2010. márc. 3.

Isten áldásával

- Üljél már nyugodtan azon a széken! Halálra csikorgatod szerencsétlent.
- Ja, igen. Éva néni is szólt hittan órán, hogy ne basztassam (!!!) állandóan a padomat.

Tudnám, hol lettem ez az elcseszett anya- utánzat, aki ilyenkor harsányan, és ordítva röhögni kezd, és szépen elkönyveli magában, hogy a lelkész is ember, a tanár is ember, minden ember ember.
Általában én vagyok az, aki ilyenkor nem hápog felháborodva a hittan óra szösszenete miatt. Az sem vagyok, aki felbőszülten szidja a tanárokat, mikor kiderül, hogy a gyereke egyik osztálytársa kapott valakitől egy "legyintést". Hm. Vagy az ő gyereke kapott egy legyintést. Nem kezdek az anyatársakkal arról pusmogni, hogy szólni kellene az igazgatóságon, hanem inkább felteszem a kérdést a vérszomjas, jogokat zászlóra tűző szülőknek, hogy vajon mi történt ott, ha a tanár így elragadtatta magát, miközben tudta, hogy az állása múlhat ezen a legyintésen.
Az sem tetszik, ha egy tanárt, aki generációkat nevelt fel, és tanított rajzolni, most néhány befolyásolható kislány "vallomása" alapján meghurcolnak. Míg őt elzárják a külvilágtól, a gyerekeket naponta edzik a hisztérikus anyukáik, így aztán a nyomozó urak néhány száz megkérdezettből találnak 15- öt, akiknek a szavai alapján el lehet indulni, hogy pedofil- botrányt kreáljanak.
Kicsit szolídabban kezelném a ilyen szülői kirohanásokat. Kicsit körültekintőbben. Láttam már gyereket, akit összezavartak a felnőttek a kérdéseikkel, láttam olyan szülőt is, akit orránál fogva vezetett a gyereke, láttam pimasz, és undok gyerekeket, akik nem nyugodtak addig, amíg a tanárukat ki nem készítették idegileg. Így hát igyekszem óvatos lenni, mielőtt ítéletet mondok, és vért követelek.
Azt mondom, várjuk ki a végét.
A legvégét.
A széket meg ne basztassuk már feleslegesen!

7 megjegyzés:

a mesélő írta...

Ez szép :) Éva néni, Éva néni!

Angela írta...

Jó, hát azóta kissé kiegészült a post :-)

csakBea írta...

De jót röhögtem! A Makarenkói pofon híve vagyok, gyerekekkel, kutyákkal szemben is. És nem tartom magamat állatkínzónak.
A snacimnak sajnos rossz a füle, nem nagyon hall. Alapjában véve engedelmes, de szeret verekedni. Ezért, ha látom, hogy be akar cserkészni egy másik kutyát, azonnal fütyülök,(hatalmasat tudok), szólok neki. Csak sajnos már ezt sem nagyon hallja. Egyszer jött velünk szemben egy pincsi pórázon, akit ismerünk, és a gazdája, egy fiatal lány is ismer minket, kerüljük is egymást. De most valószínűleg az édesanyja volt az, aki sétáltatta a kutyát, és szembe jött velünk. Az én kutyám már lekushadva közelített felé, láttam rajta, hogy mindjárt kitör, de a nő csak jött tovább.(Nem tudom, nem látott még kutyát támadni?)
Hiába fütyültem, a snacim nem hallotta. Odaszaladtam, és meglegyintettem a kutya fülét,(szép felálló radar füle van, mint egy pintsernek), de tényleg annyi volt, hogy vegye már észre magát! Fel is eszmélt, felállt, megkötöttem, és mentünk tovább. Erre a nő, amikor elmentünk mellette, beszólt, hogy nem szép dolog a kutyát verni, egyszerűen elfogadhatatlan, felháborító!
Az ilyen tudatlan, önjelölt állatvédőktől is az Isten mentsen meg minden állatot!

Bocsánat, hogy ilyen hosszan írtam, csak adott volt a párhuzam.

csodatarisznya írta...

Ez most jól esett. Már kezdtem úgy érezni, hogy valami baj van velem, mert mindenki másképp gondolkodik, mint én.
Először vagyok itt, de azt hiszem, jövök még hozzád.

Angela írta...

metikus: Igen, kutya és gyerek nevelése közt elég sok a párhuzam. Kutyasulisok azt mondják, elég egy műanyag flakon, amit a kutyád mellé dobsz, azzal már kizökkented, és abbahagyja a rosszalkodást. Tudom, nem ez volt a komment lényege, de én meg ezt nem bírtam kihagyni :-) Én is elég szigorú vagyok néha, azt mondják. Aztán meg azt, hogy milyen jó nekem, hogy udvarias, normális gyerekeim vannak. Éppen ma vitáztam össze a kolléganőmmel (szintén kiugrott pedagógus). Előadta valami iskolai ügy kapcsán, hogy...hát nagyjából...akassza föl magát az a pedagógus, akit elküld a gyerek az anyjába. Mert az nem ápolja elég intenzíven a gyerek lelkét. Nagyon mérges lettem. Az elmúlt hetekben többedik eset, mikor arról próbálnak meggyőzni a felnőttek, hogy a világot tulajdonképpen a gyerekek irányítják, mi meg jó lenne, ha alkalmazkodnánk az ő rigolyáikhoz.

csodatarisznya: Gyere csak, örülök neked. Ugye, hogy így van? Most nem akarom leírni, amit az imént, de néha nagyon mérges vagyok a felnőttek butaságai miatt. A saját gyerekeik dróton rángatják őket.

csakBea írta...

Ja, igen, vagy egy kulcs csomó. De ezekhez elég jól kellene tudni célozni, ami nekem sosem ment :)

stali írta...

A széket meg ne basztassuk már feleslegesen!
Egymást se, ha szabad ilyen apróságot javasolnom.
Igen jól elszórakoztam, úgy is, mint szintén kiugrott pedagógus, továbbá többgyermekes anya, többunokás nagyanya és mint lelkes olvasód.
A gyerekek is sokféle módon lehetnek jólneveltek. Van olyan verzió, amelyiket inkább szánom, mint mintának állítanám. A tieiddel remélem, személyesen fogok találkozni.

Related Posts with Thumbnails