Azt gondolom, vannak az embereknek mindenféle beidegződéseik. Például mindenki fél az öregségtől.Amint az arcunk elkezd barázdákkal tagolódni, azt mondjuk, csúnyák vagyunk. Azt gondoljuk, a fiatalság maga a szépség.
Én szépnek látom az öregeket. Egy egész élet van az arcukra írva. A mozdulataik óvatosak, finomak. Gyakran madárhoz hasonlítanak, ahogy kicsivé és törékennyé válnak. Több jelentése van egy idős testnek, mint annak, amelyik még az életre vár.
Valójában ez szomorít.
3 megjegyzés:
Én is szeretem az idős arcokat, a ráncokat, a bölcsességet (már akinél van). Minden ránc, minden pillantás, minden megmutat, felfed. Imádom.
Annyi ismerősöm fél az öregedéstől. Van, aki 26 évesen nem ünnepli a születésnapját, mert már öreg. Úgy sajnálom, amikor ezt hallom.
Szerencsések, akiknek ilyen öregkor adatik. Egyáltalán adatik öregkor. Sokukat eltorzítanak betegségek, elhízás... Sokan nem is élik meg az "igazi" öregkort, amiről beszélsz...
Polcz Alain mondta(írta), hogy az öregség ráírja az ember arcára, hogy valójában milyen ember. A ráncok belevésik a személyiségét a külsejébe. Ha ilyen szemmel nézzük, a legcsúnyább arc is "szép".
Megjegyzés küldése