Lánc

Köszönöm a díjat oximoronnak, akivel ismerjük egymást, sőt még az iwiw- en is jelölve vagyunk évek óta, és én mégsem tudok rájönni, hogy hol találkoztunk. Abszurdum egyszerűen, és csak bizakodom, hogy a blog alapján (is) ismerve engem, elnézi ezt nekem. A szórakozottság amúgy meg a zsenialitás velejárója. Az is nagyon tetszik, hogy akkor meg, mikor egy blogot tulajdonképpen több millió ember szabadon olvashat a véletlenszerű kattintásoknak köszönhetően, akkor annak az esélye, hogy éppen véletlenül egy ismerős akad rá, és ragad le egy adott helyen, szóval ennek az esélye százalékosan kifejezve nem tudom elérné- e az egyet. Ő meg itt van olykor és olvasgat, és még szeret is (hurrá!), mert díjat is adott.
Én is szeretek sokakat- úgy egyáltalán: blogot olvasni szeretek, pedig jobb, ha tudjátok, bolondnak tartják a bloggereket sokan, semmitérő elfoglaltságnak a "kiteregetést", de én ezzel egyáltalán nem törődöm. Kell írnom ahhoz, hogy rendet tartsak idebenn, és hogy nap mint nap szembesüljek önmagammal. Igazán nem is az a fajta bloggernek tartom magam, aki interaktív, és társaságot építő jelenség, inkább kissé nárcisztikus, önmagáért írkáló alak. És hát aki ennek ellenére kitart mellettem, vagy új emberként itt marad, annak köszönöm a figyelmet. Díjakon túl sokkal nagyobb ajándék, ha az olvasók közé feliratkoztok, mert szoktam ám azért böngészni a rovatot. Nem egyébért, mint hogy kíváncsi vagyok, vajon kik döntenek úgy, hogy velem maradnak.
Továbbadni nem szeretném, mert szerintem már mindenkihez eljutott- hetek óta kering az éterben- vagy el fog jutni, hisz egy ember adja hétnek, akkor ez ugye egy folyamatosan növekvő tábor. Én lehetőségeimhez mérten olvasom, akiket eddig, és örülök nagyon, ha újabb "csemegéket" találok. Csak úgy csendesen belibbenek helyekre, nézelődök, de a láncból- ha lehet- kimaradnék.