2009. szept. 15.

Hol alszik a kutya?

Tudtam, hogy ez lesz!
Lola mindenkinek kell, Lolát mindenki fogdosni akarja, Lolával mindenki együtt akar aludni.
Még én is.
Sőt, még mr. Darcy is, aki amúgy meg férfi, tehát elvileg kemény, és nem túl érzelgős, ráadásul az ismert sztereotípiák alapján Lolát nem is kellene kutyának tekintenie, le kellene néznie, és megvetően odébb taszítania.
Szóval mikor eljő az este, akkor indul az egyezkedés, hogy hol aludjon Lola. Javaslatom szerint egyszer itt, másszor ott. Gond nincs ezzel, mert a kutyus - így a második nálunk töltött éjjel után- már a készülődésből tudja, hogy mi következik, és boldogan kotor mellettünk, hogy mielőbb ágyba kerülhessen. Nagyfiam magához veszi, és bezárkózik a szobájába. A kicsik nyafognak, hogy kisajátítja, ezért én tárgyalok vele: Hadd aludjon a kiskutyával valamelyik öccse, és ha majd álomba szenderültek, átcsempészem őhozzá a lánykát. Ebben megegyezünk, míg ő a könnyeit nyeli. Közben fáj a szívem, mert én is imádom, mikor befészkeli magát az oldalamhoz, és vidám szökdécseléssel ébreszt, miután az órámat kinyomtam. De én nem erőszakoskodok, legyen csak a fiúknál (legfeljebb éjjel majd átcsenem a hálóba). Nagy nehezen elcsendesülnek, a kicsik is megszunnyadnak, Lola megy Bencéhez, majd 10 óra felé hazatér mr. Darcy:
- A kutya hol van?
- Alszik a gyereknél.
- Igen? Óóó... Azt hittem, velünk lesz.
Szegény mr. Darcy! Nagyon csalódott. Ekkor azonban őrületes farkcsóvával megjelenik Lola! Eszeveszetten szökdécsel, puszilgatja a gazdit, könyörög, hogy vegye föl, játsszon vele, hurrá! apa megjött, és szeret engem! Mr. Darcy lehasal a szőnyegre, a plüssöket dobálja, duruzsol a kis denevér fülébe... Ha jobban meggondolom, mindössze abból látszik, hogy felnőtt ember (FÉRFI), hogy szinte elvész a kezei közt az apró, izgő- mozgó boldogságbomba.
Mikor kifárasztja a hirtelen jött játékkal, csak nézünk egymásra, majd meghozzuk a döntést: A kutya túlságosan fel van pörögve, ebben az állapotban félő, hogy felébreszti a fiúkat. Azt pedig- gondos szülők lévén- nem engedhetjük meg neki. Végül be kell látnunk, Lolának ma muszáj velünk aludni!
Persze csakis a gyerekek védelmében.

6 megjegyzés:

Banyuc írta...

Ajánlom figyelmedben minden este a Spektrumom a "Pórzá két vége " című műsort 17 óra körüli időben:) Nézesd a fiúkkal is, egy kutyapszichiáter nő ( Victória Stilvell ) küzdelmei elcseszett kutyákkal és azok elcseszett családjaival :)) Tényleg nézzetek meg legaább egyet, nagyon jó! és ne rontsátok el Lolát:)))

Banyuc írta...

Póráz- persze és a többiért is bocsi

fruschka írta...

hát ez a történet nagyon aranyos :)...

Gyulai Gabi írta...

Lolának boldog kutya élete lesz, mi jövőre hozunk a kislánynak, idén macskát kapott (nyalja-falja), azért jók az állatok mert feltétel nélkül tudnak szeretni, mindenféle érdek és hátsó gondolat nélkül.Kár hogy az emberek nem ilyenek.

Levena írta...

Nagyon aranyos a kutyus. Egy ilyen kis jószágot talán én is szívesen fogadnék itthon.

Doris írta...

bANYUC: Egy kutyát már felneveltem, és akkor minden szabálynak utána jártam. Gyanítom, Lolát rettentően el fogjuk rontani :-(

fruschka: Köszi :-)

Gabi: Igen, a szeretés magasiskolája, amit a kutyák művelnek.

Levena: Vágjatok bele! Csivit odalenne érte!

Related Posts with Thumbnails