Mostantól kb. két hét még ennél is nagyobb hajtás vár rám. Kutyák tömege, iratok, számlák reggeltől éjszakáig. Csak reménykedek, hogy itthon nem lesz anarchia ez idő alatt. Ha pedig ide, a blogra bejutok néha, azt tekinthetjük kisebbfajta csodának.
Igen, emez fentebbi mondatok némi pauzát harangoznak be, csak épp nem úgy: Hé, pajtikáim, kiköltöztem a Szigetre, majd jövök!, vagy úgy: Bocsi, gyerekek, hepálunk a Balatonnál, és nincs netem!, és úgy sem: Rohanok, mert 9- kor csekkolnak a reptéren, két hét, és itt vagyok.
Hogy én ezt mennyire utálom! Mikor lesz már olyan, hogy effélékkel köszöntsem a nyájas olvasókat? Lesz olyan egyáltalán?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése