2010. szept. 22.

Repedezik

Attól tartok, elkövetkezett rémálmaim legrémesebbike. Ma reggel került a kezembe a levél, melyben az áll, hogy menjek vissza megismételni a rákszűrésemet.
Igen, ez az, amitől mindig is rettegtem, amitől feláll a szőr a hátamon, és a gyomrom babszemnyire húzódik össze. Ennyitől: Az Önnél elvégzett rákszűrés OLYAN EREDMÉNYT adott, ami a megismétlést teszi szükségessé.
Nem tudtam azonnal gép elé ülni, hogy elkezdjem magamat még jobban kikészíteni azzal, hogy információknak nézek utána az interneten, mert éppen utaztunk befelé a buszon. Ja, azt nem is meséltem, hogy mostanában olykor tömegközlekedünk. Így, nagycsaládosként boldogítóan olcsó, amellett pedig élvezem az ifjú diákok társaságát. Mintha a közelségük jót tenne a szarkalábaimnak, hehe...
Szóval a buszon álldogáltunk, de most nem nagyon tudtam élvezni a miliőt, mert a fejemben furcsa kopogást hallottam. Azt kopogta valami ütemesen, és elhessinthetetlenül, hogy "itt van, meg- jött, itt van, meg- jött..." Jaj, jaj! Nyilván látszott is rajtam valami, mert a fiúk szörnyen nyugtalanok lettek. Kérdezgettek, Nagyfiam pedig a szeme sarkából figyelt végig. Mit mondhatnék nekik? Nem mondhatom, hogy félek a ráktól. Bumm. Ez olyan lenne nekik, mint a fejlövés (épp, mint nekem). Így azt mondom, van egy kis problémám, majd megoldom.
Most itt vagyok az irodában, várom a rendelés kezdetét, hogy telefonálhassak. Természetesen már tájékozódtam, így azt fogom kérni: Doktor úr! Csak annyit mondjon: P3, vagy P4... avagy P5 (jájjj!)
Azt már tudom ugyanis, hogy nem FELTÉTLEN halálos ítélet egy ilyen levél, éppenséggel lehet, hogy az a gyulladásos góc lett meg, ami az állandó ízületi fájdalmaimat okozza. Persze lehet, hogy mindez csak álom... Ki tudja, mi zajlik bennem.

Különös mindenesetre, ahogy az ember életritmusa egyetlen pillanat alatt meg tud repedni. Tegnap terveket szövögettem, ma reggel pedig az zakatolt bennem, hogy mekkora veszélybe kerülhetnek a fiaim, ha valami erőteljes problémám lesz (van).
5 perc múlva telefonálok, és meglátjuk, marad a repedés, avagy a szilánkok kihullanak a keretből, és a szemem láttára összetörnek.

Ps:
9 óra 11:

Bocsánat, bocsánat, végre sikerült beszélnem velük. Az asszisztens- amint meghallotta a hangom- azonnal megkért, hogy ne aggódjak (persze, ő is nő, sejti, mit jelent egy ilyen levél), semmi rákos elváltozásom nincs, csak valami állati gyulladás. Menjek be, amint tudok, hogy ezt rendbehozzák.

Két kérdésem van:

- Miért van az, hogy bármilyen eredményed van, egy formalevelet küldenek, amitől a szíved azonnal megáll, agyvérzést kapsz, és a saját halálod látod magad előtt? Miért nincs legalább 3 típusú formalevél az ilyen szűrések után, mondjuk így:

a, Kedves Asszonyom, Önnek kóborló, alattomosan megbújó gyulladása van, mely további kezelést igényel, kérem, látogasson meg ráérő idejében, hogy orvosoljuk a bajt.

b,  Asszonyom. Üljön le! Az Ön citológiai ereménye nem túl biztató. Lélegezzen mélyeket, és bizakodjon. Hála annak, hogy a szűrésekre vonatkozó szabályokat betartotta, még van 30 % esélye az öregkor megélésére.

c, Mrs. Nem túl Szerencsés! Azt javaslom, menjen el családi fotót készíttetni, kezdje el videóra mondani gyermekeinek szánt útravalóit és gondoskodni nevelésükről, majd ha minden előkészületet megtett, fáradjon (költözzön) be a legközelebbi onkológiára (halálgyárba). Olvassa a Bibliát, és annak az elenyésző kisebbségnek a biztatásait, akik valami isteni ajándék folytán kigyógyultak a rákból!

Lehetne ilyet?
Az előbb megnéztem az arcom. Megöregedett ezalatt a három óra alatt.
Kell ezt tenni velem?

- Ne feledkezzünk meg a második kérdésről! Még megvan az a teljes vérképem, amit az izületi bajaim miatt csináltak 3 hete. A doktornő szerint a legkisebb gyulladást is megmutatja ez a vizsgálat. Hoppáré! És nekem tökéletes lett. Rá két napra elkészült a szűrés, mely mégis gyulladást mutat. Naaa??? De tudod mit? Nem érdekel! Egy érdekel, mégpedig hogy így elhangzott a telefonba: rákra utaló szűrés negatív!

Ps2:
És azon gondolkodtál már, mennyire abszurd, hogy az orvoslás a jó hírt úgy közli: NEGATÍV. Hát nem hallotttak ők a pozitív gondolkodásról? Arról, hogy a lélekre az hatna jól, ha ez így szólna: az ön eredménye POZITÍV. Áh, az egész hozzáállás rossz.

Ps3:
A bejegyzés okafogyott és riasztó, mégsem törlöm, mert azért van tanulsága.
Amikor álltam a buszon halálos félelemben, a kávés történeten gondolkodtam. Azon, amelyik az élet fontosságáról szól. Az jutott eszembe, hogy mennyire igaz ez az anekdota, és mennyire jó, hogy éppen most mesélte el nekem apa. Nem számít semmi a világon, csak maga az élet. Ezt akkor látjuk, mikor egy halvány pillanatra közel kerül az elvesztésének lehetősége. Bobi nem jól tanul? Mit számít a tanulás, mikor attól félek, hogy nem tudok segíteni neki felnőni? Hol van ehhez képest a tanulás? Ákos fecseg, és ezért megdorgálják? Mit számít, ha nem hallom többé a fecsegését? Nagyfiam flegma velem? Mit számít, mikor a szemében látom a rettegést, hogy elveszít? És mr. D? Az ő élete is fenekestül felfordulna, ha én elmennék. Most akkor magam miatt maradnék, vagy őket nem merem itt hagyni? Újabb gondolkodni való.
Talán ezek az ijesztések arra valók, hogy az ember felkészüljön arra a Nagy Ijedtségre, ami előbb- utóbb tényleg eljön. Hogy addigra megszokja az elhűlő végtagokat, a remegést, a szorítást a torokban.
Hogy majd ne legyen annyira szokatlan a gondolat: Az én időm is eljön egyszer.

Köszönöm az aggódást, és bocsánat a vaklármáért. Jól esett kiírni a félelmeimet, és nem győzök hálás lenni, hogy ilyen hamar felébredtem a rémálomból..

17 megjegyzés:

BKata írta...

Gondolok rád, azonnal írd meg, hogy P mennyi, ha megtudtad!

hanga írta...

Nagyon szurkolok, hogy "csak" P3 legyen!!!
Annyira jó volt olvasni a tegnapi "keljfeljancsi" bejegyzésedet...
Ezek után nem csavarhat ekkorát a sors rajtad :S

enigma írta...

veled vagyok....hajrá :)...egy Dorist semmi vacakság nem teperhet le...mindenképp jelezd, mi van...

Lepkevár írta...

Veled izgulok, nagyon-nagyon!

Unknown írta...

Szoritok neked, veled vagyunk!

Névtelen írta...

Én is drukkolok, hogy ne legyen a gond. Engem fél évvel ezelőtt ijesztettek meg ezzel, végül kiderült három napi izgalom után, hogy egy egyszerű hüvelyfertőzésről van szó, amit egy Canesten kúra meg is oldott...
Ennél nagyobb bajod neked se legyen, azt kívánom!!!
(A P besorolást már megszüntették - úgy tudom.)

Angela írta...

Jaj, köszönöm a kommenteket, amíg írtam is jöttek. Kiegészítettem a bejegyzést.

BKata írta...

Hurrá!

Lepkevár írta...

De jóóó!!! :)

Bodzás Vendégház írta...

Azt hiszem, mindegyikünknek vannak hasonló rémálmai, s veled átéltem én is egy ilyet...Azonban jaj, de jó, ha jó a vége:))
Tetszett a gyors tanulságlevonás gyermekeid irányába:))

stali írta...

Doris, a tégla mennyivel jobb?
Tudod, ronda dög vagyok, ha már nincs bennem az együtt-aggódás.
Viszont ennek végére KELL járnod, mert kaptál egy figyelmeztetést, hogy Te is lehetsz beteg, a sok végén égő gyertya hamar elfogy. És igen, ott vannak a fiúk. (Én anno azt kérdeztem, mennyire kell sietnem a kisebbik életre szoktatásával.) Abból a ronda gyulladásból is ki kell gyógyulni!
Lehet, hogy az összes egyéb nem-vagyok-jól is eltűnik, ha az alap megjavul. (Gyakorlati tapasztalat bizonyos számoszlopok javítási tulajdonságaiból levonva.)

Sziltó írta...

Pár éve hazaérve a nyaralásból engem is egy ilyen levél fogadott, aztán kiderült, h nem volt elég a kenet.. Tényleg durva, h a sablon szöveget küldik minden esetben..
Remélem, h gyorsan rendbe jön minden Nálad!!!

enigma írta...

levegő kifúj.....mondtam én, Doriska....

a mesélő írta...

Hááát, én csak az egész bejegyzést olvastam, de így is kemény volt...
Várom, hogy megtalálják mi a bii és tényleg jól legyél és ne fájjon semmid!
Ma sokat voltál az eszemben, mert Kecskeméten jártunk ...

Kata írta...

Én is csak az egészet olvastam, úgyhogy az első soroknál ugyan megijedtem, de aztán kifújhattam a levegőt. Közben az jutott eszembe megint, hogy neked lassan muszáj lenne egy igazi rekreációs szabadságra menned. Nem pár nap, nem két hét, hanem legalább egy hónap lazítás... Nem tudnád elintézni? Kiíratni magad, vagy ilyesmi?

Angela írta...

Úgy látom, más is megtapasztalta már az egészségügy ilyetén ijesztgetését. Reméljük, jó lesz a vég. Jövő héten visszalépek, és meglátjuk, mit adnak. Titkos reményem, hogy ez a valami húzódott az ízületekre.
Stali, drága, a tégla sem jobb, talán nem olyan félelmetes. A családnak talán még szörnyűbb egy hirtelen elmenés, az egyednek viszont a felkészülés szörnyen nehéz. Tehát önző álláspont szerint jöjjön a tégla, amúgy pedig... jöjjön a tégla.

Banyuc: Aznap én is a városban bóklásztam. Máskor hívjál már föl!

Levena: Kiírassam magam a család mellől? Úgy gondoltad? :-)

Maimoni írta...

Én akkor háborogtam ennyire, amikor az első terhességemnél a 16. héten levett AFP vérvizsgálat eredményét illetően ugyanilyen szűkszavú levelet küldtek, hogy AZONNAL jelenjek meg X hó x-én 10 órakor, nagyon fontos, blablabla, gyakorlatilag mintha azt íták volna, hogy önnek Down-kóros a gyereke, csak inkább ezt majd személyesen mondjuk el.Frászban voltam pár napig, aztán kiderült, hogy ehhez a vizsgálathoz nagyon pontosan a 16. héten kell levenni a vért, ha egy héttel előbb, vagy később kerül rá sor, már alapból rossz lesz az eredmény. A másik három terhességemből még 2-nél jött ugyanez a levél, de már csak röhögtem rajta. Na jó, azért mindig ott motoszkált bennem, persze, hogy mi van, ha most tényleg, de az orvos megnyugtatott, még ha tényleg rossz is az érték, akkor is, tízszeresen túl van biztosítva!!! Vagyis: akiknek azt mondják, hogy valószínűleg Down-kóros a gyerek, itt az utolsó lehetőség az abortuszra, azoknak egy jócskán túllőtt érték alapján mondják ezt... - remélem, ma már másképp van, de akkoriban így volt. Azért ez durva.

Örülök, hogy végül téged is csak ijesztegettek...

Related Posts with Thumbnails