2009. júl. 20.

Kínos

- De hogy ment el veletek fürdeni? Nem vagytok olyan viszonyban.
- Hát nem, de mondta itt, hogy rá is ráférne egy kis kikapcsolódás, meg hogy eljönne velünk. Nem mondhattam neki, hogy ne jöjjön. Hallod? Vittem egy nagyon drága viszkit, amit úgy kaptam ajándékba. Ő egyedül megitta a háromnegyedét legalább... Összehányt mindent. Kiállt a teraszra, és ott üvöltött teli torokból, hogy ő mennyire szerelmes A.- ba...
- Úristen. Nem volt nagyon kellemetlen? Már a haverod előtt, meg úgy egyáltalán...
- Hát... igazából... lehányt engem... Ne röhögjél már! Nem vicces egyáltalán!

2 megjegyzés:

Levena írta...

Erről az jutott eszembe, hogy nálunk is az irodában mi megy... Akár személyes, akár munkával kapcsolatos dolgokról van szó... Mondjuk valaki elront valamit... Felhívják, hogy figyi, ez így nem oké, rosszul csináltad, normálisan, kulturáltan elmondja mi lenne a helyes megoldás, illetve mi lenne a kérés, kérdés. Azt hihetnéd, emberszámba veszik egymást... Majd leteszi a telefont - és fröcsög rá... Jól elbeszélgetnek egymással, kedvesen érdeklődik a gyerek iránt, stb, aztán ha nincs jelen az illető, akkor jól leszólják... Nem szeretnék általánosítani, nem mindenki. De néhányszor már jártam úgy, hogy valaki szimpatikusnak találtam, örültem, hogy beszélgetünk, örültem, hogy kedves velem, majd ugyanettől az embertől valami hasonlót tapasztaltam, mint amit leírtam, és akkor elgondolkodtam, hogy vajon az én hátam mögött mi mond, mit gondol rólam?
Én azt hiszem, sokkal jobban szeretném, ha kerek-perec megmondanák, hogy: hülye voltál, ez jól elrontottad... és inkább mutassa ki, hogy haragszik, és bosszús amiatt, hogy egy hibámmal neki is nehézséget okoztam a munkában. Mondja meg hogy bocs, de NEM, hogy csak magunkban szeretnénk lenni x társasággal... Ha már magamtól épp olyan hülye voltam esetleg, hogy nem vettem észre... Vagy egyszerűen: ha nem bírja a fejem, akkor ne legyen kedves egyáltalán, igenis határozottan zárkózzon be előttem.
Gyávák, gondolom néha... Aztán azt gondolom, hogy azért én sem vagyok mindig elég bátor. De legalább tényleg nem jópofizom, "barátkozom" olyannal, akit nem bírok, és legfeljebb udvariasságból mondogatok közhelyeket, ha amúgy nem rossz a viszony...

Mondjuk az általad leírt esetben főleg az a kínos azt hiszem, ahogy a rájuk akaszkodott ember viselkedett :(

Doris írta...

Nos, a háttere a dolognak, hogy ez a fiú, aki Atibi nyakába akaszkodott, 2 hete dolgozik nálunk a tanyánkon, és most éppen bent volt az irodában. Egy generációval fiatalabb is, és hát kicsit elszámolta magát. Most mondjam azt, hogy annak ellenére, hogy nekem milyen a viszonyom a főnökömmel, soha nem jutna eszembe, hogy két napra együtt menjünk valahová. Neki sem jutna eszébe, mert ez egy más kategória. Barátság, de egy határ van azért.
Igen, meg kellett volna mondani, hogy nem, de nem tette, most aztán jól megszívta,mert lett egy elszúrt hétvégéje. De a srác remekül érezte magát.
Néha nem azt mondjuk, amit gondolunk, és pórul járunk.

Related Posts with Thumbnails