2010. okt. 2.

Küszködés

Fájdalom ide vagy oda, október elsejére be volt írva egy pilisi kirándulás. Ha törik, ha szakad, oda el kell menni. Nem mondom, hogy nem volt kedvem. Kedv az mindig van. Csak féltem attól, hogy majd menet közben mozgásképtelenné válok. Mivel a csoport délután érkezett Dömösre, én hajnalban felraktam a fiúkat a buszra, és otthon múlattam az időt, míg Atibi megérkezett értem. Valamit nagyon jól csinálhattam, mert végül ő ment fel a Rám szakadékba (hogy kíméljen), én pedig a kocsiban maradtam, illetve az íjászfelszerelésre vigyáztam. Majd megpukkadtam mérgemben, ugyanis reggel még ott volt kezemben az Alapozó Terápiás könyv, hogy magammal vigyem, de később leraktam valahová azzal, hogy egy kalandtúrára felesleges ilyesmit vinni. Most aztán ott álltam egyedül a hegy lábánál egy fecni papír, toll, betű nélkül. Egy darabig az autóban heverésztem, majd úgy döntöttem, valameddig mégis bemegyek a szakadékba. A fájdalom így is úgy is eljön, akkor meg minek kímélni magam?
Fotóztam.



Valamikor írtam a fákról, akiket meg szoktam mutatni a gyerekeknek.
A természet olyan szépséges dolgokat produkál! Olyan példamutatásra képes! Ez a fa gyakran eszembe jutott tavasszal, mikor Visegrád környékét letarolta az időjárás. Szinte biztos voltam benne, hogy kimosta a rengeteg eső, és már valahol a többi törmelék között hever felfűrészelve.
Hát nem! Itt van. A gyökerei szabadon ölelik a sziklát, kapaszkodnak, és igyekeznek tápanyaghoz jutni. Levelet bontott, és él.
Nagyon örültem neki, hogy újra láthatom.

Találtam valaki mást is. Mivel tényleg rengeteg fa kifacsarva, majd összevágva végezte, az erdő most teli van korhadó törzsekkel és szabadon álló gyökerekkel. Az élet azonban ott is kisarjad, ahol már nem is hinné az ember. Az akarat, a láthatatlanul keringő energiák bármire képesek. Kérdés persze, hogy bennünk ott vannak- e ezek ez erők, vagy ez az élni akarás csak a gondolkodásra képtelen életek sajátja? Mert ha átlátod a lehetőségeid és a korlátaid, akkor kezdesz azon tűnődni, hogy képes vagy- e megbirkózni egy feladattal, túlélni, újra nekilendülni. Egy fa nem mérlegel, csak élni akar mindenáron. Eszébe sem jut, hogy feladja a küzdelmet.

2 megjegyzés:

hanga írta...

Húúú, Doris, a szerelem helyén jártál, és kicsit irigy vagyok :))))
Kamasz koromban nagyon sokat jártam a Dömösön, a környékén, Esztergomban, Visegrádon, szóval a Pilis lábánál, és annyira vissza vágyom megint.
De akkor sátorral, stoppal nyomtam, ma meg már egy gyerekkel, meg férjjel, szóval a viszonyok megváltoztak és így kevés az esély a menetelre (főleg azért, mert nem lehet pikk-pakk nekiindulni)
:))))

Doris írta...

Vannak örök helyek. Ez egy olyan, amit minél előbb mutass meg a gyerekeidnek. Gyönyörű télen, nyáron, de a legszebb ősszel.

Related Posts with Thumbnails