2009. jún. 18.

Könnyes

Mostantól tombol a vakáció.
Olyasmikre emlékszem, hogy hosszasan sorolják a jutalomkönyveket, jutalom mozijegyeket. Bobi nyafog teljes joggal, a pingpong asztalokhoz megy, hogy leülhessen, aztán elveszítem, később megkerül, már sír, hogy legyen vége. Én Eszterrel beszélek. A szeme gyönyörű királykékre festve, élénken ragyog, ahogy mindig máskor is. Hallom, amit mond, aztán megkérdezem félve- nagyon félve- mit tud E- ről. Kivették a daganatot, még nincs eredmény, de már akkor mondták, hogy jók az esélyek. Szinte biztos, hogy nem rosszindulatú, pár nap múlva hazajön.
Élni fog!
Hirtelen tele a szemem könnyekkel, de visszanyelem. Örülök, de nem bőghetek. Az arcom akkor összetörik, a smink elfolyik, hosszú még a nap ahhoz, hogy megcsúnyuljak.
Emlékszem arra is, ahogy Nagyfiam a termükben áll kaviccsal és rózsával. Sír mindenki, ő és én nem. Nem néz senkire, nem nézek senkire, mert a szemekből jön az a kivédhetetlen sugár, ami elindítja a könnyeket. Eddig nem hitte el senki, hogy vége van. Most érzik a gyerekek is, szülők is, hogy nincs tovább, valami más jön, M. néni nem lesz többé velük. Messziről hallom, mikor azt kéri fiamtól, hogy a fogalmazás füzetét másoljuk le neki, mert szeretné eltenni. Azt mondja, egyszer még büszke lesz rá, hogy tanította, és erről ez a füzet lesz a bizonyíték. Akkor már folynak fiam könnyei. Késő éjszakáig sírdogál az ágyában.

8- ra megyünk a fölvételire. 15 átjelentkező a 4 helyre. 3 órás teszt, szóbeli étlen- szomjan. Várok a patinás épületben, emlékszem, mikor ide jártam, újra érzem a hely szellemét. Igen, vágyom rá, hogy ő is megkapja a lehetőséget, és egy ilyen iskolába kerüljön. Nem vagyok ideges, de nem tudom, hogyan viseli a hosszú megpróbáltatást. Fáradt, szomorú, vajon képes- e hozni a legjobb formáját?
Végre kilép az ajtón. Újra és újra elámulok, mennyire szép. Lágy az arca, most tejeskávé barna, a haja szőkén keretezi. Ahogy a hatalmas kék szemeivel rám néz, egy angyal nyugalmát látom. Nemes, tiszta, készen áll rá, hogy új útra lépjen. Minden nap hálát adok érte, hogy velem van, hogy engem választott, hogy az anyja lehetek.
Sírnom kell ettől...

6 megjegyzés:

Banyuc írta...

Hát tudod úgy voltam most a soraiddal, ahogy a nagyfiad a kaviccsal a kezében. Nem mertem nagyon odanézni ahogy olvasok, mert akkor, ige akkor most én is sírnék nagyon ...
Doris, Doris, inkább most nevetnék. Mikor lesz meg a felvételi eredménye?

Doris írta...

Hétfőn már lehet telefonálni. Addig még egy óriási parti a gyerekeimnek (fürdés, éjjeli túra, kalácssütés, tábortűz, sátorban alvás úgy tíz kispajtással, úgyhogy gyorsan eltelik az idő...

Banyuc írta...

Saját tábor, tök jó! Mehetnek az én nagyjaim is- emalben? :))

Doris írta...

Ha el tudtok jönni augusztusban a gyerkőcökkel, megcsináljuk nekik! Naaa?

Banyuc írta...

Augusztus augusztusban lesz:) Annyira nem tudom még mi lesz akkor:) Azért nem nyújtózkodtam a goldenblogtalis felhívásra - jó lenne, nagyon, majd meglátjuk.

Doris írta...

Úgy van. Majd meglátjuk.

Related Posts with Thumbnails