Az irodában egy hete nem működik a lift. Nagy felújítás van, így hát lépcsőzik mindenki. Mi a kilencediken "lakunk", ami azt jelenti, hogy naponta minimum egyszer- de Lola miatt inkább háromszor- mászom meg ezt a távolságot.
Ki volt írva előre az akció, úgyhogy készültünk rá lelkileg, sőt, még az is szóba került, hogy esetleg szabadságot rendel el Atibi... Egyszerűen kihagyjuk a lifttelenséget, a gyaloglást, hegymászást, lihegést, de végül dolgoztunk tovább.
Féltem a hétfőtől. Mi lesz, ha túlságosan megizzadok, vagy a szívem félreüt, vagy görcsöt kap a lábam?
Reggel aztán nekiindultam. Sportos időszakaimból tudom, hogy ilyen esetben fontos a rendezett mozgás és az egyenletes légzés... akkor sokáig lehet bírni levegővel a legnehezebb strapát is. Mentem felfelé: lépcső, forduló, lépcső, forduló, lépcső, forduló.
Végtelennek tűnt a 9 emelet.
Végül az ajtó előtt kifújtam magam, és örömmel állapítottam meg, hogy mégsem vagyok annyira lestrapálva, mint gondoltam. Könnyedén... majdnem könnyedén gyűrtem le a magasságot (pontosabban: sikerült életben maradnom).
Jöttek a napok sorjában, én mentem fel, mentem le, aztán ma feltűnt, hogy sokkal hamarabb értem az ajtóba, minthogy elfáradtam volna. Egyszerűen csak ott voltam minden nehézség nélkül. 10- 15 felmenet, és már meg se kottyan az a pár emelet.
Ilyen gyorsan hozzá lehet szokni? Ennyire könnyedén alkalmazkodik a test a terheléshez? Képzeletemben már látom a duzzadó izmaimat, az újra kerek popsit, kemény combokat, amiket ebben az egy hétben szedek össze észrevétlenül.
Jó a lépcső!
A lépcső remek!
Szeretjük a lépcsőt!
Lépcső kell!
De jaj! Hétfőtől újra működik a lift. És már sejtem, mi lesz akkor: Majd beszállok, és suhanok benne gyorsan, egyszerűen. Közben utálni fogom magam, mert hiszem, hogy a lépcső SOKKAL JOBB.
Akkor meg miért? Miért fogom újra a liftet hívni?
Miért választjuk mindig a könnyebb utat, ha tudjuk, hogy csak a nehezebb erősít meg?
2 megjegyzés:
Én azért választom a könnyebb utat, mert nem célom, hogy megerősödjek. Puding vagyok.:) És most ezt a mosolygás ellenére komolyan lehet venni azért.
Viszont annak idején a szigeten az első emeleten volt a stúdiónk. Ha csak nem valami extranehéz volt nálunk, akkor természetesen lépcsőztünk. Az emeletünkön volt egy ügynökség, akik szereplőket, statisztákat válogattak. Soha nem bírtuk ki mosolygás nélkül, amikor a "kigyúrtak" egy emeletet lifteztek lefelé vagy felfelé.:)
Látod-e, én meg szeretek erős lenni. Szeretem kipróbálni, mit bírok.
A kigyúrtakról meg annyit, hogy gyakran fizetünk azért, hogy edzőteremben izzasszuk magunkat, és autóba ülünk, ha 500 méterre kell eljutnunk :-)
Megjegyzés küldése