2009. dec. 10.

Zsákutca

Hajlamos vagyok olykor elfelejteni, hogy tulajdonképpen mennyire nehéz a helyzetem, és mindaz, amit naponta megcsinálok, az gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Én pedig mégis megcsinálom. Ezekre a dolgokra olyankor döbbenek rá, mikor valaki megkérdezi: És ezt hogy bírod?
Néha úgy érzem, lehet, hogy egy szép napon megőrülök. Ezzel szemben mindössze annyi van, hogy kezdem elveszíteni a humorérzékem és a kreativitásom. Gyakran csak bámulok magam elé üveges szemekkel, majd néhány perc múlva elalszom. Bárhol, és bármikor.
Gyanítom, az örökös alváskényszer egyfajta menekülés a valóságból. A gondok eltolása. Igazolt távollét.

Hajlamos vagyok olykor elfelejteni, hogy tulajdonképpen mennyire nagyszerű a helyzetem, és mindaz a sok lehetőség, amit naponta megkapok, az gyakorlatilag nem átlagos. Ezekre a dolgokra olyankor döbbenek rá, mikor valakinek mesélek, s ő irigykedve hallgat, hisz gyakorlatilag egyetlen hét alatt több dolog történik velem, mint sokakkal egy egész évben. Elalszom bárhol, és bármikor. Olyankor álmodom. Rövid jeleneteket, amik azután ismétlődnek százszor is. Unásig megyek be ugyanazokon az ajtókon, nyitok ki dobozokat, találkozom ugyanazokkal az arcokkal, de a történet nem tud folytatódni. Egy ponton elakad, és kezdődik elölről.

2 megjegyzés:

Levena írta...

Szerintem egyszerűen pihenned kéne egy kicsit. Néhány nap? Egy vagy két hét? Kéne egy kis szabadság, amikor feldolgozhatod az élményeket.
Persze a visszatérő álmok lehet, hogy jelentnek valamit ezen is túl, és nem lenne rossz rájönni, hogy mit.

Gabi írta...

Lehet a jövőt álmodod, talán Nostradamus utódja leszel? Pihenned kell mert a Karácsonyi hajcihő még csak ezután jön...Azért akadnak (pl. sogornöm) olyanok is akik Húsvét Nagypénteken biciklitúrára mennek, és minden nap étterembe esznek családostul hétvégén is.Ezt köllene tenned Neked is kérem szépen, akkor nem lennél ilyen leterhelt.

Related Posts with Thumbnails