Lalás

Lolo- aki időközben Lali lett - valóban a negyedik gyerek nálunk.
Húúú, de ciki ezt így leírni!
Bocs, kedves kutyátlan olvasóim, ti ezt nem érthetitek. Lali egy angyal. Tündér Lala, akinél szófogadóbb, intelligensebb négylábú nincs a világon... legalábbis itt, a kerítésünkön belül.
Már például tökéletes jelbeszéd alakult ki közöttünk. Ő odaáll a tányérja mellé, én pedig megkérdem:
- Lali, kérsz vacsorát?- Ő erre dobbant a lábával. Kiveszem a hűtőből az ételét, ő boldogan perdül egyet, és szalad a kosarába. Ott vár, amíg a helyére teszem a tálját.
Ha esteledik, ide- oda futkosással próbál a hálóba csábítani, hogy végre az alvós kosarában álomra hajthassa a fejét. Mert egyedül nem megy ám oda. Nem, az a hely tabu. A gazda nélkül tilos a bemenet. Ezt ő döntötte el még régen. Ahogy azt is, hogy az ágyba nem ugrik fel. Vagy ha mégis, mert mondjuk hihetetlen jókedvében elfeledkezik magáról, akkor eszeveszett zavarba jön, és hanyatt- homlok kotródik lefelé.
A ruháimat felismeri, vagyis abból, mit veszek magamra, tudja, hogy elmenni készülök otthonról, netán csak a kertbe, vagy épp aludni szeretnék. Ehhez mérten jelzi, hogy velem tart, vagy inkább marad. Ha jönni szeretne, szalad az ajtóhoz, ha inkább marad, akkor a kosarába kuporodik, és csak pislog rám.
- Lali jössz?- Ő pedig elfordítja a fejét:
- Nem hallok semmit.

Egy ideje már inkább itthon marad- nem nagyon szeret csavarogni. Nyilván azért is, mert a fiúk itthon vannak, de szívesen van akár egyedül is. Soha nem csinált ügyet abból, ha magára hagytuk. Én ennek csak örülök, mivel:

1. Az irodából- elvileg- ki vannak tiltva a kutyák, ezért őrületes szervezés kell hozzá, hogy ne vegyék észre, mikor beviszem.  Főképpen most nehéz ez, mikor a hőség miatt minden irodaajtó sarkig van kitárva.
2. Bárhol megállok a városban, ki kell vennem, hisz kettő perc alatt hőgutát kapna az autóban.
3. Kivenni is veszélyes, hisz a 80 fokos betonon szintén felfordul egy harmincdekás élőlény.
4. Ha olyan helyre megyek, ahová nem jöhet be velem, árnyékot kell neki találni, és sietni ész nélkül, nehogy ellopják, vagy rosszul legyen a melegben, amíg én valami hűtött helyen bohóckodok.

Túlparázom?
Ne feledjük el, hogy Lali valóban nagyon pici, tehát pillanatok alatt felborul a hő- és vízháztartása. Vigyázni kell rá, ennyi az egész. Én pedig kitaláltam, hogyan rejthetem el a kutyagyűlölők szeme elől, és óvhatom meg a forró aszfalttól.

A módszer, amit a szállításra fejlesztettem ki.

Ha pedig az iroda folyosóján osonunk éppen, akkor a legyezőmmel álcázom.
Ő tudja, hogy ilyenkor lapulni kell, ezért hát nem ugrál, nem kapar, hanem  pislog a csipke mögött.
Később beérünk az irodába, én lerakom a táskát, és szólok neki:
- Gyere, Lali.
Erre beül az asztalom alá pihegni.
Ott már sajnos nem tudom megvédeni a melegtől, leginkább azért, mert azzal vagyok elfoglalva, hogy én életben maradjak.
38 fok van bent.
Reggel.
Lehet, hogy felmondok. Eljön majd a nap, mikor befordulok a vackomon, és úgy döntök, lesz, ami lesz, ma nem megyek sehová. Leereszkedek a tóba, és őszig mindenki felejtsen el.