A kisvakond

Én állatbarát vagyok, ezt bátran állíthatom. Nem élvezem az állatok elpusztítását, a legyeket is egyetlen jól irányzott csapással küldöm a másvilágra, sőt, régi tanítványaim emlegetik azt, amikor egyszer egy pókot "fürdettek" az iskolában, és én magamból kikelve osztogattam a fekete pontokat ilyen nagyfokú szadizmus láttán. Mert az állat nem akar bántani, nem gonosz, csak teszi a dolgát, és élni akar- ezt hangoztatom mindig. A békákat sem öltem meg. Levadásztam, és elvittem őket. Kész, elmúlt a párzási időszak, elmentek ők is (nem áltatom magam olyasmivel, hogy ebben bármi számottevő részem lenne).
Békák mentek, ezzel egy időben egy vakond költözött hozzánk.
Gyermekkorom legkedvesebb meséje volt a csehszlovák filmipar zseniális figurája, a Kisvakond. Jaj, hogy mennyit nevettem, mikor rádiózott, és hogy teliszaladt könnyel a szemem a szívfájdító sírásától! Talán a mese miatt képzeltem hosszú évekig egy tacskó nagyságú állatkának, így mikor egyszer betegen találtam egyet, teljesen megdöbbentem az apróságán. Valami kutya marta meg, épp csak élt, és simogattam a gyönyörű kezecskéit, sajnáltam nagyon szegényt. Aztán egyszer a mama (anyósom) mesélte diadalittasan, hogy sikerült agyonütnie egyet, amelyik a mi paradicsomföldünkön dolgozott. Én kifakadtam, és arról prédikáltam, hogy hasznos, és bájos, és MEGTILTOM, hogy az én földemen vakondot öljön.
Most pedig három dinnyém, két kukoricám odavan, emellett 100 négyzetméter frissen vetett füvet felforgatott. Jön- megy, és amerre jár, iszonyatos dúlás marad utána. Szörnyű!
Gondoltam, veszek riasztót (6000 FT), de aztán mondták, hogy nem ér semmit. Ő ide bevette magát, és nem is fog elmenni, amíg ÉN nem teszek róla.
Most vadászom újra. Lesben állok esténként, és figyelem a földet. Bevallom, iszonyúan félek, hogy mi lesz akkor, ha megmozdul, és ott lesz az alkalom, hogy elkapjam. Ugyanis akkor vakon le kell nyomnom az ásót, és kiforgatni a felszínre. Úgy megfoghatom, azt mondják az okosok. Nos, ilyen mocorgás eddig egyszer történt, én persze rohantam az ásóval, aztán csak idétlenül toporogtam a halom mellett, mert attól féltem, ha nekilátok, esetleg belevágok a testébe, vagy ami még rosszabb, levágom a kezét, vagy a fejét. Te jó ég!!! Hisz nem látom őt, csak a föld mozog. Simán kárt tehetek benne.
Nem tudom, mi lesz így. Már nagyon haragszom.

Jaj! Itt ülök a net előtt, és eszembe sem jut, hogy rákeressek??? Szóval holnap petróleumba áztatott fokhagymákat teszek a járatokba. Plusz olyan bordó színű szőrös disznóparéjt vetek a fű közé, amit még sose láttam. Mindegy az, csak büdös legyen.
Állj! Nem! Elkészült a pottyantós budink. Azt kihúzzuk szépen a kertbe, és- ahogy Mr. Darcy bölcsen megjegyezte- összesz...juk a dinnyeföldet.
Majd az ad a kisvakond érzékeny orrának!