Gruppen

A minap egyik ismerősöm döbbenten nézett rám:
- Ti kilopjátok a kutyát a gyerek mellől???
Megsértődtem:
- KI. És akkor mi van?
Megint eszembe jutott, hogy NEM SZABAD elmondani az embereknek mindent! Vagyis még annyit sem, mint amennyit én el szoktam mesélni magamról. Akik ismernek, így is alig tudnak valamit rólam, de úgy tűnik, még ettől a kevéstől is rendszeresen sokkot kapnak.
Szóval Lolát kilopom a gyerek mellől. Átcsempészem a saját ágyunkba, mert mindketten szeretjük, mikor hozzánk bújik.
Ez gáz?
Ne felejtsük el, hogy ő azért nem "úgy" kutya... Ő azért nem egy dán dog szaggal, hulló szőrrel, meg mindenféle gusztustalan tulajdonságokkal. Ő csak egy kajla fülű, őzike lábú, meleg hasú babácska, és igenis JÓ, mikor ott van velünk. Ezzel együtt a jelenléte erősen redukálja a (khm) házaséletünket. Redukálja a "vigyázz, agyon ne nyomd a kutyát!" szintre. Esténként befekszik közénk, és olyan édesen nyúlik el az ágyon, hogy az embernek tényleg nincs kedve zargatni.
Nos, Lola lassan két hete van nálunk, és ez azért ugye, nem kevés idő szex nélkül. A minap már nem átallottuk odébb rakni (na, azért annyira nem, csak úgy a lábunkhoz), hogy engedjünk a természet parancsának. Óvatosan betakargattuk, hogy észre se vegye, mi történik vele, aztán egymásnak estünk. Gondoltuk, jöhet egy gyors menet elalvás előtt, ne cifrázzuk, csak úgy legyen minden, ami belefér. Kivételesen a gyerek sem kódorgott, kellemes lazulás volt az egész. Egyszer azért felnéztem (de minek???)... Az ágy végében tágra nyílt szemmel, hegyezett fülekkel figyelt a kutya:
- Na! Mi van? Mit hemperegtek ilyen veszettül? Alszunk, vagy játszunk?
- Hallod? Figyel a kutya! Basszus, a kutya figyeli, mit csinálunk!
Mr. Darcy is odafordult, és - nagyon bénán- beszólt neki valamit. Lolának több se kellett, felpattant az ágyról, és elviharzott.
Kész. Most reccsent ketté a lelke. A kutya nem tudja feldolgozni a látottakat. Néhány pillanat múlva azonban visszatért, és a szájában vadul lóbálta a csirkéjét. Jött, hozta, és nyüszögve könyörgött, hogy dobjuk el neki, vagy rázogassuk, vagy legyen már valami, hisz ő is játszani szeretne éppen úgy, mint mi, a nagyok. Beszállna a birkóba... Ő is, és ha lehet, akkor barátja, a csirke is.