Jön már

7 óra 42 van, és gyerekfronton mélységes a csönd. Minél közelebb az iskola, a fiúk annál később kelnek, pedig napok óta mondom nekik (és magamnak), hogy kellene gyúrni a korai kelésekre. Ilyenkor meg sajnálom kizargatni őket az ágyból.
Meg magamat is sajnálom megfosztani a nyugalomtól.
Holnap ilyenkor ők már suliban, én pedig munkában leszek. Nehéz ezt elképzelni, de biztos eljön azért, hisz eddig még mindig minden eljött, amiről valaha el sem tudtam képzelni, hogy megtörténhet velem.

És tényleg az utolsó nyaralós. Fotók, hogy jobb kedvem legyen, mert igaz ugyan, hogy a szülőnek megváltás a tanév kezdete, de azért idén elég sok bennem az izgalom- félelem- feszültség mindazzal kapcsolatban, ami holnap elkezdődik.

Az utószezon örömei közé tartozik, hogy fél órányi gokartozás kifizetése után senki nem szólt a fiúknak, hogy szálljanak le, ergo rongyosra tekerték az izmaikat.

Most gokartot szeretnének karácsonyra(!!!)

Vonat is volt

Doris & Balaton

Léghoki

Hangulatokat is próbáltam találni

És végül egy utolsó utáni nyárbúcsúztató muzika: