2010. máj. 2.

Én és a valóság

A héten megint elhagytam az autó kulcsát. Kezdem azt hinni, hogy ez valami karma nálam. Állandó küzdelem a kulcsokkal. A legrémisztőbb az volt az ügyben, hogy mikor veszettül keresni kezdtem, próbáltam átgondolni, hogy merre jártam, hol tettem le, mikor volt a kezemben, akkor NEM JUTOTT ESZEMBE SEMMI! Na? Normális ez? Olyan, mintha az életem két síkon mozogna. Zajlik a fejemben az egyik része, és közben jövök- megyek anélkül, hogy tudnám, mit csinálok. Mint egy alvajáró. Aztán "felébreszt" egy olyan aprócska tény, mint hogy nem tudok beszállni a kocsiba, és csak tekergetem a fejemet, hogy valahogy kinyomozzam, mit is csináltam az azt megelőző időben. A kérdés viszont mégiscsak az, hogy vajon melyik a valódi(bb) élet? Ez a "hova tettem", "merre mentem", "hol raktam le", "itt vagyok a valóságban", vagy a másik "ezt gondolom", "ezt érzem", "az jutott eszembe, hogy..." világ, ami a homlokom mögött zajlik.

Ps: Kb.háromszor szaladtam le az autó és az iroda közötti távolságot tűsarkúban (300 m x 6), mikor az iroda alatti butik eladónője elém ugrott a kulcsot himbálva. Azt mondta, 5 perccel azután megtalálták a kosaramban, hogy elhúztam tőlük, csak annyira gyorsan futkostam ide- oda, hogy nem volt idejük utánam szólni. Hm. Ezek szerint jártam abban az üzletben aznap reggel. Egyelőre nem találtam semmit, amit ott vásároltam volna.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts with Thumbnails