2009. jún. 28.

Szombati történet

A kertünkbe egy kivágott fűzfa érkezett. Annyira szép! Mit lehetne vele kezdeni?- Ez járt a fejemben. Vétek lenne csak úgy elégetni.




Először is tisztítsuk meg az ágait, aztán majd meglátjuk. A fiúk boldogan segítettek. Végre egy munka, ami tetszik nekik!




Persze, hogy tetszik, hisz a lehúzott "bőr" alatt sima, nedves, illatos a még élő ág.






Hántották, gyönyörködtek benne, aztán kezdték szépen összerakosgatni. Ástak, illesztgettek, végül elkészült a házikó.





És a legédesebb az volt, mikor a végén ujjongva körbeugráltam őket:
- Jaj, annyira szeretem, mikor ilyen kreatívak vagytok!
- Ezt tőled tanultuk, anya.

Ugyanis ők még nem tudják, hogy ezt nem lehet tanulni. Fantáziát kaphatunk, de nem tanulhatunk. Ha pedig megkapjuk, már csak arra kell vigyázni, hogy mire felnövünk, nehogy elveszítsük.

2 megjegyzés:

imre írta...

"Fantáziát kaphatunk, de nem tanulhatunk."
Igen, de muszáj ezt az egyszeri fantáziátlan olvasó orra alá dörgölni? :)

Doris írta...

Nem volt ilyen szándékom :-)

Related Posts with Thumbnails