2010. aug. 9.

Verseim

A héten táborom van, úgyhogy átköltözöm IDE.
Egy óra múlva indulok az utolsó simításokat elvégezni, majd a gyerekekért. Izgulok. Mindig izgulok. Addig csak, míg nem találkozunk, amíg el nem kezdődik. Mikor elindul a "kerék", és benne vagyok, már elfelejtem ezt, csak az adrenalin marad az izgalom mögött, ami visz tovább.
Éjjel néztem egy beszélgetést Ákossal, aki kortársam, és egy időben nagyon sokat hallgattam (mostanában egész más típusú zenéken élek). Hallgattam őt, és azon tűnődtem, mennyivel több ő, mint én. Az éveink száma ugyanannyi, mégis mennyivel előrébb jár a gondolataival, a hitével, a tetteivel nálam. Mennyi sok verset ismer, és mennyire sokat ír! Én egyet sem. Aztán meg eszembe jutott a mai nap, a várakozásom, és arra jutottam, ha verseket írnék, akkor ki lenne a gyerekekkel? Ki csinálná a táborokat, ki énekelne nekik, ki mutatná meg nekik így a világot, ahogy én mutatom meg? Minden, ami a fejemben megszületik, végül is egy vers, ha úgy vesszük. Élik a gyerekek a "műveimet", és éppen úgy képes mindez nyomot hagyni bennük, mintha könyvet olvasnának.
Jó ez így. 

4 megjegyzés:

Banyuc írta...

Ez nagyon, de nagyon ott van!

bodzazsuzsa írta...

Milyen érdekes, ma nekem is hasonló gondolataim támadtak Sofia blogját olvasgatva...És teljesen hasonló következtetésekre jutottam:)))

Banyuc írta...

Doris! Plitvice minket nagyon érdekelne, azaz a jó lenn olvasni a részleteket is, mennyi az út és hány napos, mivel és honnan indulna a csapat stb....

Doris írta...

Banyuc: Beszélünk, ha megjöttél.
B.zsuzsa: Hasonló dolgokat is csinálunk ugyebár :-)

Related Posts with Thumbnails