2010. febr. 28.

Döntésképtelen

Súlyos lelkiismereti válságom van már néhány napja, amitől meg is őrültem picikét, és olyan dolgokat kezdtem művelni, amik egyébként nem éppen az erősségeim. Első számú ilyen szokás, amivel próbálom ésszerű mederben tartani a gondolataim, az a takarítás. Pakolok, suvickolok, mint az egereim, mikor a frissen elmosott terráriumba visszarakom őket. Közben pedig agyalok. Mert milyen az, mikor karnyújtásnyira kerül az ember egy álom- álláshoz, egy tuti jól fizető középvezetői valamihez, ami érdekes, izgalmas, éppen úgy, mint ez a mostani, csak éppen biztos állami háttérrel. Szóval egy olyan dolog ez, ami nagyjából egyszer jut az embernek egy életben. A Nagy Lehetőség. Közben meg van ugye Atibi, akit csak úgy nem hagy el az ember, mert olyan "aljas", hogy már inkább barát, mint főnök. Millió érv szól mellette: vicces, elfogadja Lolot az irodában, bejöhet a gyerek is, ha éppen szabadnapos, én pedig otthon maradhatok, ha nekem van gondom. Nem kell pontosan beérnem, úgy osztom be az időm, ahogy nekem tetszik, és a gyerekeim is kirándulhatnak velem. Szóval szeretek vele dolgozni, és szeretem a munkámat is.
Csakhogy.
Csakhogy családdal a háta mögött az ember elsősorban a biztos helyet, biztos fizetést tartsa szem előtt, úgy illik, nem? Nem a barátságot, a szeretem- nem szeretem feladatokat, vagy azt, hogy  a kutyáját beviheti- e a munkahelyére.
Így kellene.
Az anyukám biztos így tenne. Szem előtt tartaná a biztonságosabb megoldást, és felelősen döntene.
Én viszont nem tudom, mit tegyek, és csak reményedek, hogy az Élet majd meghozza a megoldást.
Ahogy mindig, minden helyzetben meghozta eddig.

10 megjegyzés:

metikus írta...

Hú de nehéz döntés, nem irigyellek!

oximoron írta...

azert majd szolj, lecci, hogyan/mit dontottel! :)

Gabi írta...

Tökéletes középvezető lennél és még ezzel se lennél a megérdemelt helyeden.Gabi

Banyuc írta...

Én mindig az államiban dolgoztam, és az nem izgalmas és élvezetes, csak biztos. Gondold át alaposan, kisdolognak tűnik, hogy bemehet a kutya és a gyerek és, hogy otthon maradhatsz és nem kell beérned időre, de hogy lesz ha nem lesz így??? Én szeretném a munkádat:)

enigma írta...

hát...az állami szférában nincsenek emberléptékű munkahelyek....úgy érzem...

Doris írta...

metikus: Ja, ja... a futást is felvettem a listára, amivel a feszültséget oldom :-)

Gabi: Köszi, Gabi...sajna, nem tudom, mi az a középvezető :-) Még sose voltam olyan:-)

Banyuc: Ezek óriási dolgok. Az, ha tiszteletben tartja a főnök a családod, a hobbid, és nem kell feszülni, ha valaki közbejön, ez néha fontosabb, mint néhány 10 000 FT. Ezt mi tudjuk (ennyi gyerekkel!)

enigma: Ezt most nem nagyon értem. Mire gondolsz, mikor az emberléptékűt írod?

Mindenkinek: Az Élet dolgozik. Hamarosan minden kiderül, de addig is azt mondhatom: tetszenek a csavarok, amiket produkál.

Doris írta...

Banyuc: Bocs, nem "valaki" jön közbe, hanem VALAMI!

enigma írta...

emberléptékű nekem az, amilyen most a tiéd...ahol lehet gyereked, kutyád, életed...nem csak a munkád...

Levena írta...

Szia! Egy kicsit lemaradtam, nem volt internetem.
Álom állás? Nagy Lehetőség?
Neked, vagy úgy általában az embereknek? Szóval, ha az anyagiakat nem kéne nézni: szeretnéd?
Nem sok helyen dolgoztam eddig. De amit én láttam: a középvezetők NEM mennek haza. Tíz, akár tizenkét órákat is dolgoznak havonta. És bébiszitter vigyáz a gyerekükre, ha betegek, mert a vezetőnek be kell mennie. Nincs idő főzni, rendelni kell és készen venni - lehet, hogy a plusz pénz szépen el is menne a gyors és kész kajákra meg a gyerekfelügyelőre...
Te tudod, hogy álltok anyagilag, és tényleg kéne-e ez a plusz. Te tudod, hogy valóban vágysz-e arra a munkára. De kisgyerekek mellett megfizethetetlen az, hogy haza lehet menni, otthon lehet maradni... Én, ha magamból indulok ki, ha ilyen munkám lenne, amit így élvezek, és ennyi szabadságot ad, és fizet akár éppen csak annyit vagy picivel többet, hogy a "kötelezőket" befizessem, hétvégente megvegyem a legszükségesebbeket a boltban - akkor én nem váltanék. Még nem, amíg a gyerek akkora nem lesz, hogy reggel egyedül el tud menni iskolába, haza is tud menni, és otthon nem fél, és teszi a dolgát amíg haza nem érek, akár egy-két-három órán keresztül is.

Doris írta...

Levena: Ez amolyan ego- simogató, presztízs- állás :-) Amúgy meg hamarosan végigfut a történet, és eldől, mi lesz a vége. Nagyon viccesen, érdekesen alakul minden.

Related Posts with Thumbnails