Ma pókhálótlanítottam. Közben fiam (!!!) bolognait főzött, a picik pedig grízbe rajzoltak a császármorzsa előjátékaként. Szóval élveztük a hűvös időt, készülünk élelemmel, hogy majd ne kelljen akkor sütni- gőzölni, mikor újra beköszönt a forróság.
Nem ezt akarom mondani! Ez csak semmiség. Az a lényeg, hogy egyszerűen a pókhálókat cibáltam a sarkokból, és erről eszembe jutott ez a történet.
Jól van, ezer éves történet, de nem mindenki olvas ezer éve, lehet, hogy ez még újnak számít.
Már megint NEM EZT AKAROM MONDANI! Inkább azt, hogy végtelenül élvezem, hogy mindig mindenről eszembe jut valami. Mindig van egy történet, ami felötlik bennem épp akkor, mikor olyan dolgokat élek meg, amik egyszer majd szintén történetekké válnak.
Úgy képzelem, hogy majd fura Mary Poppins leszek egyszer, és az unokáim gyakran meglátogatnak, hogy buktát egyenek, és a meséimet hallgassák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése