Én kis kertet...

A kert nekem pihenés. Egyrészt. Másrészt nyomasztó teher, hisz állandó lelkifurdalást okoz (Most is, a fene vinné el!), ha éppen nem kapirgálom, hanem csak nézem a benne lengedező parékat. Mit teszek, mikor hazaérek munkából? Talán vágtatok az emeletre, hogy üdvözöljem a velem élő embereket? Dehogy! Ki a kertbe, megnézni, mennyit nőttek a dinnyék, szemesedik- e a kukorica, és...ÉS???... És vajon túrt- e megint a szarházi vakond? Picit ott ragadok velük, locsolok, vagy ilyesmi. Hálásak érte.

Egyike a 7 csodának, amik kerekednek a sűrű levelek között. Uppsz, bocsánat! Már csak hat.
Mr. Darcy a minap megtekintette, hogy vajon milyen lehet a legnagyobbik ALJA(!!!)





Rájuk is vigyázni kell. A fiúk nyersen, titokban falják fel kint, a suhogó levelek közt elbújva.



A jégverte paradicsom. Észhez tért azért, szépen kezd beérni. Egyetlen gond van vele: Nem volt okos dolog árnyékba ültetni. Sebaj! Ha ilyen tempóval készül el, még novemberben is szüretelhetünk róla.



Emlékszik még valaki Cipőre? Kérem szépen, Cipő felnőtt, és mostanság fontos feladata van itt nálunk.
Ő az őrszem. Amit a vakond épen hagy, azt ő alaposan és mélyen kiássa. Igen, arról álmodik ő is (akárcsak én), hogy egyszer elcsípi a kis dögöt, és komoly sérüléseket okoz neki. Elnéző vagyok. A gyepnek már úgyis mindegy, viszont a macska ambícióit nem akarom lelombozni. Majd rájön ő is magától...


Géró György hintája.
Az azóta már cseppet sem barátságos özvegye adta ide tüzelőnek. Szegény hintát már évek óta ette az enyészet a kertjében, és most általam szabadult meg tőle.
Naná, hogy nem tüzeltük el! Szépen lecsiszolva, lefestve, és a háta fűzvesszővel beszőve.
Hoppáré! A zsivány Géró pedig a felhők fölül mosolyog le rám!





És amit a hintában ringatózva nézegetek:






Szeretek itt. És ez nem volt mindig így.
A boldogság komoly erőfeszítéseket kíván.