Királyfi

Két éve - mióta a tavunk elkészült - minden tavasszal küzdök a békákkal. Nem félek tőlük, nem is találom dermesztőnek, vagy gusztustalannak a testüket, azt viszont nem csipázom, mikor együtt kell fürödnöm az egymillió ivadékukkal.
Mi következik ebből? Minden tavasszal békaszüret van nálunk. Reggel kiszedünk a vízből 6- ot, délre már nyolc pampog a növények között. Kezdik áprilisban a varangyok, május tájékán becsatlakoznak a levelik, akiknek ráadásul olyan ordenáré hang jön ki a torkán, hogy nyitott terasz mellett simán elnyomják a tévét esténként. Gyűjtőládába szedjük őket, és a közeli tóra visszük mindet.
Morgok, zsémbelek állandóan miattuk, de valójában kedvelem ezt a virtust. Ők jönnek, én vadászok. Gólyának képzelem magam, s a jobb kezem a csőr. Lassan kúszok- mászok a parton, vagy lebegek a vízen, majd hirtelen lecsapok, s elmarom őket. 1:0 ide. Ha kések, akkor meglógnak, és a vízitök levelei közül röhögnek a képembe. Nem adom fel, kezdem elölről a vadászatot.
Azt rendszeresen elmondom a nagy békátlanítás közepette, hogy sokkal elégedettebb lennék, ha a békák legbékábbika, a mesebeli királyfi tisztelne meg azzal, hogy ide költözik.

Ki ő?
A békakirály

Miért akarom őt?
Amiért a denevérjeimnek is örülök, vagy a sárgarigóknak, akik hajnalonta itt billegnek a nyárfán. Na, és persze kedvelem a különös rovarokat is, akik olykor meglátogatnak minket.

Már letettem róla, hogy valaha egy "igazi" béka költözik hozzánk. Beletörődtem, hogy nekem csak a békák "alja" jut. Ez van- gondoltam- amíg élek, folyton a varangyokat markolászhatom fürdés közben.
Aztán egy este meghallottam a jellegzetes hangot. Rohantam le a kertbe, hogy kilessem őt, de még sokáig nem láttam. Sőt, miután mr. D. vegyszerezte a vizet az algásodás ellen, fogta magát Béka Úr, és odébbállt. Napokon át hallgatott, majd megszólalt a szomszédék lavórnyi tavacskájában.
Te jó ég!!! Hát ott a nagyobbik fiú egy vadember! Ha az elkapja, ott vége mindennek! Másnap alig vártam, hogy összefussak valamelyik felnőttel a kerítés mellett. Nyilvánvalóan szóltam, hogy adják vissza a békámat. Nem nagyon tiltakozott ez ellen senki (nyilván fellélegeztek, hogy ezúttal nem a csavargó kutyájuk miatt szekálom őket), és valóban, hogy általuk, vagy saját akaratából, de tegnap hazatért a vándor. Épp a vízen ringatóztam, hogy lehűtsem magam a hőségben, mikor észrevettem, hogy a partról figyel. Osontam a fényképezőért, majd csendben visszaereszkedtem a vízbe.
Fantasztikus volt! Egészen közel engedett magához, amire eddig nem volt még példa. Hosszan néztük egymást. A szemei mintha aranyporból lennének összerakva. Hatalmas, izmos, és megfontolt. Nem brekeg ám ész nélkül, mint az eddigi lakóink. Néha szól csak, de én akkor mindig megállok, és felemelt ujjal sikongatok a többieknek: Hallod?! Hallod?! Hát nem gyönyörű?
Senki szerint nem az. Mások szerint semmi extra nincs a jelenlétében. Az emberek azt képzelik, Ő egy "akárki". Egy akármilyen hidegvérű, érzéketlen rovarász.  Pedig tévednek. Én hoztam ide. Én álmodtam, képzeltem, vágytam ide magamnak.
Ő egy igazi, elvarázsolt királyfi, aki most végre előbújt a gyerekkori mesémből, és beköltözött az életembe. Most. Pedig lassan ezer éve, hogy az aranygolyócskám a kútba ejtettem...



Hatásszünet. Még ne olvass tovább, csak elmélkedj az eddigieken...




Most már olvashatsz:


Ps: Köszönet az újabb állandó olvasókért. Nagyon feldob, ha növekszik a szám itt oldalt. :-)

És ami jön:
1, Denevértelepet fedeztünk fel a ház felújítása közben. A KEZEMBEN TARTOTTAM egy igazi, csodás kis élőlényt! Van fotó is.

2, Remek mókát találtam ki péntek estére. Busszal mentünk Kecskemétre megnézni az Eredet- et. Megállapítást nyer, hogy Leonardo egyre jobb, ergo az évek szaporodása vonzóbbá teszi a férfiakat. Talán minket, nőket is? A film tényleg nagyon jó! Éjjeli csatangolás a városban, majd túlélő túra mr. D.- vel. Vajon hazaértünk- e épségben jármű nélkül? Van fotó is.