Ez ütős

Ákosnak nem jól indult ez az év. Az egyik tanító nénije elment, az újjal nem értenek szót, és a már ismert "régi" is gyakran megdorgálja. A panaszok nagy része jogos, így hát én is cseszegetem. No, azért túl sokat nem, elvégre az egész élete nem telhet azzal, hogy a hibáit soroljuk. Talán ha meg tudom teremteni a rendet körülötte, akkor ő is megszelídül: ebben bízom.
Néhány nappal ezelőtt itthon dolgoztam, mikor fél 9 körül telefont kaptam az iskolából. Ezen a napon sem volt kedve elmenni, nyafogott, és hangoztatta, hogy mi mindent nem szeret ott, az iskolában. A tanító néni hívott, hogy Ákosnak balesete volt, menjek érte azonnal. Rohanás be, a gyerek szolidan lenyúzott arccal, a homlokán ökölnyi dudorral ballagott elém. A tanító néni javaslatára orvos felé indultunk, de sajna a háziorvos nem fogadott, a balesetiről elküldtek, az SZTK- ban meg akkora tömeg volt, hogy inkább ott sem maradtunk, tekintettel arra, hogy a gyereken semmi jelét nem láttam komolyabb problémának. Vígan szaladozott, röhögcsélt, ezért úgy ítéltem meg, ha ez "igazi" baleset lett volna, ő is lankadtabb lenne.
Eltelt a nap, Ákos velem az irodában, dudor peckesen virított a fején. Jól érezte magát, legfőképp, mert nem kellett az iskolában lennie. Délután aztán újabb hívást kaptam Zs. nénitől. Az érdekelte, mi van a gyerekkel, jól van- e már. Mikor letettem a kagylót, mondom fiamnak, hogy kivel beszéltem.
- Látod- e, hogy törődik veled Zs. néni! Biztos fontos vagy neki, azért kérdezett rólad.
Kicsit hallgatott, majd azt mondta:
- Ez a baleset megváltoztatta az egész életemet (hajlamos a teátrális kijelentésekre)! Most látom, hogy kedvelnek engem. Mikor sírtam, akkor is odajöttek a többiek, és törődtek velem. Zs. néni is felhívott... Nagyon örülök ennek a balesetnek!

Illusztráció: Szegedi Katalin