A kakas

Már többször is írtam, hogy van három vénséges vén tyúkocskám. 5 volt, de kettő az idők folyamán elhalálozott. Jaj, hát réges régen le kellett volna vágni őket, de ugye az ember nem eszi meg a barátját, ők pedig jó ideje ebbe a kategóriába tartoznak. Jönnek- mennek a kertben, és áldásos munkálatokat folytatnak.

Trottyantanak össze- vissza, kikaparják a virágmagokat, szétlökdösik mindazt, amit békén kellene hagyniuk. Egyszóval jó fejek.
Magányosak (voltak) szegények, férfi nélkül tengődtek. Most azonban mr. Darcy hozott egy kakast. Igazi, lengős farkú, vörös parasztot.
Kemény csávó. Peckesen lépdel le, s föl a ház körül, terelgeti az asszonyokat, és olykor- ki tudja, mi okból?- kukorékol. De még hogy! Zeng az egész utca, és a végén még be is remegteti a hangszálait, ahogy az opera énekesek a kitartott hangokat. Csodás élmény... lenne, ha nem kellene együtt élni vele. Nos, mi az emeleten lakunk, de ha a terasz nyitva van, sajnos nem hallani tőle a tévét (rádiót, egymást). Mióta pedig az órát átállítottuk, már 5 óra felé pirkad, a kakas meg- amint a csőrénél a legkisebbet is tovább lát- teli torokból rázendít. Ordít bele a félhomályba, mint aki megveszett. Hozzá kidülleszti a mellét, és emelgeti a lábait. Engem nem zavar különösebben (mindaddig, míg nem nyitott ablaknál alszunk), viszont a mama... ő szegény egy szinttel lejjebb lakik. Ma hálóingben tipegett ki a teraszára, és próbálta elkergetni. Persze közben beszélt hozzá: Mit akarsz itt? Menjél innen, ne hangoskodj! A kakas odébb lépdelt, és onnét rikácsolt vissza rá. Anyósom álomtól ittasan imbolygott egy söprűvel a kezében (jaj, látom magam előtt, ahogy az Indul a bakterház "ténsasszonya" a budira menet megverette magát, mint szellem!), a kakas meg eközben magából kikelve védte a territóriumát.
Ma szóltam mr. Darcynak, hogy talán nem volt olyan jó ötlet férfit hozni a tyúkoknak. Sebaj! Majd levágjuk!- mondta ő.
Dehát az ember nem eszi meg a barátját!... ugyebár.