Válság

Szerelmi dráma van nálunk, ez a nagy helyzet.
A héten úgy döntöttem, elég volt Eddy elkülönítéséből, valami módon újra egymáshoz szoktatom az egereket. Egy egyszerű logikai csavarral rájöttem, hogy minden bajok forrása a szag. Az ilyen egyszerű lények a szagukkal jelölik a területüket, így hiába pakolom őket egymáshoz addig, míg bármelyik tároló csak az egyikük illatával van jelölve, hisz a másik akkor betolakodónak fogja érzékelni a párját. Alapos fertőtlenítés után a babákat külön választottam, és Eddyt tettem egy helyre Judyval. Ez két napja volt. Mostanra jelentős változásokon mentek keresztül, amit akár sikerként is elkönyvelhetek, ugyanis már nem marakodnak. Gyanítom, csak kifáradtak, semmi köze a megbékéléshez ennek a momentumnak, annyi tényleg, hogy elfogyott az erejük. Verekedés helyett megtépázva gubbasztanak a két külön emeleten (igen, kétszintes birodalmuk van), és nagyon- nagyon szomorúak. Egyáltalán nem élvezik az együttlétet, nem szeretgetik egymást, mint régen, nem építenek fészket, nincs semmi épkézláb kapcsolatuk egymással.
Nem nagyon értem ezt. Nem nagyon tudom, hogyan tovább. Vezettem már nekik csoportterápiát, hogy kiderítsem, milyen mélyen megbújó, múltba visszanéző problémák feszítik őket, de sajnos a pszichos kérdéseimet válaszra sem méltatták, így nem tudom a válaszokat... Talán gyerekkori trauma, vagy egy elhallgatott szexuális sokk rontja a lelküket... De az is lehet, hogy Judynak elege lett az életéből, és új alternatívákat keres. Lehet, hogy megunta a sorsát, az állandó fészkelést, szülést, gyereknevelést, és most már szeretne valami más életet, amiben kiteljesedhet.
Hiába próbáltam a dolgok mélyére menni, nem tudtam kideríteni a viselkedésük okát, hisz a kérdéseimre egyetlen értelmes választ sem kapok.

Talán tényleg a végleges elválás a megoldás. Úgy mondják, felmelegítve csak a töltött káposzta jó (bár ettem én már nagyon finom melegített húslevest is). Talán hatni fog az is, ha a családdal érvelek nekik, a közös gyermekek érdekeivel... Nem tudom. Annyi okos tanácsom van, de tudom azt is, ha valaki menni akar, akkor hiába minden szó, az mind csak falra hányt borsó.
Pedig milyen szépek voltak együtt! Borsó... Mint a borsó, meg a héja, olyanok voltak. Soha nem hittem volna, hogy idáig jutnak.
Gyakran olyanok jutnak idáig, akikről soha senki nem gondolta volna.