2010. szept. 20.

Miért is jó?

És természetesen kérdés, hogy miért jó hír az, ha a gyerek beteg.
Azért kérem szépen, mert valójában nem az (nem beteg, csak picit náthás), vagyis a tanító néni túlbuzgósága néhány nap pihenőhöz juttatja, amely nem ágyban fekvős, lázas szenvedés, hanem lehetőség arra, hogy megnézzem, mire jutunk, ha itthon tanulunk. Ezt próbálgattuk a napokban és még ma is kaptunk haladékot tanítási szünet okán.
Mit is mondhatnék? Nincs koránkelés, itt kezdődik. Ő nagyon nehezen ébred, így eleve minden napja rosszul kezdődik. Igyekszem sok- sok mozgást és játékot, ezzel együtt kevesebb elvont gondolkodást kínálni neki. Tudom, hogy már (!) másodikos, ezért ennek a folyton tevékenykedtetésnek lejár az ideje, de erről a szabályról nem veszek tudomást. Véleményem szerint még a nagyoknak is szüksége van a megtapasztalásra, sőt, ha úgy vesszük, én magam is mindent megfogdosok, megszagolok, és azt tudom jól megtanulni, amit a lehető legtöbb érzékszervemmel megtapasztalok. Nem veszem el a figyelemzavaros gyerekemtől ezt az élményt.
Nem voltam felkészülve arra, hogy most itthon marad, így csak ötleteltem a tanulását illetően, de azért volt remek környezet- és matek óra a piacon, a kertben, aztán helyrepakoltunk néhány matematikai hiányt pálcákkal, popcornnal, gyümölccsel, olvastunk Shrek mesét, majd másoltunk a könyvből. Mikor láttam, hogy fárad, játszottam vele néhány kinezológiából lopott gyakorlatot, hogy újra tudjon figyelni. Minden jól ment, amíg nem hagytam magára. Amint a hagyományos formában kellett dolgoznia, újra nehézségei támadtak.
Mit mondjak erre? Valahogy háttérbe szorultak a gyönyörű kirándulásaim, az ambícióim, és folyton azon jár a fejem, hogyan teremthetném meg a lehetőséget, hogy negyedikig (de legalább ebben az évben... hm, és a következőben) itthon tanulhasson a gyerek. Jelenleg ezt látom esélynek arra, hogy felzárkózzon.

Nagyon érdekes dolog történt. Nagyjából sejtem, hogy hol csorbult Bobinak az a fajta mozgáslehetősége, ami az idegpályák kapcsolódását segíti (nem akarok felelőst keresni, de azért muszáj elgondolkodnom, hogy miképpen lehetséges, hogy 3 gyerekből kettő tehetséges, egy pedig- aki családi okok miatt évekig meg volt fosztva a fesztelen mozgás lehetőségétől- ilyen problémákkal küzd), és most, mikor szeretném ezt pótolni, eszembe jutott az a nagy, gumis gimnasztikai labda, amiről  mindenféle jókat hallottam már. Vettem (igen, most, ÉPPEN MOST kapni is lehet nálunk), és döbbenten láttam, hogy a gyerek úgy vette birtokba, mintha mindig is erre vágyott volna. Ezzel kel és ezzel fekszik, gurigatja magát rajta, egyensúlyoz fáradhatatlanul. Én pedig úgy döntöttem, hogy ezúttal nem érdekel, apósom hogyan dúlfúl az alsó lakásban az esetleges zaj miatt. Mondhatni, szarok rá, kit mennyire bosszant a labdán hempergő gyerek hangja, mert ez most jár neki. Nyolc évesen  éppen ideje megélnie ezeket a kezdetleges, egyszerű mozdulatokat. Így talán esélyt kap, hogy a fejében helyre kerüljenek a dolgok. Ezzel együtt persze elindultak hivatalosan is a fejlesztésre irányuló előkészületek, és itt is mondom, hogy neten végezhető, otthoni munkát keresek (már ha valakinek van valamilyen ötlete ezzel kapcsolatban, örömmel fogadnám akár privátban is), hogy tudjak lépni az itthoni tanítás irányába.
Nincs most jobb ötletem.

7 megjegyzés:

márta írta...

Munkalehetőséget nem tudok, de sok sikert kívánok és meg kell mondjam, hogy hihetetlen vagy...szóval le a kalappal előtted...

zdora írta...

Hallottál már a TSMT tornáról?

Sárosdi Virág írta...

Húha, ez nagy lépés lesz! Munkát jobb híjján csinálj magadnak! Tudom, hülyén hangzik...olvasgass itt: www.gazdagmami.hu

Nálunk Soma mozgásfejődése nem volt megfelelelő, bár én mint szakember, és mint szülő is mindent megtettem, mégsem úgy működtek a dolgok, ahogyan kellett volna.
Nagyon sok munkával elértük, hogy 8éves korára helyre kerültek a dolgok nála, de az OO nagyon sokat segít. Igen, folyamatosan tevékenyen tanulunk. Jelzem, ennek az ideje nem járt le! A negyedikes Emesével is így tanulunk, és nagyon élvezi! Persze neki már vannak ülős feladatai is, de nagyobb részben igenis teszvesz. :)

Zdora, a tsmt torna a 8 éveseknek sajnos nem annyira hatékony. Ebben az életkorban az Alapozó Terápiát szoktuk ajánlani. :)

Orsi írta...

Hajrá Doris!

KAnya írta...

Doris, mi alapozóra (Alapozó Terápia) járunk, nagyon ajánlom, semmi agyalás, kizárólag mozgás, nekünk nagyon működik!

Doris írta...

márta: Köszönöm.

zdora: Most, hogy utána olvastam. Nekem az alapozót nyomja mindenki, úgyhogy ebbe az irányba indultunk.

Virág: Na, ezt nem tudtam, hogy nálatok is volt probléma Somával. És most kicsit letörtem. Bobinál késve vagyunk, én ráadásul nem vagyok szakember, így nagyon nehéz lesz. Éppen ma, hosszas kutatás után talán megtaláltam az utat, amin elindulunk.
Ma Lapbookot csináltunk :-) Az ötlet tőled van, a téma saját. Imádták a fiúk. És ebben nem volt neki fárasztó az írás, olvasás. Olyan különös érzéseim vannak ezzel az egésszel... mintha az ő gondja nekem mutatna egy új szeletet a világból. Nehéz, és keserű, de annyira jó lenne most valaki, aki ért ehhez, és akivel beszélgethetnék a terveimről.

Orsi: Köcce! Ha jársz erre, küldj már léci bejutást hozzád. Lezártad a blogot, mikor én nem voltam hosszabb ideig.

KAnya: Köszönöm! Örülök, hogy ezt írod, mert én is ebbe az irányba indultam.

Zsuzska írta...

Doris, én Tagesmami vagyok - Ausztriában. Itthon vigyázok gyerekekre, talán Te is megpróbálhatnád. Ha tudsz németül nézz be ide: www.tez.at

Drukkolok Neked, Te Nagyon Bátor Èdesanya!

Related Posts with Thumbnails