Iskolás

Ma tanítani voltam fiaméknál. Meg kell hagyni, remek móka volt. Kaptam is két emlékkönyvet (hurrá), úgyhogy most keresgélek majd örökérvényű okosságokat, és rajzolni is kellene beléjük. Pálcika szerű emberkéket szoktam ilyenkor készíteni tollal, mindenféle fura helyzetekben. Ezeket a képeket nagyon imádják a gyerekek. Olyan 5 éves színvonalú művecskék háztetőkön labdázó gyerekekről, hintázó cicákról, felhővel kártyázó napocskáról.
Szóval tanítottam írásbeli osztást, és megtanultam velük egy csomót a Himnuszból. Megmutattam a rajzolós technikát, élvezték nagyon. Sokat nevettünk.
Érdekes volt látni fiamat. Azt mondja, jó lenne, ha én tanítanám őket. Szerinte nagyon viccesen csinálom, és érthetően is. Kifejezte azon örömét, hogy egyetlen egyszer sem ugrottam rá, és nem csiklandoztam eszeveszett módon. Attól is tartott még reggel, hogy majd puszilgatni fogom, vagy a fenekét csipkedem, ezzel pedig rombolom a tekintélyét. Ááá, hogy tennék ilyet? jaj, pedig nagyon jó lett volna!
Gonosz boszorka az idő, amiért elveszi tőlem.
Mosolygó tünemény az idő, amiért megmutatja, milyen csodás emberré formálódik.