Ma van az utolsó nyugodt napom a héten, holnaptól hajtás- szerintem be sem jelentkezem- majd hétvégén tanfolyam. Igen, végül úgy döntöttünk, hogy a tanfolyamot meg kell csinálni. Bobi miatt elsősorban, másrészt azért, mert munkát ad a kezembe. De hogy kazán miből lesz?
Azért van jó is. Könyves Vasárnap volt nálunk. Programok, kézműveskedés, nyüzsi.
Szeretem ezt. Szeretem, hogy a gyerekeim szeretnek olvasni és érdeklődnek a világ dolgai után.
A legfőbb meglepi mégis egy gyönyörűséges előadás volt arról, hogy hogyan lettek színek a világban...
Hogy a sok szörnyeteg (a mumus, a lidérc, a zöld lific és mind az összes többiek) éppen olyan félősek és szomorúak, mint kicsi Zsuzsi, akit a felnőttek halálra rémítettek. Magányosak ezek a szörnyek, mert minden gyerek retteg tőlük.
Csak kicsi Zsuzsi nem, aki legyőzi a félelmét, hogy megvigasztalhassa őket.
Arról is szólt a mese, hogy nem kell másnak mutatnunk magunkat, hogy barátokra leljünk, mert biztos van valaki, aki éppen olyannak akar szeretni, amilyenek vagyunk.
Egyszerűen elbűvölt a mese, a zene, a hangulat, ez az apró kis bábművész, akinek a hangja olyan szépen kifejezett minden érzést. Köszönet az élményért a Tintaló Társulásnak. Ismét egy szelet Kecskemétből ( a világból), amit eddig nem ismertünk. Jól elraktározzuk a fejünkben, hogy ők is vannak, és szeretjük őket. Hátha találkozunk még dolgozhatunk együtt velük.
Ps: A hetem tehát elég zsúfolt lesz, a tanfolyam és egyebek miatt pedig erőteljesebben építem a másik blogot. Mindenkinek, aki segít az ismertségben, és blogokon, iwiwen, akárhol terjeszti, előre is köszönet érte. Terveim vannak vele, de ez a legkevesebb. Bobi is egyedül van, és már vele én is. Minél több emberrel tudunk tapasztalatot cserélni, a köd annál gyorsabban oszlik. Föstöm én is színesebbre az életünket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése