Csészék

Egy idős professzort egy napon a tanítványai látogattak meg. Kávéval akarta őket kínálni, de a konyhájában nem volt annyi csésze, ahány vendég üldögélt a nappaliban, így hát előszedett mindenféle  bögréket, poharakat, még talán műanyag csibrik is került a tálcára. Kitöltötte a kávét, majd mikor bevitte, mindenki vett magának egyet. Az elsők, az ügyesek, a szemfülesek míves porcelánból ittak, mások az egyszerűbbekből. Akkor a professzor azt mondta: Látjátok, milyen különös. Ha meggondoljuk, itt a tálcán az életünk lényege. Hisz a csomagolás, a kerettörténet mindenkinél más. Van, aki cizellált csészét kap, más csorba bögrét, de a lényeg... az mindenkinek ugyanaz, és éppenséggel a "pohártól" függetlenül teljesen egyforma. Ez pedig nem egyéb, mint maga az élet.