Mindig fennen hangoztatom, hogy nem vagyok cseléd, és nem vagyok hajlandó többet dolgozni itthon annál, mint amennyit feltétlenül muszáj. Azt vallom, hogy mindenki tartson rendet maga körül, mert sehol nincs az leírva, hogy a hímneműek nem végezhetnek házimunkát. Ezeket szépen elmondom, és továbbra is dolgozom mások helyett, cselédsorba taszítva ezzel önmagam. Rájöttem, hogy általában azzal történik ez, akinek legkisebb a tűréshatára rend és rendetlenség- fronton. Aki legelőször látja meg, hogy nem jól állnak a dolgok, az lesz kénytelen harcolni a rendért.Ez sajnos nálunk én vagyok. Ha ugyanis nem takarítok, akkor elmerülünk a szennyesben, nem lesz mit, és miből ennünk, valamint büdösek és piszkosak leszünk. Akkor pedig én lenullázom magam, mint házitündér, gondos anya, jó feleség. Ha emellett az is megtörténik, hogy valakit ideesz a fene, akkor mindez nyilvánosságra is kerül, és többé semmi nem mossa le rólam, hogy nemcsak "zizi" vagyok, de ráadásul szutyokfészek is (kisvárosok hírcsatornái).
Zavarna ez engem?
Igen.
Ezért aztán dolgozok egy viszonylagos élhető környezetért, miközben dühöngök amiatt, hogy egyedül vagyok ezzel a feladattal.
Valójában ahhoz is nagy önfegyelem kell, hogy elviseljem, mikor a család házimunkára adja a fejét, hiszen:
- Ha Nagyfiam főzni kezd, a konyha (Nem. Az egész lakás) megbuggyan zsemlemorzsával, paradicsomos szósszal, olajjal. Vagy épp leég a tojása, és napokig putriban élünk (épp úgy, mint mikor én égetem le heti rendszerességgel az ételeket).
- Ha mr. Darcynak eszébe jut, hogy rendet rakjon a hűtőben (vagy a konyhaszekrényben), akkor MINDEN ALKALOMMAL végig kell hallgatnom, ahogy kioktat arról, hogy szabálytalanul tárolom az élelmiszereket, és nem dobom ki időben a (penészes) sajtokat.
- Ha megkérem, hogy vágja össze a húst, akkor a késeket ócsárolja, majd megfeni valamennyit, így én heteken át bekötözött végtagokkal vagyok kénytelen élni. Egészen addig, míg újra megfelelő minőségűre kopnak az élek.
- Ha a fiúk poszívóznak, MINDIG marad szösz utánuk.
- Ha mr. Darcy mos, és teriget, akkor gyűröttre szárít mindent, ergo még azt is vasalni kell, amit soha máskor.
- Mikor a kicsik pakolnak el a szobájukban, az ágy alja teli van taposva játékokkal. Ezeket azután én piszkálom ki fakanállal, mert ők már nem érik el a kezükkel.
- Bárki, aki mosogat rajtam kívül, BIZTOSAN pazarolni fogja a vizet, a mosószert, és összecsapkodja a falat.
- Felmosni senki nem tud, csak én (illetve még soha nem láttam senkit a "fókával" ügyködni).
- Vasalás... Nos, ezzel eddig csak Bobi próbálkozott. Jelesül a szőnyeget akarta kivasalni, csak közben meggondolta magát, és otthagyta az egész cuccot, aminek következtében a mai napig egy lyuk tátong a padlóban, örök mementót állítva a kikukázott vasalónak.
Most akkor kell ez nekem? Akarom én ezt?
Némi önelemzés után úgy döntöttem, hogy IGEN. Igen, akarom. Túl sokat dolgozom ahhoz, hogy még igényes is legyek, a fiúk pedig túl sokat unatkoznak ahhoz, hogy rumlit csináljanak. Mr. Darcy nem unatkozik, de attól még segíthet (megjegyzések nélkül, ha lehet).
Délután négy óra körül hazatelefonáltam, és nagy cselesen azt mondtam nekik, ha összepakolnak, felporszívóznak, és elteszik a szennyes edényeket, eldobált ruhákat, akkor... akkor miután 7 felé hazaérek, CSAK VELÜK leszek. Nem lesz dolgozás, meg ilyenek, hanem játszunk, beszélgetünk, pancsolunk.
Minden kész volt. A szőnyeg szöszösen, az ágy alja beterítve... de megvolt.
Kit érdekel, ha nem tökéletes?
9 megjegyzés:
Próba:)
Hurrá! Köszi Doris megoldottad!
A cselédséggel kapcsolatos összes gondolatodban több ezer anyatársunkkal együtt osztozunk veled! Nagyon jól összeszedted őket! És tetszik a megoldásod is! Úgy megörültem annak, hogy tudok írni, hogy elfelejtettem, azt mit is akartam :)
Nem én oldottam meg. Ilyen- olyan helyeken már többen jeleztétek, hogy nem tudtok kommentelni. Gyanítom, a böngészőtök tehet róla. Szóval a blogspot firefoxra van optimalizálva (szerintem), és ennyi a nyitja a dolognak.
Fóka??
Ez is IE, most mégis beenged.
Olyan élvezettel olvaslak, mintha csupa móka és kacagás lenne veletek az élet. Pedig élet az, nagyon is minden oldalával. Akár alig szórakoztató pillanatai is lehetnek. Meg tán nehezek is. Mégis, ahogyan ÉL minden mondatod, melegséget adsz. És ezt érzem minden posztodból.
A héten a férjem van szabin, tegnap vízköoldót öntött a kádba és nem öblítette ki, nem is mosta körbe, eredmény végig ott a nyoma, borzasztóan kimarta a kádat.Elrakta az edényeket, egy hét míg megtalálom öket. Elíndított egy mosást, persze színeset és fehéret egybemosva.Még a fözéssel nem próbálkozott...Ja és ha bármít is csinál, hallom 1 hétig mennyit segített!Asszonysors.
Sziltó: Azt a felmosó bigyót szokták így nevezni, aminek a végén egy nagy szőrös pompom van.
stali: Köszönöm, stali, és örülök, hogy ezúttal Te is be tudtál jönni. Amúgy meg tényleg nem mindig olyan vicces a világ. Mostanában például egészen elfelejtettem nevetni. De ha itt írkálok, a bosszantó dolgoknak is meglátom a nevetséges oldalát. Nevetek azon, ami miatt néhány órája még kibuktam, vagy dühöngtem. Így könnyebb átvészelni.
Gabi: :-)
Köszi!! Én eddig mopsznak hallottam.. :)
Doris, igazad van. A rendezett környezetet, az otthon melegét, a finom főztöket mindenki szereti, de ha valaki nem azt érzi élete legfőbb értelmének, hogy a körülötte élőket kiszolgálja, hanem mást is szeretne az élettől, és főleg nem ez az egyetlen dolga, hanem családfenntartó is - akkor egész egyszerűen jogos, sőt alapvető, hogy a házimunka mindenki feladata.
És főleg: "a fiúk pedig túl sokat unatkoznak ahhoz, hogy rumlit csináljanak". Hát ez az... Egyáltalán nem értek egyet azzal a szemlélettel, hogy a gyereknek nincs más dolga, minthogy játsszon, és iskolásként meg hogy tanuljon. Korához mérten ugyanúgy feladatot kell kapnia a házimunkából. Csivit, ha jó hangulatban van, önszántából is szívesen segít, de csak bizonyos dolgokban. Megkérni sajnos alig lehet valamire. Az a legrosszabb, mikor unatkozik. Akkor hiába adok neki feladatot, hiába hívom, hogy segítsen, a kérés, a szép szó nem használ. Ilyenkor igazából semmi nem használ, ha játékot javasolok, vagy játszani hívom, az sem, úgy tűnik az unalom egészen le tudja taglózni. Pedig most már abban a korban van, amikor elvárnám, hogy apróságokra rendszeresen meg lehessen kérni, és hogy maga után minimum annyira rendet tartson, hogy ha szétdobál minden játékot, akkor tegye is össze, és mondjuk a törülköző kerüljön már vissza a fogasra... És azt hiszem, nem is tesz jót neki a tétlenség, az unatkozás.
És tapasztalja csak meg, hogy ami neki olyan természetes: a vacsora, a tiszta ruha, hogy erre-arra befizetem, az mind munkával járt, és nem mindig könnyű. Kicsit küzdjön, hogy megtanulja helyesen értékelni a dolgokat.
Megjegyzés küldése