Azért a gondolat hatalma, az ám a valami! Tudod, ezek a vonzások, taszítások, meg hogy amit kigondolsz, az egyszer csak ott van előtted... Na, tényleg van ilyen, csak én kevéssé szoktam erről beszélni az emberekkel, mert sokan csak nevetnek.
Ez a teremtő erő apróságokban is megnyilvánulhat. Olyanokban például, hogy a fiadat felveszik oda, ahová szeretnéd. Vagy olyan munkád lesz, amilyenre mindig is vágytál. Vagy az otthonod egy paradicsommá változik. Aztán ez a szabály néha olyan erővel tud a fejedbe ordítani, hogy hihetetlen, komolyan mondom.
Néhány éve voltam valakinél, és az illető megkínált engem gyümölcslével. Ez még annyira nem is különleges. Az viszont igen, hogy ez a látogatás igen mély nyomot hagyott bennem, ugyanis az az ital elmondhatatlanul csodás finomság volt! Örökre megjegyeztem. Mintha valódi gyümölcs lett volna a pohárban, csak épp folyékonyan. Akkor megmutatta nekem azt a pároló edényt az illető, amivel készítette. Valami speciális, három tagból álló cucc, és a lényege, hogy semmit a világon nem kell hozzátenni, csak az élő gyümölcs párlatát szeded össze vele. 100% gyümölcslé. Beleszerettem a szerkezetbe, és hazafelé megpróbáltam begyűrkélni a ridikülömbe, de sajnos kilógott a füle, így kénytelen voltam mégis otthagyni.
Nos, tegnap újra eszembe jutott a csodakukta. Erősen vágytam rá, hogy legyen nekem olyan. Kiszálltam a kocsiból, fogtam a pénzemet, hogy még zárás előtt bevásároljak, és arra gondoltam: Milyen remek lenne egy ilyen edény nekem! Milyen nagy öröm lenne a fiúknak, ha mindig lenne otthon ilyen gyümölcsös finomság! Mennyire szeretnék most én is inni egy pohárkával abból a régi almaléből!
Bemegyek érted a boltba, egy egyszerű, alsó közép kategóriás bevásárló központba, és látom ám, hogy nagy dobozokban sorakozik egy furcsa edénykészlet az állványokon. Nézem, mi az, hát nem egy ILYEN PÁROLÓ CUCC??? Igaz, rozsdamentes izéből, nem alumíniumból, mint a Klárikáé, de egyebekben ugyanaz.
SOHA ezelőtt nem láttam ilyet sehol!
Forgattam, nézegettem, hát tényleg az!
Úristen! Én hoztam ide, én akartam, nekem tették a polcra. NEKEM! Az én gondolataim vonzották ezt az edényt (vagy majdnem ilyet) ide.
Büszkén húztam ki magam, hogy már megint valami nagy dolgot tettem le az emberiség asztalára, mikor rá kellett jönnöm, hogy elrontottam az ügyet. A vágyaimmal teremtettem ugyanis egy edényt, egy lehetőséget. Elképzeltem, megformáltam, és odabiggyesztettem az orrom elé... Éppen csak azt a 10 000 forintot felejtettem el megalkotni, ami segítene, hogy hozzá is jussak.
Mit is mondhatnék? Talán, hogy félmunkát végeztem? Vagy talán azt, amit már unásig szoktam ismételgetni: Semmi sem tökéletes a Földön? Még az én teremtő erőm sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése