2009. júl. 29.

Tartozni valahová

Néhány napja olvastam ezt a postot, és nem tudom azóta kiverni a fejemből. Amúgy is teli vagyok már a Magyar Gárdával, mert az iwiw- re sem tudok úgy felmenni, hogy a főoldalon ne találjak néhány Gárdát dicsőítő szólamot (Úristen! Kiket ismerek én???).
Szóval gondolkodom itt napok óta azon, hogy TÉNYLEG mennyi fajtája van az emberi manipulációnak. Pedig ha meggondoljuk, a képlet nagyon egyszerű: Keresd meg a másik ember gyenge pontját, építsd fel őt (hitesd el vele, hogy számodra különösen fontos a jelenléte, véleménye), azután befolyásold kedvedre a saját akaratod szerint szavakkal illetve metakommunikációval. Valami ilyesmi... (Lentebb említett pszichológusunk heteken át alkalmazta. Jól áttekinthetők a lépések, ha az ember nem először találkozik a módszerrel, és időben felismeri).

Egy országban, ahol az emberek félnek, elégedetlenek, és bűnbakot keresnek a problémáikra, nagyon könnyű olyan demagóg szólamokat találni, amikkel megtéveszthetőek lesznek. Haza? Munka? Család? Isten? Milyen szépen hangzanak!... Hány pusztító mozgalom használta már ezeket a szavakat?
Lássuk be, kiskorúakat összegyűjteni egy minimum kétesnek nevezhető mozgalom zászlaja mögé nagyon csúnya dolog. Bennem olyan gyanút erősít fel azonnal, hogy talán valamiféle "nevelő munka" is folyik abban a kadét mozgalomban. Talán nem épp a világ szépségeiről, és a kisvirágok ápolásáról elmélkednek a gyerekekkel délutánonként.
Mire készül a Magyar Gárda kérem szépen?
Bizalmatlan vagyok azóta, hogy Tatárszentgyörgyön végigvonultak. Ez van, nálam elszúrták a renomét, még akkor is, ha most meg valami megrogyott anyókának gyűjtöttek pénzt, és negédes szöveget nyomnak az ország felvirágoztatásáról. A hideg rázna ki, ha a gyerekem azt mondaná, csatlakozni szeretne a Gárdához.
-Te jó ég! Menjél inkább kosarazni!

Az itt a gond szerintem, hogy az ember ( a gyerek) tartozni akar valahová. Kellenek közösségek, amelyek többek annál, mint munkahely, osztály, iskola, internetes fun klub... Tiszta közösségek kellenének, amik egyszerűen az összetartozásról, a közös érdeklődésről szólnak, ahol nincs ideológiai nevelés, hanem "csak" biztonságos, felszabadult együttlét.
Nincs ilyen. Talán ha sportol valaki, akkor a csapata lehet közösség. Mikor színjátszóztam, ilyen volt az én csoportom is. Ők voltak a "drámások" az iskolában. Egymáshoz tartoztak, volt programjuk hetente kétszer, és épültek tőle (azt hiszem- remélem). Irigyelték őket a többiek, presztízs volt oda tartozni.
Ilyenek kellenének elhivatott felnőttekkel az élen, és akkor talán nem kellene attól tartani, hogy egy szép napon egy (nem véletlenül) "nagyon szimpatikus öregúr" felhív azzal, hogy a Gárda szívesen befogadja a 12 éves gyerekünket. Isten áldásával.... Broáhhh!

2 megjegyzés:

pudingocska írta...

Én egy kicsit még tovább mennék. Az ember szeretne tartozni valahová, különösen, ha gyengének érzi magát. Mert a horda majd megvédi, ad identitást, önigazolást, és még gondolkodni sem kell, meg felelősséget vállalni.
Egész más úgy közösséget alkotni, hogy az embereket valóban a harmónia, a közös érdeklődés tartsa össze. És a tapasztalatom az, hogy ezek a közösségek is gyakran széthullanak, vagy esetleg megváltoznak, mert a közös dolgok mellett, mindig van különbségek is. Gondolkodásban, hitrendszerben, ízlésben... és ez gyakran belső feszültséghez vezet.

Doris írta...

Bizonyos közösségeknél valóban így működik... amelyik idealizmust közvetít, ott bizonyosan. Megvéd a gondolkodás fárasztó terhétől.

Az ember közösségre vágyik. Ha ettől függetlenül nem tudja működtetni, és széthullik a társaság, az más helyzet.

Related Posts with Thumbnails