Utoljára télen keveredtem abba jól ismert kínos- vicces helyzetbe, amikor az ember zavartan pislog körbe, hogy vajon hányan látták, hogy- kiesett a bolt ajtaján,
- beleesett a dinnyés ládába a szupermarketben,
- az elveszett kocsikulcsa miatt húzatja haza az autóját,
- a pénze után kutatva idegenekkel túrat föl egy fél hektáros területet, majd a tárcájából előhúzza a keresett bankókat,
- vagy esetleg ő maga túr fel egy 3 szintes parkolóházat, mert elfelejtette, hová rakta az autóját.
Hosszan sorolhatnám, hogy nem mindennapi tehetségemnek köszönhetően miféle abszurd pillanatokban szokott olykor részem lenni.
Régen volt már ilyen.
Hiányzott is, egészen tegnapig.
Ez a mostani viszont teljesen újszerű, eddig nem tapasztalt mélységeket nyitott meg. Mestermunka a maga nemében- így is mondhatnánk.
Lesz ugyanis ez a kiállítás (naaagy, nemzetközi esemény), amire készülünk itt hetek óta, és amit marketingolni is kellene (húúú, de komoly, naaagy esemény!). Nekem meg a kezembe bele lett téve egy telefonszám - egy szerkesztő riporter a KTV- ből- azzal, hogy beszéljek vele ez ügyben. Na jó, na jó. Hívtam is a hangomat komolyra csavarva, néhány frekvenciával mélyebbre állítva, megadván a súlyát egész programszervezői létemnek, ezzel együtt az ÜGY- nek (pár ezer bekattant kutyásnak):
- Üdvözletem, L.Á- t keresem.
- Igen, én vagyok.
- Ezmegaz vagyok innét meg onnét, és az ügyben keresem, hogy lesz ez az izé. Mit gondol, tudnánk együttműködni? Gondoltam, kijönnének, megmutatnák. Olyan nagy ez az egész, sok helyes eb, hadd lássa minél több ember. Tudjanak róla esetleg, hogy van ilyen. (Úúú, de komoly! Úúú, de határozott! Úúú, de jól nyomja!)
- Ó, hát persze, ennek nincs akadálya. Élő adás is akár lehetne, feltétlen. Mondja már újra a nevét, és a számát, és majd a kolléga visszahívja a részletek miatt holnap.
- Jó. Ezmegaz vagyok.
- Bocsánat, nem értettem.
- Jó. Betűzöm: M, O, R
- Mor?
- Igen... Jaj, nem ! M, U. U a második betű! Mur! Muri... ez az eleje.
- Jó, tehát... (itt visszadiktálja az egészet) Így?
- Igen.
- A vége ipszilon?
- Nem, pontos "J"
- Micsoda???
- Nem, bocsánat! Várjon! Várjon, mondom újra, a vége pedig "I". I, mint Ilona... Hát ezt alaposan elrontottam.
Riporter röhögve:
- Sebaj. Most aztán jól megjegyeztük a nevét.
Így képes szertefoszlani egy álom arról, hogy majd hogyan fedez fel a média, és csábít el magához, mint szédületes verbális tehetséget, izgalmas színfoltot, beszélgető- virtuózt.
És így foszlik szét Atibi álma arról, hogy a kiállítás megnyitóján én harsogjam a mikrofonba a megnyitó beszédet annak az 5- 6 ezer embernek, akik kevés kivételtől eltekintve valamennyien beszélnek magyarul, és valószínűleg a nevüket is képesek bármilyen körülmények között kibetűzni.
2 megjegyzés:
Valld be, hogy direkt csinaltad :).
Egyebkent miert van az, hogy majdnem minden bejegyzesedrol eszembe jut egy sajat story? Ha nem baj, leirom...
Eletemben eloszor jartam Svedorszagban, munka-ugyben. Az elso reggel, mivel koran keltem, elmentem setalni, szetnezni. Szemerkelt az eso, ezert levettem a szemuvegem, hogy megtoroljem. Minusz 4-es, szoval nem igazan latok nelkule. Ahogy torlom, egyszer csak: reccs. Megadta magat, kozepen, az orrnyereg reszen eltort. Nahogyaza. Mit csinaljak? Osszefogtam az ujjammal, az orromra biggyesztettem, hogy legalabb addig lassak, amig betajolom es iranyba helyezem magam. Sikerult elbotorkalnom a szallodaig, ahol is a recepcion segitseget kertem. Jott is par perc mulva egy szaki, hatalmas taskaval. Na, mondom, nincs gond, biztos van valami korrekt megoldasa erre a kinos heyzetre. Volt neki. Elvette a szemuveget es hatravonult vele, majd par perc mulva hozta vissza. A barna, vastag keretes szemuvegemet megragasztotta szurke szig.szalaggal. Kozepen, ahol eltort, sot, meg a ket lencse fele is hajtott egy-egy kis csikot a biztonsag kedveert. Design-os volt... 3 napig igy, idegenben, megbeszelesrol megbeszelesre. Utolso elotti napopn ugy gondoltam, nem birom tovabb a mentegetozest (itt tort el a szemuveg, nem igy jottem a tavoli, szegeny Magyarorszagrol), es bementem egy optikushoz, vettem egy keretet a meglevo lencsekhez. Az osszes maradek penzemen.
Hosszu volt, bocs, de nekem ilyen ugyetlenkedos torteneteim vannak :D.
Andi, ez őrületes! Igazi Bridget Jones- os történet! Nagyon jókat vihogtam rajta. Amúgy meg nem annyira direkt csinálom ezeket- elvileg nem tesz így szándékosan senki, de valljuk be, ha pár hónapig nem történik semmi vicces, szinte már hiányzik. Akkor mintha provokálnám a világot,és én magam idézném elő ezeket a helyzeteket. Aztán hosszú ideig mulatok rajtuk.
Megjegyzés küldése