Furcsa, ahogy idomulok a dolgokhoz néha. Hetek óta dolgozom a jövő évi kirándulásainkon, melyeket egy teljesen új szisztéma szerint építek fel. Ugye, azt mondtam már, hogy egy ideje valami elbűvölő egységet látok a világban. Minden mindennel összefügg, épp ezért ha a természetünk szerint élünk, akkor ebbe az egységbe kell belesimulnunk. Hogy jönnek ide a kirándulások? Úgy, hogy azt látom, az élményeink is akkor mélyek, ha minden mozzanatuk összefügg. Túl kevésnek találom már azt, ha találomra összerakunk túrát, játékot, látnivalót, és ezeket kiszórjuk a gyerekek elé. Azt keresem mindig, hogy milyen szálra tudom ezeket felfűzni úgy, hogy a gyerekek lássanak, éljenek, menjenek, keressenek, zenéljenek, alkossanak, és érzékeljék a világ egységét. Ha velünk vannak, szakadjanak el a hétköznapoktól, és a harmadik szemük nyíljon ki.
Úgy érzem, rátaláltam erre az útra, sikerült írnom ilyen programokat, és máris imádom őket. Vajon mit rejthetnek az alábbi címek?
"Így lett az magyarnak dicső fejedelme", "Ej haj Zsubri pajtás, Hogyan tetszik a vándorlás?", "Mibe maradunk? Jön a berekbe?", vagy "Sem erő, sem fortély meg nem félemlít"
Egységeket, témaköröket, hangulatokat akarnak sugallni. Persze, kirándulások vannak mögöttük. Ami a furcsa, hogy mikor gondolkodom rajtuk, mindig visszakanyarodok az ősökhöz. Kikötök a régi hősöknél, daloknál, ruháknál. Azonosulok velük. Most ott tartok a folyamatban, hogy népzenét hallgatok, vagy komolyzenét, és megjelent a fejemben néhány olyan öltözék, ami ehhez a hangulathoz illik. Szóval elhoztam anyától a varrógépet, és most megyek anyagért, mert szükségem van még pár dologra, ami kifejezi mindazt, ami mostanában foglalkoztat. A tűsarkú erre képtelen.
Mert mégis vannak dolgok, melyek nem illenek bele az EGYSÉGBE.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése