2009. dec. 5.

Jövőkép

Rettenetes hétvége vár rám. Összejött az éjszakai túra, így ma éjjel a Budai hegyekben fogok bóklászni egészen hajnalig. Ott fogok ücsörögni egy kilátó tetején, és várom, hogy a csapatok szépen egyenként befussanak, és átvegyék tőlem a feladatokat.
Sötét lesz.
És hideg.
Atibi meggyőzhetetlen.
Szerinte mindenki élvezni fogja.
Én főképpen élvezni fogom: Elképzelem magam a tejszerű ködben, ahogy az orromig sem látok, vacogok, a kölykök meg eltévednek, nem jön senki, csak néhány szipus hajléktalan, akik elől lebújok a korlátok mögé. Ők üldözőbe vesznek, én futok egyre feljebb és feljebb, mígnem elérek a kilátó tetejébe, és nekilapulok a falnak. Ők meg jönnek egyre közelebb. Röhögnek, de nem jókedvükben, hanem mert be vannak tépve, mint az állat, és meggyőzhetetlenek. Próbálom humorral elütni a dolgot, de hiába. Nem tudom, mit is akarnak. Igyekszem majd nem pánikba esni. Érvelek, hogy nincs pénzem, ékszerem, kajám, drogom. Semmim sincs, és csúnya is vagyok. Később fejbe verem őket a zseblámpámmal, kábult testüket átdobom a korláton.
Mivel becsületes vagyok, feladom magam a rendőrségen, így hát lecsuknak gyilkosságért. 15 évet kapok. Mr. Darcy magára marad a fiúkkal. Eleinte még látogatnak, később már el- elmaradoznak, és mikor majd 2025- ben szabadulok, a gyerekeim alig ismernek rám. Haragszanak, hogy anya nélkül kellett felnőniük, gyűlölnek, és ezt egy Mónika show keretein belül fogják a fejemhez vágni. Nekem lelkifurdalásom lesz, ezért az alkoholba menekülök a problémáim elől. Néhány év alatt végképp lecsúszok, már házam sem lesz, munkám sem, végül ott végzem valahol a Budai hegyekben. Becuccolok a kilátó lábához néhány papírdobozba, napközben pedig lejmolom a turistákat, hogy legyen pénzem a napi két liter boromat megvenni.
Hát így.
És ez az egész ma éjjel fog elkezdődni...

Ha meggondolom, hogy ehelyett itthon ünnepelhetném a családdal Bobi szülinapját, délután egy szerkesztőségi értekezletre mehetnék, ahol végre cseveghetnék egy rakás "igazi" újságíróval, éjjel a fiúk mikulásos csomagját csempészhetném a cipőjükbe, holnap reggel pedig a helyi reformátusok karácsonyi műsorát rendezhetném (amit fogok is, csak éppen kialvatlanul, és szarrá fagyva, nyakamon egy rendőrségi vizsgálattal)... Tehát ha mindezeket meggondolom, azt a tényt állapítom meg, hogy Atibi hosszú időre az adósommá teszi magát a mai napon.
Egy a gond: A főnököt, aki jóbarát, és ott van mindig, ha bajom van, segít, és elismer... nos, őt még adósommá sem tehetem. Egyszerűen csak annyit tehetek, hogy felmegyek arra a kib...tt hegyre.

Ps: Valaki irigyel még a munkám miatt???

10 megjegyzés:

CigdemT írta...

:D :D :D
Fogok ma éjjel gondolni rád!

Maimoni írta...

:)))))))))))
Hát akkor csak bátorság... Jó az, ha az embernek van jövőképe...

Unknown írta...

Most látom, hogy valami cigden néven vagyok itt. hawah volnék

Kata írta...

Doris, nem irigyellek!
Az éjjeli túra télen nekem rémálom lenne még akkor is, ha én megyek. De ha az ember nem megy, hanem egy helyben ül, akkor talán a halállal egyenlő...

(Én ifjabb koromban csak nyáron tettem éjszakai túrákat, amikor is a hold világított nekünk, és bár jól éreztük magunkat, de az éjjel néha még így is túl hűvös volt, a fáradtságtól is fáztunk. Hajnalban tábortüzet gyújtottunk valahol, majd a túra végén másnap egy strandon melegedtünk és aludtunk - no, meg fürödtünk utána. Az jó volt.:)

zsizsa írta...

Szerintem jó lesz! :-) De most komolyan. Mikor jutna eszedbe magadtól ilyet csinálni? Szerintem soha. (Mint ahogy nekem sem, hehe.) Biztosan jó lesz. :-) Csak jól öltözz fel!!!

zsizsa írta...

Most jutott el az agyamig, hogy már ott vagy, lekéstem a jól felöltözős tanáccsal. Mindenesetre hajrá! :-)

Kata írta...

Kedves Doris, élsz még? :)

Névtelen írta...

Túlélted? Én is aggódom...

Angela írta...

Egészben vagyok, de tegnap nem voltam magamnál. Még a PC- t sem kapcsoltam be, ami szerintem mindent elárul az állapotomról :-)

a mesélő írta...

Lökött vagy de így szeretünk :))

Related Posts with Thumbnails