Sajtkukac

Pénteken elkövettem azt a végzetes hibát, hogy megkérdeztem Ákos osztályfőnökét, hogy van- e valami, amit így az első hét után szeretne tudtomra adni. Éreztem, hogy nem szabad ilyen kérdéseket feltenni. Nem szabad, mert akkor esetleg valami olyat hallok, amit nagyjából sejtek, de amíg nem mondják a szemembe, legalább úgy tehetek, mintha nem létezne a probléma. De elszúrtam, megkérdeztem. És úgy is lett, ahogy gondoltam. Szóval ismét -sokadszor- el lett mondva, hogy a fiam nagyon okos, vág az esze, stb, stb...
DE
- Nem tud koncentrálni,
- mindig mást csinál, mint ami a feladat,
- ebből következően soha nem tudja, mi a feladat,
- fentebbiek okán lemarad, hiányos a feladata,
- DUMÁL!
- DUMÁL EGÉSZ NAP!
- FOLYAMATOSAN DUMÁL EGÉSZ NAP!
- ELVISELHETETLENÜL, ÉS FOLYAMATOSAN DUMÁL EGÉSZ NAP!
Ergo nem lehet tőle normálisan tanítani. És mindezt hogyan intézi el? : "Sajnos én ilyen vagyok, nem tudok változni."
Megkérdeztem a tanító nénit, mit tegyek vele, hisz én is megőrülök tőle. Imádom persze, de megőrjít. Mondjon akkor valamit, valami jó módszert, mondja el a nagy titkot, amivel segíthetek neki, hogy megváltozzon. Azt mondja, nem tud ilyet. Csak azt tudja, hogy jelenleg (ahogy egy évvel ezelőtt is) a képességeinek kb. 20 %- át kamatoztatja, mert a többit szétszórja butaságokra.
Na de mi az a "kamatoztatás"? Nem lehet, hogy később, ha már nem kell iskolába járni, akkor éppen ez a szerteágazó, mindenre figyelő vibrálása fogja előbbre vinni? Nem lehet, hogy a sok- sok képesség fortyog benne ilyen őrületes erővel, és keresi a kitörési pontokat? De lehet. Ez azonban sovány vigasz jelenleg. Ettől a reménytől MOST még nem több ő, mint egy izgőmozgó, zavaró sajtkukac, aki súlyos teher az iskola vállán.

Származási hely: augusztus20