Pontrendszer

Ha a szerelem bizonyítékait egy tízes skálán kellene értékelni, azt gondolom, a nők nagy részénél valahogy így alakulna a dolog:
Virág és bonbon a férfi saját pénzéből: 4 pont
Virág és bonbon a családi kasszából: 2 pont
Többször elmondva, hogy "szeretlek": 5 pont
Egy orbitális numera: 6 pont
Vacsora meghívás saját pénzből: 6 pont
Ugyanez a közös kasszából: 1 pont (a maradék pénzt ugyanis nekem kell beosztani)
Vacsora elkészítése: 8 pont

Hazatérni munka után arra, hogy rend van, esetleg meleg étel, és a fiúk már megfürödve várják az esti puszit: 10, és még tíz pont!!!

Ezzel ellentétben hazatérni arra, hogy állati kupi van, mindenki éhes, és koszos... nos, ez törli az elmúlt fél év pontjait.
Ez így működik. Nálam legalábbis.
Ez van, kedves férfitársadalom; más a mérce, más a szerelem mértékegysége. A nők (én legalábbis) ilyenekkel mérik a megbecsülést, szerelmet, meg minden ilyeneket. Mert úgy képzelem, hogy ha szeret valaki, akkor elképzeli, hogy mikor kb. 20 kilómétert gyalogolok, figyelek 50 gyerekre, kaszvadt szenyókkal tömöm a fejem egész nap, akkor boldogan tenném le a fenekem a fotelba, mikor végre este hazaesek. Semmi kedvem még jó két órát mosogatni, kaját készíteni, fürdetni...
Én meg egy hisztis dög vagyok, biztosan. Ilyen hülye pontrendszer van az én fejemben.
Amúgy meg dolgoztam, tényleg. Dehát a kirándulásnak a kirándulósban a helye mostantól.