2009. szept. 14.

Lola

Na, tényleg úgy van, hogy az embert mindig megtalálja az, ami éppen neki való. Az Élet keresi az embert, ezt el kell fogadni. Nem kell mást tennünk, csak élni azt, ami ránk talál. Nem egyéb mondatja ezt velem, mint mindaz, ami engem talál meg. Most éppen Lola mondatja ezt velem.

Lola a családunk új tagja, a történetünk új szereplője. Igen, igen, most itt mesélhetnék a kiállításról, mesélhetnék arról, hogy mennyi mindent tanultam emberekről, önmagamról ebben a túlhajszolt, feszített néhány napban, de nem tudok még mesélni. Sok dolog kavarog bennem, amiből egyetlen szó kristályosodik ki: MEGCSINÁLTUK. Ennyi egyelőre elég.
Lola vasárnap költözött hozzánk úgy, hogy a fiúk (igen, mr. Darcy is) beleszerettek. Nekem kellett rámondani, hogy jöhet, én pedig rámondtam. Közben az járt a fejemben, hogy egyáltalán nincs szükségem újabb "gyerekre". Macera, kiadás, miegyéb. Aztán mikor a kezembe fogtam, éreztem, hogy mégis szükségem van rá. Nemcsak a gyerekeknek, hanem nekem is. Egy aprócska szeretetbomba belefér az életünkbe, és hát gyönyörű tényleg, ráadásul kedves is, bár nagyon fáradt, pilledt itt a melegben. Talán nem beteg, talán csak szomjazik- így hoztuk el. Itthon néztük (nézték meg a fiúk) a neten, mit is várhatunk tőle. Akkor aztán megnyugodtam. Lola várhatóan ízig- vérig kutya lesz. Egy pörgős, kirándulós, agilitys energia gombóc, aki éppenséggel elfér a táskámban, és akit imádni fognak azok a gyerekek is, akikkel hegyeket mászunk majd. Most 8 hetes, és jelez, ha ki kell mennie, rámozdul a labdára, egyetlen percet sem akar egyedül tölteni, és bármennyi simit boldogan elfogad. Éppenséggel olyan, akinek helye van nálunk. Csodás kis lény.
A neve Lola, és ez külön jó jel. A név anyától származik. Ő volt, aki azt a kutyám is elkeresztelte, aki azután 9 évig élt velem, és pusztán azért kellett meghalnia, mert Bobit védte két nagy rotweilertől. Őt megölték, a gyerek pedig életben maradt. Azóta csupa sikertelen történet nálunk minden eb... De Lola... Ő talán megtöri a sort, és hosszú évekig itt fog mókázni mellettünk.

10 megjegyzés:

pudingocska írta...

Zabálnivaló.:)

a mesélő írta...

Olyan mint te és ez nem vicc, valahogy olyannak látom:) Örülök, hogy túl vagytok rajta, amit hallottam az alapján valóban jól sikerült kiállítás volt!
Pussz! Mónika

Névtelen írta...

Szóval tényleg lett! :D Édes! Pici kutyák közül a pincser tökéletes választás!

stali írta...

Nagyon úgy néz ki, hogy tényleg a társatok.

Unknown írta...

Legyen a társatok hosszú-hosszú évekig!

hohohó írta...

én meg csak nagy hallgatás után küldök egy zenét mindenkinek.kapcsold ki a monitort, és csak hallgasd.1 utazás

Névtelen írta...

ööö... a zene:http://www.220.ro/cPy6v4fPjR/Babi-Minune-Si-Dana-Joaca-Manea

Angela írta...

Köszönjük szépen, reméljük minden rendben lesz vele!
Banyuc: Ahogy az agyi kapacitásait elnézem szerintem elmésebb nála, viszont épp olyan hebrencs :-)

Angela írta...

Elmésebb nálaM (ez lemaradt, és csak így van értelme a mondatnak.

Névtelen írta...

Thanks for the erdekes informacio

Related Posts with Thumbnails