2010. jún. 1.

Fák és emberek

Van egy fám mindenütt, ahol kirándulni szoktunk. Amikor feléjük járok, mesélni szoktam a gyerekeknek ezekről a fákról. Fákról és emberekről- így együtt mesélek. Nagyjából folyton beszélek, hisz a természet annyi dolgot tanít nekünk, hogy felsorolni sem lehet. Csak figyelünk, gondolkodunk, és tanulunk.
Az egyik fám a János- hegyen van, a másik a Pilisben. Valaha a hatalmas dolomit sziklákra fújta magjukat a szél, s az ott megkapaszkodott. Gyökeret eresztett, törzset, lombot hajtott. A falatnyi föld, amelybe beágyazódtak, később már kevés volt a fejlődéshez, de a gyökereikkel mégis körülölelték a sziklát, és addig kúsztak, amíg nem találtak maguknak újabb tartó, és tápot adó anyagot. Ennek a küzdelemnek köszönhetően mindkét fa körbefonta a sziklákat, és a semmi hátán igyekeznek élni.
Mikor arra járunk feléjük, mindig megállok, és elmondom a gyerekeknek, hogy különösnek tartom ezeket a fákat. Az jut róluk eszembe, hogy az ember olyan nagyon könnyen feladja a küzdelmeit, ha valami nehézséggel kerül szembe. Mire megöregszünk, megszámlálhatatlan "nem bírom tovább" van mögöttünk. Meg szoktam kérdezni tőlük, vajon ők, a gyerekek, tudják- e, hányszor hátráltak már meg egy- egy feladat láttán? Hányszor dobtak félre valamit azzal, hogy "én ezt nem tudom"? Hányszor életükben? És az elmúlt héten?
 Hányszor választjuk a könnyebb utat?
Aztán megmutatom nekik a fákat. Ez aztán a hősiesség! Élni, küszködni, újra, minden tél után levelet növeszteni, és a puszta kőből életet csiholni. Hol van az ember ehhez képest? Tudunk- e mi ilyenek lenni? Ilyen kitartóak, szívósak, bátrak. Persze, hogy tudunk. Voltál már ilyen, mint ez a fa?- Ezt szoktam kérdezni tőlük, ők pedig mesélnek arról, milyen volt, mikor képesek voltak egy óriási dolomitot körbefonni az akaratukkal, és elérni azt, amit célul tűztek maguk elé.
Csodás pillanatok ezek (is). Megrázó, mikor az ember jelen van egy gyerek "ébredésénél". Látni a szemében, ahogy ráeszmél nagy igazságokra, tudni, hogy ezt most magával fogja vinni, és talán egyszer eszébe jut, mikor éppen azon gondolkodik, hogy feladja a küzdelmet, vagy minden erejét összeszedve megtegye a következő lépést.

4 megjegyzés:

Sziltó írta...

Remélem, hogy mindenkinek van egy saját fája. Remekül lehet erőt meríteni belőlük.. :)

Banyuc írta...

Szeretnék veled kirándulni menni.

Doris írta...

szilto: szeretem a fákat én is.

banyuc: Hm... Nyáron? Mi szoktunk a családdal. Eljöttök velünk??? Már megvan a fejemben a terv :-)Akár két nap is jöhet, mert találtam egy őrületes szállást Csillebércen.

Banyuc írta...

Beszéljük meg!
Menjünk!

Related Posts with Thumbnails