2010. jan. 28.

Készülődünk

Emlékszem, hogy már nyolcadikban festette a szeme alját egy fekete ceruzával, és csodás rajzokat készített papírra is. Egyszer én is ültem neki modellt, mikor a művészképzőbe készült, és a fölvételire gyúrt. Nem hasonlított rám egyáltalán a kép, de szép volt. Most kiállításai vannak Pesten.
Emlékszem arra a mozdulatra is, ahogy félig hátra fordulok, és bosszankodok az állandó röhögése miatt. Azt gondolom, tanulna inkább a hülye, ahelyett, hogy rosszalkodik állandóan. Nem lesz belőle így semmi, csak egy nagy nulla, egy kukázós senki... Tudom, hogy most a fél város tőle veszi az autóját, vagy nála javíttatja. Full gazdag, boldog, elégedett, és ő az, aki leginkább erőltette a találkozót. Miért is? Hisz olyan kitaszított volt...Miért akar látni minket? És miért emlékszik mindenre, mikor én alig valamire?
És ő, akinek gatyamadzaggal volt a szemüvege a fejére gumizva, hogy el ne hagyja? Jól tanult, választékosan beszélt, és orvosnak készült. Még az egyetemen elütötte egy busz, ő pedig hónapokig kómában feküdt. Mikor felébredt, még a saját nevére sem emlékezett. Újra megtanult beszélni, írni, és persze az egyetemet is... orvos lett mégis.
Meg ő, akivel egyfelé laktunk, csak ő kint a város szélén a tanyavilágban. Jártunk együtt hazafelé, de én nem kedveltem. Hazudós volt, meg olyan sumák- féle, ha jól emlékszem, ha nem keverem valakivel, nem tudom... olyan rég volt, mintha nem is az én életem lett volna. Most 4 nyelven beszél, légikísérő, és gyönyörű, magabiztos. Ő lenne az tényleg?
Vagy ő, aki az osztály vezére volt. Leghamarabb volt fiúja, és olyan szabadon nevelték. Most egy pult mögött ücsörög, és fogadja a reklamációkat. Még csak nem is válaszolt a leveleimre...
Jaj, vagy ő, aki a legjobb tanuló volt! Biológia volt a kedvence... azt hiszem, biológus kutatónak készült. Egyszer megműtötték a vakbelét, és amíg otthon lábadozott, a szomszédjukban tűz ütött ki. Ő a friss sebével átmászott az erkélyükről a szomszédba (kilencedik emelet), és kimentette a gyerekeket. 13 éves volt. Megírta egy csomó újság, bizony ám... én csodáltam, tiszteltem, irigyeltem, hogy mikre képes. 4 gyereke van, és Münchenből utazik ide, hogy lásson minket.
Néhány óra múlva indul... Vajon mi lett belőle(m), (lünk), (letek)?

7 megjegyzés:

Banyuc írta...

Érezd jól magad, te biztosan Te maradtál :) !

zdora írta...

Egyik ismerősöm pénteken jött ált. sulis osztálytalálkozóra Bp-ről. Sz.G. Csak nem osztálytársak voltatok? :)

doris írta...

De szerintem igen :-)

zdora írta...

Akkor a bátyámnak évfolyamtársa voltál. :)

Doris írta...

Buday Dezső, mostani Móra iskola. Ha ott volt, akkor igen. De jaj! A nevekkel bajban lennék :-)

zdora írta...

Úgy hallottam Gedeon jól érezte magát. A bátyámat Csoknyai Robinak hívják... (iwiw-en megtalálod).

Doris írta...

Megtaláltam :-) Éppen a neve ismerős, de amúgy...örültem, mikor a saját társaimat be tudtam azonosítani. De az azért hihetetlen, micsoda véletlenek vannak. Hogy éppen neked ismerősöd, én meg itt írkálok a dologról. :-)

Related Posts with Thumbnails