Minden kezdet

Nem tudom, mikor derült volna ki, hogy fiam valójában egy világutazó, ha nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy elkezdünk utazni. Nem egy mozgékony alkat, így hát hiába nyomulok a focival, biciklivel, és egyéb sportcuccokkal, őt semmi nem villanyozza föl. Inkább olvas, vagy a netet böngészi. Ne mondjuk, hogy lusta... mondjuk inkább: elméleti ember. Nem izzad feleslegesen, inkább az elméjét tornáztatja. Pedig mozognia kellene. Óriási magasságokba tör, és elég puhácska is, emiatt tartok tőle, hogy a csontozata nem fog normálisan fejlődni, ha elhagyja magát.
Szóval indult az egész a túrákkal. Aggódtam kicsit, hogy majd nyafogni fog, nem szereti a megerőltető dolgokat. Meglepődtem, mikor nem így alakult. Lelkes, és mindenhová menni akar. Fotózik, figyeli az idegenvezetőt, szóval érdeklődik minden után. Azt mondja, a legjobb sport a túrázás.
Most éppen Szlovákiáért rajong. Elmesélt mindent a jégbarlangról, az Andrássy kastélyról. Emlékezett mindenre. Előtte éjjel alig aludt, aztán utána éjjel sem túl sokat, mert akkor meg azt kellett átgondolnia, amin már túl van.
Jó ez. Azt már sejtem egy ideje, hogy nem az a típusú emberke, akit majd a diszkókban kell felvakarni a csempéről pár év múlva, de mégis megnyugtató, hogy talált magának most valamit, amiért tud lelkesedni. Egyáltalán nem bánnám, ha a zsebpénzét később utazásokra gyűjtené, sátort, és bakancsot vásárolna, vagy vadvízi túrára készülődne egész télen.
...
Meg persze eszébe juthatna, hogy megnövessze a haját.

Származási hely: őz

Ez egy természetfilm. Egy bamba őz a kastély kertjében- fiam első lencsevégre kapott megfigyelése. Erősen kell nézni, hogy lássuk a lényeget, mert futva próbálta filmezni a feleszmélő állatot. Lesz majd jobb is, biztos vagyok benne, a lényeg, hogy elkapta, megörökítette, ott volt, látta.