Tavasz

Úgy kezdődött, hogy húztunk zoknit, melegítőt, pulcsit. Hűvös volt a lakás. Aztán a fiúk kimentek mr. Darcyval, és a félig kiásott tóban fociztak, cicáztak, homokban fetrengtek, és üvöltöztek. Melegük volt, így hát levették a pulóvereket. Mikor ezt megláttam, kiordítottam az ablakból, hogy ne vetkőzzenek le, mert a végén majd jól megfáznak. Dühösen lerohantam, hogy a cipőt is visszavetessem velük, mivel akkor már zokniban futkostak. Közben nagyon melegem lett, úgyhogy végül csak a cipőhöz ragaszkodtam, valamint elhatároztam, hogy előveszek néhány nyári ruhát. Kis idő múlva kiszóltam a nekik, hogy rövidnadrágot osztok, ők pedig boldogan jöttek átöltözni.
Ebéd után már pólóban, rövidnaciban ömlöttek ki az udvarra, én továbbra is bent "sportoltam" (igen, végzetes hiba volt a ruhaválogatás kigondolása), mikor kipillantva azt láttam, hogy izzadó homlokkal, egy gatyában (!!!), és MEZÍTLÁB játszanak. Eközben én idefönt még mindig hosszú nadrágban érzem jól magam.
- Megőrültetek ti? Azonnal felöltözni!- harsogtam bele a tavaszi madárcsevelybe.
- Dehát meleg van!
- Az nem számít! Április van, és az szeszélyes. Könnyen megfázhattok.
Ők duzzogva húzták vissza a trikókat, és a lábbeliket.
És akkor végre én is befejeztem a dolgaimat, és mehettem közéjük. A házból kilépve nyárias meleg fogadott, ezért hát azonnal visszarohantam, hogy lengébbre váltsak. Trikó, kisnadrág (csak azért nem rögtön fürdőruha, mert még kell egy kis idő, míg hozzászokom a testemhez, és a ruhátlansághoz), futás ki a napra:
- Fiúk! Vetkőzni! Nem látjátok, micsoda remek idő van?
Egy teljes műszakot (10 óra) nyomtak le ma a labdával, a homokkal és egymással. Este fáradtságtól véres szemmel, naptól kipirulva, homoktól, sártól foltosodva jöttek(tünk) föl.
Tavasz van, ez már bizonyos. A télen ideszokott madaraink fészkelnek, pár hét múlva eresztjük a tavunkba a vizet, a nárciszok megszínezik az amúgy még fakó földet. Szeretem, szeretem a levegő illatát... Viszont ma egy kósza pillanatra eszembe jutott, milyen jó is volt télen, mikor korcsolyáztunk, és ropogtattuk a havat a bakancs alatt.
De jó is volt! Mennyire hiányzott az a csikorgó hideg ma, abban a néhány pillanatban!
Miért nem lehet néha úgy, hogy minden egyszerre legyen?