor szóltam neki emiatt, nem ért semmit. De tényleg nem ez a lényeg. Többek közt ezért jó, hogy a közvetlen ismerőseim nem olvashatják a blogot, mert így anélkül írhatok embertípusokról, hogy megsérteném őket. No, ne félj, ha N. vezetne egy ilyen oldalt, arról már tudna a fél világ.

Gabi írta...

Hát pont ezért kell zárnom a blogom, mert a "family és ismerősök" olvassák/ták, és roppant kellemetlen.Saját hibámból tanultam, rokon soha többet...

Névtelen írta...

Hát, ha kolléga, akkor tényleg nem tudsz vele "szakítani". Én mindenesetre biztos a lehető legtávolságtartóbb modoromat venném fel, hátha ért belőle...

Délibáb írta...

Jaj, én minden nap hálát adok az istennek, hogy hülyék vesznek körül. A munkámat nem könnyítik meg, de olyan jól szórakozom rajtuk, le nem cserélném őket hatékony robotokra.

Amúgy én kaptam nagynénitől nyeles mosogatószivacsot karácsonyra, tudom, miről beszélek. Bár a használt melltartó lehet, hogy übereli.

Doris írta...

Gabi: Látod, én el nem tudom képzelni, miféle kellemetlenséget okozhatott neked a blogod. És mégis. Jobb ezzel vigyázni.

Névtelen: Igen, a módszerem hasonló. Próbálom redukálni a kommunikációt. Most meg aztán ez tényleg betett. Nem akarok több ajándékot, több történetet. Egy undok dög vagyok!

Délibáb: Mosogatószivacs! Hát ez édes!

stali írta...

Így akarjon jót neked a barátnőd. Szép dolog, mondhatom!
Hol a hála?!?

Még a jó szót is megvonom Tőled! És nagyon remélem, hogy május közepén ezt személyesen vághatom oda.
Addig meg olvaslak rendíthetetlenül.

Fércművek írta...

Könnyesre röhögtem magam, de persze nagyon szomorú. :)

Related Posts with Thumbnails