Rossz kutya

Lassan eljutunk odáig, hogy Lolo kutyát meg sem érinthetem. A gazdája kezdettől fogva én vagyok, s ezzel együtt szent piadesztálra emelt, élet, és halál urává tett, akinek egyetlen pillantása az egekbe repíti, s egyetlen morgása az üldözöttek bűzös mocsarába taszítja őt. Ehhez mérten figyeli minden szavam, mozdulatom, finom kocogással követi a lépéseimet. Ha elmegyek, üressé válik számára a világ. Egyetlen esély túlélni a napot, ha begubózik a kosarába és vár. Később megjelenek, ő boldogan kopog, ugrál, mutatja, mennyire boldog, hogy újra láthat, és könyörög a figyelemért. Megcirógatnám, és felemelném. Jó lenne, ha megtehetném, de sajnos lehetetlen. Abban a pillanatban, hogy hozzáérek, maga alá pisil. Ez aztán a rajongás! Sajnálom érte. Szomorú lehet ennyire függeni valakitől. Azt hiszem, nagyon, nagyon rossz kutya lennék.