2010. jún. 2.

A történelem

Sose voltam jó töriből. Ez furcsa, tekintve, hogy magyarból nagyon jó voltam, és ez a kettő együtt szokott működni. Nálam nem. Miért is? Mondjuk, sose voltak jó tanáraim. Az első... az komplett bolond volt. Semmit nem tanított, verekedett, és hülyeségeket beszélt egész órán. Ez akkor volt, mikor remek magyar tanár ügyködött azon, hogy megszeressem az irodalmat. Gimibe már úgy mentem, hogy négyes osztályzatom ellenére azt sem tudtam, mitől volt sötét a középkor. Na, ott meg kifogtam egy filozófust! Mély igazságokat próbált megértetni valami összefüggéstelen, csapongó stílusban. Mit mondjak? Hallatlan idegesítő volt. Főképp, hogy nulla alapom volt, így az információi csak lógtak a semmiben. Mindezt akkor, mikor költő magyar tanárnőm a magyar irodalom legfényesebb gyöngyszemeit olvastatta velem.
Jók az érveim? Jól magyarázom? Áh, gyakorlatilag  lusta voltam hozzá, hogy egyedül, saját kíváncsiságtól vezérelve akarjam azt a történelmet. Ezt kellene mondani, ha őszinte vagyok, hisz lássuk be: a tudás végül mégis leginkább a belső késztetésen múlik. Az meg nekem nem volt. Lusta, tohonya, álmodozó gyerek voltam, aki szerette elkerülni a feladatokat.
Most kezdem megszeretni a törit. Most kezd kibontakozni a rendszere mindannak, ami az elmúlt 5000 évben történt velünk. Most, mikor a fiammal újra tanulom. És mikor megértem a dolgokat, akkor persze magyarázom neki nagy tudálékosan (mintha mindig is profi lettem volna):
- Érted, nem? Logikus az egész! Egyszerűen muszáj volt elbuknia, és az a hihetetlen, hogy NEM LÁTTA előre a sorsát.
Persze, persze, sose látja senki előre. Azt sem hitte volna senki, hogy valahol majd az én lustaságom is elvész az idők folyamán. Felnőttként keresgélek, és tanulok, hogy a fiam megbecsülését kivívjam.

4 megjegyzés:

Beatrice írta...

Nálam pont fordítva van a dolog. Általánosban is, gimiben is nagyszerű történelem tanáraim voltak. (Mellesleg a gimis tanárunk ugyanabba az általánosba járt, mint én, és ugyanaz az ember tanította történelemre, mint minket.)A gimis annyira jó tanár volt, hogy máig emlegetem, mint "A" tanárt.
A magyar tanárokról meg szót sem érdemes ejteni, olyan rosszak voltak.

stali írta...

Értekeztem itt a pedagógus felelősségéről, de nem tudtam rögzíteni.
Akkor most csak ennyit: sokat ártott Neked is, aki szakmának azt választotta, ami nem hivatása. Szerencsére nagy ellenálló vagy, nem sikerült kiirtania a benned lévő természetes adottságokat.

ivan írta...

Amint összefüggésben látjuk a világot,onnantól már nincs külön "tantárgy."
Mennyivel másképp látom most a tanultakat,a két gyermekem és két unokával való újra tanulás közepette.

Névtelen írta...

Amint összefüggésben látjuk a világot,onnantól már nincs külön "tantárgy."

Teljesen igaz.

Nagy Tibi,

Related Posts with Thumbnails